Gyerekes duzzogás és lustaság egyaránt hat arra a szélsőséges pártra, amelyik bejelentette, hogy kivonul a demokráciából. Lépésüket abszolút bornírt indokkal magyarázzák: egy külhoni befektető úgy döntött, hogy veszteséges lapját kivonja a piacról.

Tőlünk nyugatra nincs demokrácia?

A magyar kormány gyakoroljon nyomást egy külföldi – külhoni – befektetőre azért, hogy ezen invesztor hozzon üzleti érdekeivel ellentétes döntést? Kényszerítse a kormány arra a külhoni üzleti kört, hogy tovább növelje a már eddig is ötmilliárdosra hízott veszteségét?

Az üzleti életet is rombolná a szélsőséges párt.

A demokrácia szennyeződésének is lehet nevezni a szélsőség parlamenti jelenlétét. A szélsőséges párt vezetője már korábban bevallotta, hogy két és fél éven át hazudtak a társadalomnak, „tudtuk, hogy amit mondunk, az nem igaz.”

„Hazudtunk reggel, éjjel meg este.”

Ráadásul ez a pártvezető - aki egyébként az őt érintő plágiumgyanút máig nem tisztázta - a hazugságtömeget épp miniszterelnökként zúdította a társadalomra.

Ezzel alkotmányt is sértett, hiszen az alkotmány – az akkori is – kimondta, hogy a kormánynak a törvények betartását kell szavatolnia.

Maga az akkori kormány sértette meg a törvényt.

Ez a szélsőséges párt a közelmúltban azt erőltette, hogy az állampolgárok ne gyakorolják jogaikat, ne vegyenek részt egy népszavazáson. Ez a gyerekes duzzogás jött felszínre már akkor is, a lustasággal együtt: maradj otthon, lustálkodj – üzente idétlen falragaszuk.

Sajnos, ötvenezer lenini hasznos idiótát találtak.

Ez kínálta a fájdalmas tanulságot: a demokráciának a lenini hasznos idiótákkal is számolnia kell. A korrupt médiumok és a populista politikusok által megvezetett – nyersebb kifejezéssel: meghülyített - tömeg szavazata épp annyit ér, mint a saját fejükkel gondolkodó, felelős embereké.

Erre épít a pénzügyi oligarchia.

Hazánkban a nyolcmillió választópolgárból ötvenezer a lenini hasznos idióta. Ennyien szavaztak saját életlehetőségeik zsugorítására, biztonságuk aláásására, gyermekeik jövőjének tönkretételére, saját életük pokollá változtatására.

A lenini hasznos idiótákra is alapozni lehet.

Ezt tudomásul kell venni, ez is a demokrácia játékszabályai közé tartozik. A Hazugságkirály fölismerte, hogy vannak a demokráciában is állampolgárok, akik egyfajta „Stockholm-szindróma” hatása alatt élnek: élvezik, ha korábbi diktátoraik ma is hazudnak nekik.

Most éppen a demokráciából való kivonulással ripacskodnak.

A parlamenti fizetést természetesen átveszik – annyira nem hülyék. Példát mutatnak az ingyen élésből, ám Stockholm-szindrómás áldozataik ezt is élvezik.

Boldogan tartják el adóbefizetéseikből a hazug élősködőket.

A sokféle -izmus közül most az infantilizmus rombol.

A demokrácia kiteljesítése, szellemi fejlesztése szabadíthatja meg a társadalmat a gyerekes duzzogók ártó, lealacsonyító hisztériájától.