- 0
Gyerekes duzzogás és lustaság egyaránt hat arra a szélsőséges pártra, amelyik bejelentette, hogy kivonul a demokráciából. Lépésüket abszolút bornírt indokkal magyarázzák: egy külhoni befektető úgy döntött, hogy veszteséges lapját kivonja a piacról.
Tőlünk nyugatra nincs demokrácia?
A magyar kormány gyakoroljon nyomást egy külföldi – külhoni – befektetőre azért, hogy ezen invesztor hozzon üzleti érdekeivel ellentétes döntést? Kényszerítse a kormány arra a külhoni üzleti kört, hogy tovább növelje a már eddig is ötmilliárdosra hízott veszteségét?
Az üzleti életet is rombolná a szélsőséges párt.
A demokrácia szennyeződésének is lehet nevezni a szélsőség parlamenti jelenlétét. A szélsőséges párt vezetője már korábban bevallotta, hogy két és fél éven át hazudtak a társadalomnak, „tudtuk, hogy amit mondunk, az nem igaz.”
„Hazudtunk reggel, éjjel meg este.”
Ráadásul ez a pártvezető - aki egyébként az őt érintő plágiumgyanút máig nem tisztázta - a hazugságtömeget épp miniszterelnökként zúdította a társadalomra.
Ezzel alkotmányt is sértett, hiszen az alkotmány – az akkori is – kimondta, hogy a kormánynak a törvények betartását kell szavatolnia.
Maga az akkori kormány sértette meg a törvényt.
Ez a szélsőséges párt a közelmúltban azt erőltette, hogy az állampolgárok ne gyakorolják jogaikat, ne vegyenek részt egy népszavazáson. Ez a gyerekes duzzogás jött felszínre már akkor is, a lustasággal együtt: maradj otthon, lustálkodj – üzente idétlen falragaszuk.
Sajnos, ötvenezer lenini hasznos idiótát találtak.
Ez kínálta a fájdalmas tanulságot: a demokráciának a lenini hasznos idiótákkal is számolnia kell. A korrupt médiumok és a populista politikusok által megvezetett – nyersebb kifejezéssel: meghülyített - tömeg szavazata épp annyit ér, mint a saját fejükkel gondolkodó, felelős embereké.
Erre épít a pénzügyi oligarchia.
Hazánkban a nyolcmillió választópolgárból ötvenezer a lenini hasznos idióta. Ennyien szavaztak saját életlehetőségeik zsugorítására, biztonságuk aláásására, gyermekeik jövőjének tönkretételére, saját életük pokollá változtatására.
A lenini hasznos idiótákra is alapozni lehet.
Ezt tudomásul kell venni, ez is a demokrácia játékszabályai közé tartozik. A Hazugságkirály fölismerte, hogy vannak a demokráciában is állampolgárok, akik egyfajta „Stockholm-szindróma” hatása alatt élnek: élvezik, ha korábbi diktátoraik ma is hazudnak nekik.
Most éppen a demokráciából való kivonulással ripacskodnak.
A parlamenti fizetést természetesen átveszik – annyira nem hülyék. Példát mutatnak az ingyen élésből, ám Stockholm-szindrómás áldozataik ezt is élvezik.
Boldogan tartják el adóbefizetéseikből a hazug élősködőket.
A sokféle -izmus közül most az infantilizmus rombol.
A demokrácia kiteljesítése, szellemi fejlesztése szabadíthatja meg a társadalmat a gyerekes duzzogók ártó, lealacsonyító hisztériájától.
