Political Machine

Cikkeimben eleddig szinte kizárólag csak komoly kérdésekről esett szó, bár helyenként könnyedebb, ironikusabb hangnemben tárgyaltam tévelygésleleplező témáimat.

Ezt a mostani szösszenet azonban - bár a magazin fő profiljától lényegében nem tér el - formabontónak ígérkezik, lévén az eddig megszokott borzasztó beleéléssel egy kissé komolytalanabb tematikát fog boncolgatni: a ]]>The Political Machine]]> című számítógépes játékot. Legyőznéd Vona Gáborral Gyurcsány Ferencet a választási kampányküzdelem heroikus harcában? Borsot törnél a virtuális Morvai Krisztinával Gusztos orra alá? Kinyilatkoztatnád Budaházyval, hogy elég a cigány- és rendőrbűnözésből, miközben elszeded Draskovics szabadon szárnyaló, szélsőségesektől szorongó szavazóit? Netán Szegedi Csanád projektjét pátyolgatva pályáznád meg az EU képviselői posztot a buziházasság elítélésének metódusán keresztül? Ha igen, akkor a The Political Machine a te játékod! Ha azonban Kóka, vagy Bokros rajongó a kedves olvasó, akkor sem kell aggódnia, mivel nemzetellenes jómadaraink bőrébe bújva is játszhat, s hitet tehet a másság és a multikulturalizmus megannyi szépsége mellett.

Liberálnépnyúzó bajuszkirály Vs Morvai

A The Political Machine alapvetően az amerikai elnökválasztási kampányt dolgozza fel, azonban az USA térképe mellett három másik koordináta keretei között is próbára teheti magát a politikusi lét iránt fogékonyságot mutató halandó. Lehet játszani az USA 1860-as térképén, egy fiktív földrajzi terepen, valamint Európában. Két oldal áll egymással szemben mind a négy esetben, ha az Újvilágot választjuk virtuális vandálkodásunk helyszínéül, akkor republikánusok és demokraták lehetünk, ha viszont kicsiny kontinensünket, akkor a konzervatív és liberális lehetőség közül választhatunk, s értelemszerűen a nem választott ideológia lesz aztán a rivális a játékmenet folyamán. A príma program az amerikai elektori rendszerre épül, annak beidegződéseit alkalmazza az Európa térképen is. Ettől, valamint kontinensünk keleti országainak hibás elnevezéseitől eltekintve kiváló a banzájozásszimuláló bájthalmaz. Magyarország Kárpátiaként, Románia Romulaként, valamelyik Baltikum beli állam pedig - atomdurva módon - Japánként szerepel a játékban. Térjünk azonban át a játékmenetre! A kiválasztott személlyel TV, rádió és újsághirdetések feladásán, beszédek megtartásán, választási irodák és standok felállításán, valamint kampánycsapat alkalmazásán keresztül tudjuk befolyásolni az ikszelni vágyó tömeget. Megnyerhetünk magunknak szakszervezeteket, társadalmi csoportokat, avagy kisebbségeket is, miközben mocskolhatjuk ellenfelünk vélt, vagy valós vélekedését is mondjuk a bérek, a bevándorlók, vagy a buziházasság témájában. A cél egyszerű: 41 hét alatt kell a lehető legtöbb országban megszerezni a szavazatok többségét. Nem egyszerű a feladat, én eddig három kampányt ücsörögtem végig (fél óra körülbelül egy játékmenet), de mindkétszer legyőzött nemzetrontó riválisom. Bele kell még jönni...

Böszme Vs Vona Gábor

Minden játékot megelőz egy karakterkiválasztó, avagy karakterkreáló mozzanat. Megszerkeszthetjük hősünk kinézetét, ruházatát, párthovatartozását, képességeit és elveit is, majd elmenthetjük azokat. Valamennyi politikus tizenegy - képességeit felvillantó - mutatóval és hat elvbeli elköteleződéssel bír, ezek határozzák meg legjobban majdani fényes sikerét, avagy baljós bukását. A "stamina" mutató emberünk teherbírását, a "money" kampányra fordítható pénzösszegét, a "fund raising ability" zsetonkoldulási képességét, a "charisma" kisugárzását, a "comeliness" külső attraktivitását, a "credibility" szavahihetőségét, az "experience" tapasztalatát, az "intelligence" intelligenciáját, a "media bias" média által felkapott mivoltát, a "minority appeal" kisebbségajnározás iránt érzett elhivatottságát, míg a "religious" menüpont vallásosságát jelenti jelöltünknek. Elvbeli elkötelezettség alapján hatféle tematika területén nyilvánulhatnak meg alanyaink: megtudhatjuk, hogy mennyire elkötelezettek a béremelés, az erős központi hatalom, a hatásos hadsereg, az abortusz, a környezetvédelem, vagy a kisebbségek ügye mellett, avagy ellen. Gusztos Péter karakterológiája például imigyen néz ki:

Kisebbségajnározás: tizes!

Médiainterjúk alkalmával szűkebb témákban is megnyilvánulhatunk. Támogathatjuk a farmokat, a fegyverviselést, felszólalhatunk a buziházasság, vagy a bevándorlás ellen is. Jelölttársunk erőteljes pocskondiázása is megengedett, feladhatunk például olyan hirdetéseket a rádióban, melyek mondjuk gázáremelési akciókkal vádolják meg elszemtelenedett ellenfelünket, de akár kisebbségellenesnek is minősíthetjük Szegedi Csanádot Kolompár Orbán képében. Alkalmazhatunk kampánycsapatot (szövegíró, PR menedzser, öltönytervező, konzulens, webmester), akik tovább növelik hatékonyságunkat, de építhetünk székházakat, standokat is. Megfelelő számú támogató esetén felvehetjük a kapcsolatot mondjuk a katolikus ligával, a fegyverhasználatért lobbizó szakszervezettel, a munkások szövetségével, a feministákkal, a (vad)liberális jogvédőkkel, vagy a zöld csoportokkal is. Minél több a szövetségesünk, annál több a szavazat...

Tragikomikus virtuális szónoklat: "Péter Gusztos supports gay marriage", azaz "Gusztos Péter támogatja a buziházasságot"

Európa térképe Budaházyval...

A The Political Machine egy rendkívül érdekes és kellemesen különleges számítógépes játék, amivel a magyar közélet valósága is könnyedén szimulálható. Az 1 GHZ-es processzor-, és az 512 MB-os memóriakövetelmény talán nem is olyan vészes, az én régi masinámon is akadozásmentes a színvonalas szimuláció. Az irányítás metódusa 10-15 perc alatt elsajátítható, s garántált a párnapos felfokozott játékélmény, mely azonban csak a hazai közélet prominenseivel élvezetes (az eredeti játékban csak amerikai arcok vannak). Aki tehát kedvet érez a csinnadrattacentrikus virtuális választási vetélkedéshez, az mindenképpen töltse le blogomról a magyar politikusok arcképcsarnokát IDE KATTINTVA. Végezetül nézzetek még meg néhány általam szerkesztett politikuskaraktert!