Túrajavaslat

Fárasztó lehet a közvélemény folyamatos hergelése, feldúltan tartása – avítt ellenzéki trükk, macerás, nélkülöz mindenfajta tartást, konstruktivitást, az eleganciáról már nem is beszélve. Lám, a bomlott szemlőhegyi és internacionalista partnere, az ordítozó zöldpedofil is csak magát minősíti szózataival, a megmaradt valódi baloldalt járatja le, akárcsak a sajtószabadságért kurjongató szalámis tescós…

(Magyar Nemzet, 2011. április 2.)

Böjt után

Megkockáztatom: többet segített volna a szocialisták görbéjének, ha kapitányuk húsvéticikk-írás helyett nyuszisimogatáson fotóztatja magát. Vagy a nyúllal együtt elszalad…

(Magyar Nemzet, 2011. április 26.) 

Ingerszegény gazdagok

Nem csak velünk, ítéletre szomjazó nagyközönséggel, talán önmagával is kitol a bíróság, ha sokáig pepecsel a büntetőügyeken. Itt van mindjárt a Hunvald-per. Azt mondja Gál György elsőrendű vádlott a tárgyaláson, azért nem emlékszik sok mindenre, azért veszíti el a fonalat, mert túl sok időt töltött „ingerszegény környezetben”, mármint odabent, a sitten. Hasonlóan érvel a per névadója is; Hunvald György azzal hárítja a bíró kérdéseit, hogy „beszűkült a memóriája”, nem tett jót neki az előzetesben töltött több mint két év. Elhiszem. A sivár cellalét biztosan belegázol az ember lelkébe, főleg, ha olyan, pezsgő élethez szokott zsiványokról van szó, mint Erzsébetváros hajdani gazdasági vezére és polgármestere…

(Magyar Nemzet, 2011. április 27.)

Gyurcsány: az MSZP is feleljen

A blogger, illetve brigádja, a Demokratikus Koalíció Platform minap így fogalmazott: „Szigorú szabályokat szeretnénk a párt gazdálkodására, vezetőinek jövedelmi, vagyoni helyzetének átláthatóságára, ellenőrizhetőségére. El kívánjuk érni, hogy a vezetők közvetlenül a tagságnak feleljenek politikájukért, tetteikért.” Hűha! Nem csoda, hogy kisebbfajta pánik tört ki a Jókai utcában. Nyilatkozatra először Mesterházy pártvezér vállalkozott – azóta akadt követője –, annyit mondott: a párt hitelvesztésének okai az előző ciklusban keletkeztek.

(Magyar Nemzet, 2011. április 29.) 

Privatizált május 1.

 Nem is lett volna semmi baj ezekkel a május elsejékkel, ha annak idején nem terelik ki az embert lelkendezni a tribünök elé. Miért is lett volna baj velük? A május már önmagában is szép, kivált az eleje: nyílik az orgona, pirul a lány, fütyül a rigó, már fűteni sem kell, csuda klassz minden… A baj a politika képében bújt a május elsejékbe. Minek szépítsük, a szakszervezetek (helyesebben: azok kifakadt, elkezelt vörös kelései) kezdték a rumlit. Nemhogy örültek volna, hogy végre kimehet a szegény melósember sétálni egyet a gyepre családostul (vattacukor a gyereknek, csárdás az asszonnyal, sör, virsli, körhinta, miegyéb), ők pódiumokat kezdtek el ácsolni, szónokokat kerítettek valahonnét, azok meg nekifogtak mindenféle osztályharcról meg tőkedöntésről beszélni, túlkiabálva gyerekzsivajt, zeneszót, madárcsicsergést. 

(Magyar Nemzet, 2011. április 30.) 

Pilhál György, mno