- 0
Komoly áttörés következett be az európai uniós médiafronton. Neelie Kroes magas elismerésben részesítette a magyar médiahatóságot. A digitális és médiaügyi biztos szóvivője tudniillik azt felelte lapunknak: a Bolgár György műsorában elhangzó államfő-likvidálási javaslat ügyében forduljon a magyar médiahatósághoz.
Hatalmas eredmény ez. Tudomást vett végre a médiatestület létezéséről, amellyel idáig szóba sem akart állni. Igaz, azt is ígérte a médiamatriarcha szóvivője, hogy az inkriminált beszélgetés rögzített változatának megismerése után válaszol. Megnyugtatásunkra tisztázhatná a biztos: a médiaszabadságba belefér-e a szabad gyilkolás propagálása avagy egyetértés-gyanús műsorvezetői eltűrése. Amerikában ugyanis már rég lépett volna a terrorelhárítás.
A magyar Médiahatóság mindenesetre kivizsgálja az ügyet. Azaz bejelentések nyomán köteles lefolytatni az alapos vizsgálatot. Merthogy nálunk annyira elnyomják a sajtót, hogy külön bejelentés kell ahhoz, hogy vizsgálódjon egy ügyben a testület, magától nem teheti. Ha viszont tényleg eljárnak a Klubrádió műsorának penetranciájával szemben, akkor máris többet tesznek a sajtószabadságért, mint a Kroes-féle médiabiztosság eddig. A sajtószabadság ugyanis azt is jelenti, hogy a sajtó szabadon engedi az igazságot érvényesülni, és nem nyomja el.
Azt is jelenti, hogy a média nem zaklatja az embereket és nem vitatja el a véleményalkotáshoz fűződő alapvető emberi jogaikat. És ha valakik meg akarnak mindettől fosztani másokat, legyenek a megtámadottak egyszerű állampolgárok avagy politikusok, netán államfők, akkor az agresszort nem védi, hanem a közösség védelmében eljár vele szemben. Mert van egy határ, amit kultúrember a huszadik századi vörös és barna totalitárius rezsimek tanulságaképpen nem lép át. És nem engedi, hogy a médiát ilyen diktatórikus vágyak eszközéül használják föl.
Tartunk tőle, ilyen célokkal és eszmeiséggel nem vádolható a holland politikusnő. Ő csupán teljesíti küldetését és hűséges a neoliberalizmus minden egzaktságot elutasító kánonjához. Ha egyszer bűnösök a magyarok, akkor azok, nincs apelláta. Aki mást állít, az szélsőséges és gátolja a neoliberális szabadosság-jogok érvényesülését. A neoliberális szabadságideál ugyanis annyit tesz: nekik mindent szabad. Új fejlemény, hogy az európai baloldal, köztük Kroes, nem is cáfolja már a kettős mércét. Hallgatólagosan elismerik a nyílt diszkriminációt. Annyira nem érdekli a digitális dámát még a látszat sem, hogy meg sem próbált legalább tárgyszerűnek mutatkozva reagálni Joseph Daul levelére, melyet az Európai Néppárt frakcióvezetője „magyarügyben” intézett Barrosohoz. Kroes persze semmilyen konkrétumot nem említ, csak ismét sérteget. Szerinte nem szorul semmilyen bizonyításra, hogy Magyarországon súlyos visszásságok vannak, Daul meg ahelyett, hogy kipellengérezné, védelmébe veszi a magyarokat. Kroesnak természetesen eszében sem volt a néppárti politikus azon kritikájára reagálni, hogy ő maga egyetlen rejtélyes fiatalember véleményére alapozva vádolja kisebbségellenes magatartással az EU romastratégiáját kidolgozó magyar kormányt. Az Európai Parlament egyetlen cigány származású képviselőjének, az európai romák felemelkedéséért küzdő Járóka Líviának a véleményét viszont semmibe veszi. Ő, Kroes tehát jobban tudja, mi a helyzet nálunk, mint maga a cigányság. Az ilyen magatartást hívják kirekesztésnek, rasszizmusnak.
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettessel való eljárása is azt tükrözi, hogy valami misztikus üldözéstudat vezérli. A balradikálisok annyira magasabbrendűen demokratikusnak képzelik magukat, hogy még azt is megtehetik, hogy hazudjanak. Ha Kroes nem a csillagjóslás és az ezotériák rabja lenne, gondolnia kellett volna arra: plénum előtt nem érdemes senkinek olyan ígéretet tulajdonítani, amire tanúk vannak, hogy nem mondta. Amúgy miként vállalhatná egy felelős magyar kormánytag, hogy előre elfogadná az Európa Tanács még meg sem született ajánlásait? Hol él a médiabiztos? Asztrológusok teremtette virtuális világban?
Az Európai Bizottság elnökének felelősségre kellene vonnia Kroest, hisz a testületet és az uniót járatja le infantilisan előítéletes magatartásával, durván megsértve az EU-biztosok számára előírt pártatlanság kritériumát. Félő azonban, hogy ezt hiába várja a közvélemény. Ahogy abban sem bízhatunk, hogy Barroso válaszol Daulnak. Holott ez munkaköri kötelezettsége lenne, míg a válasz elszabotálása bárdolatlanságnak számítana a művelt világban.
mno.hu - Megyeri Balázs