Nos, attól függ, honnan nézzük. Arról ne ejtsünk szót, hogy egy végleg, saját párttársai által is megbuktatott politikus kinek s minek tartott évértékelőt, inkább arra érdemes szót vesztegetni, hogy egy önmagát felszalámizó baloldal utolsó, kétségbeesett rugdalózásának milyen romboló következményei vannak hazánkra nézve.

Mivel erő már nincs bennük, ezért csalárd módon a Nyugatot próbálják fellázítani saját szülőföldjük ellen. Tehát ha „ellen-Magyarországról” beszél valaki, akkor feltétlenül azokra a politikusokra, közéleti emberekre kell gondolnunk, akik Magyarország ellen tevékenykednek: szocialista-liberális politikusok, volt pártállami újságírók, írók, akik ma balliberálissá változtak. Tollal, szóval, újságokban, televíziókban, rádiókban dezinformációkkal, hazugságokkal küzdenek, s az Európai Unió és a nyugati pénzvilág kontroll nélkül mindent elhisz nekik.

Eddig Magyarország jó hírnevének főként erkölcsi károkat okoztak, de az utóbbi időben már komoly gazdasági, anyagi veszteséggel is járnak a külföldet behálózó lejárató kampányok. Így példátlan az Európai Bizottság döntése, amivel a Magyarországnak szánt kohéziós pénzekből 495 millió eurót (142 milliárd forint) befagyasztanának. Mindezt attól az országtól vonnák el, amelyik a jelen pillanatban a legjobbak között teljesít – a nyolcadik legalacsonyabb hiányt tudhatjuk magunkénak az Európai Unióban –, és 2011 óta három százalék alatt tartjuk a költségvetés hiányát. Ezt a megalapozatlan büntetést írásban támogatta s egyetértett vele a szocialista Andor László, aki érdekes módon nem vett részt az Európai Bizottság ülésén. Igen, ezek a szocialisták, így néznek ki, itt köszön vissza a baloldal hazafiatlansága, gyökértelensége.

Ide vezethető vissza, hogy a kommunista diktatúrák Magyarországon a hatalmuk érdekében nem riadtak vissza soha semmitől, még a véres megtorlástól sem. Részletezés nélkül: az 1919-es Tanácsköztársaság, a második világháború utáni szovjet megszállás, az azt követő évtizedek, benne az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének története erről szólt. Szögezzük le, a kommunizmus s annak különböző válfajai máig nem veszítették el érvényüket Magyarországon. Szellemisége – a haza elárulása, nemzete megtagadása, kollaborálás, idegen érdekek kiszolgálása – itt él közöttünk, jelen van a pusztítás, a rombolás szelleme. Itt vannak azok az emberek, akik ezt a nemzetköziséget képviselik hazánkban, Európában és a világon. Köszönik szépen, jól megvannak magyar útlevéllel a zsebükben. Nincs benne semmi szokatlan, de a kommunizmus kísértete – százhatvan évvel a gondolat megszületésétől – ismét életre kelt. Sajnos, magyarországi képviselői európai kollégáikhoz képest ebben is túlteljesítettek. S ezt a tények igazolják, a Magyarország elleni, meg nem szűnő hadjárat, a kormány lejáratása.

Magunk igazolására, megnyugtatására ismétlem, hogy a múltat nem szabad elfeledni. A hasonszőrűek megmaradnak annak, akik. Emlékezni, emlékeztetni kell folyton-folyvást az Andrássy út 60.-ra, a bitófákra, az államosításokra, a kitelepítésekre, a padláslesöprésekre, az erőszakra, a törvénytelenségekre, a megtorlásokra, a vasfüggönyre, és arra, hogy a kettős állampolgárságot elutasították. Ezeket nem szabad elfeledni. S nem kell meghatódni, bedőlni az olyan jelenetnek, amikor nemzeti ünnepünkön a volt szocialista miniszterelnök szívére tett kézzel hallgatja a Himnuszt. A hazafiság nem itt kezdődik. Fennmaradásunk érdekében egyszer s mindenkorra meg kell tanulnunk, hogy ennek a baloldalnak nem sok köze van Magyarországhoz.