A korlátlan szabad verseny a társadalom romlására vezet, hiszen az egyéni érdek hajszolása nem valósítja meg a közjót, és nem biztosítja a javak igazságos elosztását.

Napjaink globális válságának oka a libertinus kapitalizmus ásatag doktrínája, amelyet meghaladt az élet.

A hazai komprádor pénzügyi-politikai oligarchák haszonélvezői e züllött és korrupt szisztémának, akik ezt természetesen nem értik, nem is érthetik. A neoliberális „fejlett világ” erkölcsi és intellektuális értelemben pusztulásra ítéli önmagát.

A gazdaság nem az egyetlen, nem is a legfontosabb célja az egyén és a társadalom életének. Fontosabb az emberi méltóság és szabadság, a házasság és a család, a vallás és az erkölcs, a kulturális értékek és „minden dolgok végső célja”, maga az Isten.

A keresztény ember az evangéliumi életforma és cselekvés révén, a belső ember felelősségtudatának ébresztésével igyekszik céljait elérni. Testvériesebb világot kell építenünk, amelyben felelősséget vállalunk egymásért. Olyan társadalmat, amelyben nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe azok, akik Istenben akarnak gazdagodni, az élet vállalásával, a gyermekek nevelésével, a betegekkel való törődéssel, a szegények gondozásával. Az ember közösségi lény, aki a másik emberrel való kapcsolatában valósíthatja meg önmagát, így nem a kollektivizmus vagy az individualizmus egyoldalúsága felel meg természetének, hanem a közösségi perszonalizmus. Sosem volt ilyen fontos a család. Minden társadalomépítés otthon kezdődik, családjainkban, közösségeinkben. Ott kezdődik minden értékőrzés és az értékek továbbadása.

A nemzet újraegyesítése, a nemzeti önazonosság megteremtése alapvető érdekünk, enélkül elpusztulunk. Úgy véljük, ennek helyes útja a magyar múlt és kultúra, valamint kereszténységünk helyes ismerete és megélése.

Noha sokan a nemzetállam végét hirdetik a globalitás korában, semmi kézzelfogható érvük nincs. Tételüket viszont érvekkel cáfolja például Roger Scruton vagy Francis Fukuyama, akik megállapítják: a globális intézmények, a multinacionális vállalatok nem alternatívái a nemzetállamnak. Az ásatag liberális utópiák ugyanis aláaknázzák a nemzetállamot, nem globális összhangot, hanem globális zűrzavart eredményeznek. A globalizáció eloszlatta a fogyasztói mítoszt, szétszakította a társadalmat kevés gazdagra és sok szegényre, közösség- és családellenes. Ahol a gazdasági, materialista diktatúra uralkodik, ott az ország jövője nagy veszélyben van.

A mai demokrácia természetes kerete a nemzetállam, minden ezen túlmenő próbálkozás – ugrás a sötétbe. Ha túl akarjuk élni a jelen időszakot, új utat kell keresnünk. Az egyház a krisztusi örömhírből kiindulva értelmezi a társadalmi változásokat, védi az emberi méltóságból fakadó jogokat, támogatja a békére irányuló törekvéseket, képviseli a szegények érdekeit és biztos erkölcsi értékrendet kínál az emberiség számára.

A katolikus társadalmi tanítás szerint a család, a nemzet és a haza nem helyettesíthető valóság: a család, a nemzet sajátos módon kötődik az emberi természethez, amelynek társadalmi dimenziója van. A társadalom kulturális és történelmi azonosságát a nemzet fogalma táplálja.

A mai korban felcserélődött az élet fogalma a jóléttel, a szórakozással, az igazság az úgynevezett tudással, a Jézusba vetett hit ezoterikus valláspótlékokkal. A globális világ naponta kínálja az új fogásokat, szüli a félelmeket, gerjeszti az igényeket. A hatalom démonivá vált, a haszon irányítja. Az embert nem szolgálja, hanem fölfalja.

Tegyünk tanúságot arról, hogy Krisztus nevében érdemes összefogni, hogy ragaszkodunk keresztény múltunkhoz, s egyben jövőnkhöz.