Hogy ki az a bizonyos Julius? Hát Haynau! Segítségkérő fohászát saját bevallott szimpátiáinak, elszólásának megfelelően a bresciai hiénához, a magyar forradalom kegyetlen vérbefojtójához fogja adresszálni. Gyurcsány tudniillik egyfajta mini őszödi beszéd keretében coming outolt. Azt üvöltötte az Andrássy úti szidalompartin: „Orbán majd leteszi a fegyvert vagy Budapestnél, vagy Világosnál. Ha nem teszi, akkor olyan vereséget mérünk rá, amiből majd megtanulja.” Ezzel azt ecsetelte ez a világ agya, hogy a miniszterelnöknek úgy kell járnia, ha rajtuk múlik, mint az aradi vértanúknak. Tudta, mit beszél? Attól tartunk, igen. Elárulta, hogy neki báró Julius Jacob von Haynau a pozitív példa, aki az 1848–49-es szabadságharc utáni véres megtorlást levezényelte.

A pontosság kedvért írhattuk volna azt is: Ivan Fjodorovics, te hogy csinálnád? – mondhatná a szocialista nemzetverető. Hisz a gyakorlatban az irdatlan túlerőben lévő cári hadseregnek tették le a fegyvert Világosnál a magyar csapatok, amelynek Ivan Fjodorovics Paszkevics volt a főparancsnoka. Igazságtalanok lennénk azonban az orosz gróffal, hiszen ő csak parancsot teljesített, hogy kirángassa a slamasztikából az addig vereséget vereségre halmozó császári hadakat.

Az igazi lelki rokont tehát csakis Haynauban ismerhette fel az ősződi hazugságkirály. Abban a személyben, aki az olasz forradalmárok elleni kegyetlenkedései miatt kapta a bresciai hiéna nevet. Világos emlegetése tehát igazi freudi elszólás volt. Nyilván amiatt is az 1849-es fegyverletétel jutott önkéntelenül az őszödi hazugságkirály eszébe, mivel nekik mindig könnyen ment az idegen csapatok, külső erők segítségül hívása saját nemzetük ellen. Brüsszeli, strasbourgi, washingtoni állandó árulkodásukat, feljelentésdömpingjüket az egész ország megszenvedi.

Érdemes azonban további szövegelemzésnek alávetni a gyurcsányi szitokszózatot. Ő tudniillik azt is mondta, hogy ha Világosnál nem teszi le Orbán Viktor a fegyvert, olyan vereséget mérnek rá, „amiből majd megtanulja”. No lám: ez a mondat meg arról beszél, hogy még a világosi fegyverletétel sem elég, annál is komolyabb leckében kell részesíteni a renitens miniszterelnököt és értelemszerűen az őt támogató tömegeket. S hogy mi lenne ama még drasztikusabb bosszú, arról képet alkothatunk egy másik gyurcsányi beszédből. Egy fórumon ugyanis arról értekezett, hogy Orbán már minden volt, csak akasztott ember nem. Azaz a mondat rázósabb második felét nem mondta ki, csak felettébb viccesen azon elmélkedett, hogy a Hír TV majd azt fogja leadni, hogy fel akarja akasztatni a kormányfőt. Majd következett egy gunyoros, templomi-paposnak szánt ]]>szentfazék-kántálás]]> arról, hogy hosszú stb. életet kíván a miniszterelnöknek. Mit mondjunk? A két beszéd így együtt valahogy elég veszélyesen idétlennek tűnik.

Egyre önveszélyesebbek a baloldali blokk különböző kampányátkozódásai. Hiszen az a kőbe vésett alaptétel náluk, hogy minden kedvező pénzügyi, gazdasági növekedési, foglalkoztatási adat hamisított. A választási rendszer pedig csalások forrásává válik, mivel a kormány felé lejt a pálya. Csakhogy ily módon hazugsággal vádolják az uniós, nemzetközi statisztikusokat, elemzőket is, amikor nem adnak hitelt a számaiknak. Vagy az általuk eddig nagy hangon dicsért Velencei Bizottságot is szidalmazzák, amely rendben lévőnek találta az új választási rendszerünket. Hogy lehetnének Mesterházy Attiláék Európai Unió-pártiak, ha minden velünk kapcsolatos brüsszeli kimutatást hamisításnak állítanak be? Meg aztán de érdekes: sem a kormánynak, sem a gazdasági szervezeteknek, sem az uniós grémiumoknak, sem az Eurostatnak, sem az IMF-nek, sem a ]]>londoni piaci elemzőknek]]>, sem a Velencei Bizottságnak nem hisznek el semmit. Még a Standard and Poor’s-nak sem, amely stabilra változtatta besorolásunkat, így várható a felminősítésünk befektetésre ajánlott kategóriába.

]]>Simon Gábornak lebukása utáni]]> zavaros nyilatkozatait viszont már az utolsó szóig, pontosvesszőig elhiszik arról, hogy úttörőként gyűjtötte össze takarékbélyegből a lassan milliárd forint felé közelítő hatalmas vagyonát. S ha valaki firtatni merészeli ezt a határtalan naivságot, olyan mérgesen reagálnak, mint egy feldühített rinocérosz. Olyan szélsőségesen életszerűtlen verziót akar elfogadtatni az MSZP elnöke a közvéleménnyel, hogy ő nem is kérdezett rá részletesen, pontosan honnan van az óceánnyi pénz. Ha ez így van, legalább azt elmesélhetné Mesterházy, hogy akkor miről tudtak hosszasan csevegni. A totótippekről? Vagy süteményrecepteket cseréltek? Vigyázzanak! Aki hülyének nézi a választókat, arra ítéltetik, hogy hülyének nézzék – a választók. Honnan veszik például, hogy az emberek ne volnának kíváncsiak a Simon-botrány ügyében adandó magyarázataikra?

Feltehetően Ron Werber tanácsára kapott szájzárat a balos front kormányfőjelöltje. A papíron turista izraeli kampányguru nyilván a közélet dolgai iránt felszínesebben érdeklődő, hamar felejtő amerikai választókra szabta az elképzeléseit. Csakhogy a magyarok nem ilyenek. A szocialisták annyit hangoztatták, hogy a lakosság a legvidámabb barakk romantikájához vonzódó Kádár népe, amely csak a hasával törődik és elfordul a pártpolitikától, hogy ezt a sületlenséget ők maguk is elhitték. A ]]>Magyar Nemzet információi szerint]]> Gyurcsány és Mesterházy is tudott a vicepártelnök gigantikus dugipénzeiről. Azt gondolják, az emberek úgy vannak a százmillió forintos tételekkel, mint Rejtő Jenő regényében Wagner úr, aki nem hajlandó meg se hallani, ha valaki száz dollárnál több pénzt emleget neki – mert ennyi pénzt ő egyben sosem látott, tehát ennyi nincs is. A polgárok számára ugyanis annyira hihetetlenül nagy összeggel garázdálkodott a mágnás Simon mágus, ami közember számára felfoghatatlan. Ez viszont nem teszi megengedőbbé az embereket. Inkább felháborítja őket és mobilizálja igazságérzetüket. Úgyhogy igen rosszul teszi az utódpárti nevenincs összecsimpaszkodás, ha elbagatellizálja a botrányos korrupciós ügyek közvéleményre gyakorolt hatását. Bajnai Gordon például nagyképűen komolytalannak nevezte a legújabb sajtóértesüléseket arról, hogy Mesterházy és Gyurcsány tudtak Simon illegális pénzüzelmeiről.

Az egyik ballib csatlósportál meredeknek nevezi a Magyar Nemzet információit. De hát mi van abban meredek, hogy Gyurcsány és Mesterházy is tudott Simon stiklijeiről? Figyeljenek az álbaloldalon! Lassan már teljesen lényegtelen lesz, mit tart komolytalannak Bajnai, Mesterházy, Gyurcsány vagy bármelyik szocialista. Olyan kevés hitelük maradt, hogy a legtöbb ember akkor sem tudna nekik hinni, ha akarna. Hovatovább az lesz a hír, ha egy nap nem bukkannak új Simon-számlára. És az lesz a legmenőbb bankreklám, amely úgy fog szólni: Nálunk nem volt százmilliós számlája az MSZP volt elnök-helyettesének. Nem lett volna jobb egy belső vizsgálat a pártban? Ha egy pénzintézetben kiderül az alelnökről, hogy nem tud elszámolni a vagyonával, rögtön teljes körű belső vizsgálatot indítanak. Ha egy párt nem jár el ugyanígy, óhatatlanul a bűnpártolás gyanúja lengi körül. Ehelyett Mesterházyék egyre inkább a magyar népet simfelik, cikizik, támadják. Nem csak félmillió embert gyaláznak – legalább két és fél milliót. Sőt a hozzátartozókkal együtt sokkal többet. A magyar népet. Az MSZP reagálásképtelen elnöke kijelentette: „Az ország többsége azonban kormányváltást akar.” Már csak az a kérdés, melyik országról beszél. Nem lehet, hogy ezek a bissau-guineai közvélemény-kutatásokra alapítják győzelmi várakozásaikat? További intő jel: a ki tudja milyen nevű, legutóbb „A kormányváltó erő” transzparens alatt szereplő társulat gyűlésére már nem is érkeztek külföldi támogató felszólalók.

Talán az lett volna a legokosabb, ha inkább még életében megkérdezte volna Gyurcsány Horn Gyulát: Gyula, te hogy csinálnád? Ekkora szarvashibákat ugyanis a néhai miniszterelnök biztosan nem követett volna el. Végezetül egy jámbor kérdés, amit furcsa módon senki sem tesz föl. Biztos, hogy olyan nagy üzlet volt eltávolítaniuk az MSZP-elnökhelyettesi posztról Balogh Andrást? A nemzetközileg elismert történészprofesszor lecserélése Simon Gáborra mindent elmond az utódpárt alkalmatlanságáról.