Ma 2021 március 05. Adorján, Adrián napja van. Holnap Leonóra, Inez napja lesz.
migransok.jpg

Miért jönnek?

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Miért, mi célból jönnek a migránsok? A válasz valószínűleg – amilyen meglepő, olyan nyilvánvaló – ez: fogyasztani.

Birtokba venni mindazokat a javakat, amelyeket mi, a fejlett világ lakói birtokolunk, vagy legalábbis birtokolhatnánk.

Mi teszi lehetővé, hogy jöhessenek a migránsok? Ez a válasz már nyilvánvaló: a globalizációnak az a megnyilvánulása, amely bárki számára bejárhatóvá teszi az egész bolygót. A világ legszegényebb országaiban is százezrekre, milliókra tehető azoknak a száma, akik elég pénzt képesek felhalmozni ahhoz, hogy leg­alább odafelé a Földnek akár az ellenkező pontjára is eljussanak. Ez nemhogy nem volt mindig így, az utóbbi harminc évet leszámítva, soha nem volt így.

Mi készteti a migránsokat arra, hogy elinduljanak? Ismét egy kézenfekvő válasz: a globalizációnak az a megnyilvánulása, amely minden információt mindenki számára elérhetővé tesz. Esetünkben ez a fejlett országok életnívójának láttatása, amely fontossági sorrendben a hírek, a filmek és legfőképpen a reklámok révén történik. A döntő faktor ebben a televízió, és növekvő mértékben az internet, annak összes ágával.

Mi teszi lehetővé, hogy a migránsok, vágyaiknak engedve bejussanak abba a világba, ahol vágyaik kielégítését remélik? Mindnyájan tudjuk: Európa eszmei felkészületlensége a tömeges migráció jelenségére.

Mi az oka annak, hogy éppen most indult el a népvándorlás? A válasz: mert éppen most összegződött kritikus tömegűvé mindaz, ami évszázadokon át érlelődött. Ne felejtsük: minden történésnek szükségképpen van egy „éppen most”-ja, a vulkánkitöréseknek éppen úgy, mint a repülőgép-katasztrófáknak vagy két ember sorsdöntő találkozásának.

Már csak a legfontosabb kérdés marad hátra: mi következik ezután? Erre viszont senki nem tudja, nem is tudhatja a helyes választ. A jövőt nem lehet megjósolni, többek között azért sem, mert mi magunk, még a jóslatainkkal is folyamatosan alakítjuk. A kérdés mégis itt ágaskodik előttünk. Hát legalább az ide vezető utat vizsgáljuk meg alaposabban, hátha abból, hogy a dolgok honnan jönnek, megtudhatunk valamit arról is, hova tartanak.

Az első, amit meg kell értenünk, hogy minden nagyobb társadalmi mozgásnak hosszú előzményei vannak. Évszázadokban kell gondolkodnunk ahhoz, hogy a dolgok lényegét megismerhessük. Most is ezt kell tennünk, amikor a mai problémák egyik gyökerét az ipari forradalom kö­zegében keressük. Az ipari forradalom számos egyéb hatása (tőkevezérelt gazdaság, urbanizáció, közoktatás, közegészségügy, tömegmédia) mellett elindított egy folyamatot is, aminek eredményeképpen a termelés logikája megfordult: a meglévő szükségletek kielégítése helyett egyre nagyobb arányban az új szükségletek felkutatása és kielégítése, vagy egyenesen a megtermelhető javak iránti szükséglet felkeltése lett a gazdaság célja. Mára mindez odáig jutott, hogy a fejlett világ polgárai (természetesen a magyarok is ide tartoznak) fogyasztásának akár a háromnegyede is bátran fölöslegesnek vagy könnyen nélkülözhetőnek minősíthető.

A fölösleges vagy könnyen nélkülözhető fogyasztási javak hosszú sorának elejére talán a személyautót tehetjük, a végén pedig olyan termékek szerénykednek, mint a szeletelt párizsi vákuumcsomagolva. Egész iparágak sorolhatók ebbe a kategóriába. Az úgynevezett szépségipar, a szórakoztató elektronika teljes egészében ebbe a kategóriába esik, a divatipar nagyobbrészt, a személyautó-gyártásról már említést tettünk, de akár a turizmus nagy részét is ide vehetjük. Ezek mind olyan javakat és szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek nélkül is teljes értékű életet élhetnénk.

A fejlett országok értelmiségi köreiben vannak is olyan kezdeményezések, amelyek megpróbálják megtörni ezt a folyamatot. Ismertek például a csomagolásmentes üzletek (az élelmiszerre költött pénznek több mint a fele a csomagolás költsége), de vannak más törekvések is, a tévé nélküli otthontól egészen a villany­áram és vezetékes víz nélküli életig. Ezek kétségkívül rokonszenves, a résztvevő számára sokszor lemondással járó kísérletek, mégis számolnunk kell azzal, hogy ha tömegessé válnának, a fejlett világ gazdasága összeomlana.

A modern gazdaságnak a fogyasztás a motorja. Ha csökken a fogyasztás, akkor csökken a termelés, csökken a munkahelyek száma, csökkennek az állami adóbevételek, csökken a közösségi kiadásokra költhető pénz mennyisége, ami további fogyasztáscsökkenést generál, ami tovább csökkenti a termelést – a gondolatsort bárki folytatni tudja. Egy ország gazdasága a fogyasztás akár egyetlen százalékos csökkenését is megsínyli, ötszázalékos csökkenés már komoly válságot váltana ki, tíz százalék pedig minden bizonnyal államcsőddel fenyegetne.

A jelenlegi társadalmi szerkezetben tehát, különösen, ha növekedésre rendezkedünk be, a jelenlegi fogyasztási gyakorlatot fenn kell tartanunk, a parizer vákuumcsomagolásával együtt. És el kell fogadnunk, hogy a fogyasztás motorja az egyre kifinomultabb, egyre hatékonyabb reklám. Reklám nélkül nincs rentábilis termelés, rentábilis termelés nélkül nincs fenntartható gazdaság.

A modern reklám azonban váratlan következménnyel jár: alapvetően átalakítja az emberek életprogramját. Egészen a modern korig az emberek döntő többsége számára a legfontosabb életcél a létezés biztonságának megteremtése volt: mindenekelőtt az ennivaló folyamatos előteremtésének biztonsága, másodsorban a lakótér birtoklásának biztonsága, harmadsorban a mindennapi élethez szükséges eszközök birtoklásának biztonsága (ide értve a haszonállatokat is). Csak ha ez mind rendben volt, jöhetett szóba bármiféle gyarapodás, alapvetően az is azért, hogy az életfenntartás biztonsága növekedjék. A modern kor előtt az emberi civilizáció vezérelve a biztonság iránti vágy kielégítésére való törekvés volt.

A modern kor embere azonban már nem tart attól, hogy egyszer csak nem lesz mit ennie és nem lesz hol aludnia. Ezek biztonsága többé már nem cél, hanem adottság, mint a levegő – ugyan ki aggódik azért, hogy holnap lesz-e mit belélegeznie? Az új célt a reklámok jelölik ki: elégítsd ki a birtoklás iránti vágyadat! A reklámok azonban kétszeresen nem mondanak igazat. Nem a reklámozott termék értékeiről van most szó, hanem a mögöttes sugalmazásról. Mindenki megtapasztalta már: maga a birtoklás nem igazi örömforrás, a bennünk munkáló vágy nem abban, hanem a birtokbavétel aktusában talál – természetesen átmeneti – kielégülést. A reklám ennél lényegesebb hamissága, hogy valójában nem is az adott termék birtokbavételére sarkall, hanem azzal kecsegtet, hogy annak megszerzésével a boldogság egy szeletének is birtokába kerülünk. Tessék végignézni egy tetszőleges reklámblokkot bármelyik televíziós csatornán: csupa boldog ember látható bennük. A reklám képlete olyan egyszerű, mint a kétszer kettő: vedd meg, és te is úgy fogsz érezni, mint azok az emberek, akik a reklámfilmben a birtokosai az adott terméknek vagy szolgáltatásnak.

A biztonság iránti vágy természetesen soha nem tűnik el az emberi lélekből, de a boldogságot egyre inkább a birtoklásban keressük. Ennek ijesztő következménye, hogy noha a birtoklás, pontosabban a birtokbavétel valójában nem hozza meg a várt elégedettségélményt, a birtokba nem vétel (nincs rá pénz) növeli a boldogtalanságot, a lehetséges fogyasztóban azt az érzést kelti, hogy kénytelen volt elmulasztani valamit, ami pedig boldogabbá tehette volna.

Ezen a ponton jutunk vissza a migránsokhoz. Akik otthon, Afganisztánban, Pakisztánban, Szíriában ugyanazt a reklámvilágot nézik, amit mi, bennük ugyanazok a vágyak ébrednek, de nekik a legcsekélyebb esélyük sincs rá, hogy e vágyaikat kielégítsék.

Régi bölcsesség, hogy amiről nem tudsz, az nem hiányzik. Csakhogy a globalizáció révén ma már mindenki tud mindenről. Az iraki poros faluban is tudja mindenki, hogy léteznek remek autók, szépen berendezett otthonok, szép ruhák, finom ételek, létezik a javak felmérhetetlen bősége. És ez a tudás boldogtalanná teszi azokat, akik szembesülnek vele, hogy ők ebből soha nem részesülhetnek.

A globális média boldogtalanabbá tette a Föld lakosságát, mint amilyen előtte volt. Az emberek már tudják, mi az, amit mások megkaphatnak, de ők nem. A legvállalkozóbb szelleműek ezért elindulnak, hogy ők is megszerezzék maguknak azokat a javakat. Hogy ők is átélhessék azt a boldogságot, amit a reklámok sugallnak nekik. A társadalomtudósok tudják, sok évtizeden át futó életpálya-elemzések alapján bebizonyították, hogy a boldog, hosszú, mentálisan és fizikailag egészséges élet legfontosabb pillére, a sikert és a vagyonosságot messze megelőzve, a harmonikus emberi kapcsolatok megléte. A kulcs a tág értelemben vett család: jó társ, jó szülők, gyerekek, barátok. A hozzánk érkező migránsok ezt mind a hátuk mögött hagyják, hogy egy illúziót kergetve bekapcsolódjanak a mi fogyasztási rendszerünkbe.

A boldogságért jönnek, és itt a még nagyobb boldogtalanságot kapják. Reményekkel vannak tele és csalódni fognak. A boldogtalan és csalódott ember pedig nagyon könnyen frusztrálódik, a frusztrált ember pedig könnyen csúszik agresszióba. Nem kétséges, hogy akik jönnek, azoknak a kilencvenkilenc százaléka valójában áldozat, még akkor is, ha békés országból érkezett. De amikor a befogadásukról döntünk, nem csak ezt kell mérlegre tennünk, hanem azt is, amivé a legújabbkori népvándorlás alakulhat.

Bencsik Gábor - ]]>www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (140) Politika (1577) Mozi világ (440) Nagyvilág (1454) Szépségápolás (15) Heti lámpás (252) Sport (729) Mozaik (83) Rejtőzködő magyarország (171) Mondom a magamét (5140) Történelem (14) Tv fotel (65) Vetítő (37) Flag gondolja (33) Autómánia (61) Életmód (1) Gasztronómia (539) Gazdaság (657) Egészség (50) Titkok és talányok (12) Irodalmi kávéház (505) Belföld (6) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142) Jobbegyenes (1974) Kultúra (6)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>