Ma 2024 december 23. Viktória napja van. Holnap Ádám, Éva napja lesz.
e55d8f5a34af754608f7825192a35df2.gif

Nemzet-karakterek - Epilógus

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Nemzet-karakterek: ezek a kis krokik betöltötték szerepüket, gondolkodni hívtak olvasókat és szerzőt egyaránt. S lőn...

A tárgyalt nemzetiségek vázlatos és felületes, de semmiképpen nem alaptalan elemzése után tegyük fel a kérdést: valójában mekkora súlya, jelentősége van egy, a nullától az abszolútumig terjedő skálán, a nemzeti érzületnek? Gondoljuk át, még ha esetleg a válasz kínos is lesz, hiszen a nemzeti gondolat nem csekély időnket és energiánkat köti le. Szép és felemelő ünnepek, gyalázatos sérelmek tolulnak fel, de ténylegesen mit érnek ezek?

  Láttuk, hogy a nemzetek eredete kivétel nélkül a múlt ködébe vész. A rigómezei ütközet, Trója eleste, bár egymáshoz képest is távol állnak, de a fontos, hogy a mi számunkra, mitőlünk még távolabb. Nem azért, mert más nép ügye, hanem ugyanígy messze van a Vereckei hágó meg a vízözön is. Többet mondok: éppen olyan elérhetetlen távol vannak ezek, mint az a pillanat, amikor leültem ezt megírni. Elmúltak, tehát nem illeti meg ezeket az a szó: van. Nem, a történelmi események voltak, nem vannak. Jövőbeli céljaink tárgya sem van, hanem lesz. Ami van, az semmi más, mint egy pillanat, egy szelete az időnek, minden más: nincs.

 Lombiklakó sejttenyészet lennék, ha pillanataimat nem határozná meg szorosan múltam, jövőm, mindezek személyes és közösségi vetületei. Még annál furább lennék, ha nem tudnák megkülönböztetni létező és nem létező dolgokat. Mindaz, ami nem létezik, mégis hat dolgainkra, emóciónak neveztetik. (Az emocionalitás magyarul ösztönélet, de talán kevésbé kínos latinul…) Egy ilyen emóció a nacionalitás, a nemzeti érzület, amely, mint majd’ minden ösztönéleti cselekmény, szabadon felhasználható jóra vagy rosszra. Arra gondolok, hogy mondjuk a Feszty-körkép előtt meghatódva, többféleképpen válaszolhat a látogató az élményre. Egyik megnézi, elmeséli otthon, lelkesül és ömleng -valójában semmit sem tett, azon kívül, hogy értelmes cselekedetektől vont el energiákat. A másik elgondolkodik például a festett lovak jellegén, milyen fajta lehetett, amit a festő látott, és milyen fajtát használtak Árpádék, nosza, megvizsgálni a kérdést, és a nem létező történelmi eseményből rögvest nagyon is létező ismeretgyűjtő tevékenység származott.
 
Nyitó kérdésünkre a válasz úgy kezdődik: biztos, hogy a nemzeti érzület nem foglal el szélső helyet a skálán. Sőt valószínű, hogy egyáltalán nincsen fix helye neki, mert értéke kizárólag attól függ, hogy mit teszünk vele. Tehát használjuk egészséggel, ahogyan paraszt bácsi mondaná!
 

Pogány István

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Flag gondolja (38) Rejtőzködő magyarország (168) Autómánia (61) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (8041) Történelem (18) Emberi kapcsolatok (36) Tereb (146) Titkok és talányok (12) Mozaik (83) Vetítő (30) Politika (1582) Tv fotel (65) Nézőpont (1) Nagyvilág (1310) Egészség (50) Alámerült atlantiszom (142) Kultúra (9) Irodalmi kávéház (543) Mozi világ (440) Heti lámpás (342) Jobbegyenes (2900) Gazdaság (724) Belföld (11) Sport (729) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>