Végezetül tekintsünk önmagunkba. Kik vagyunk, miért vagyunk, miért éppen ilyenek? Az eddigi munkamódszerem szerint egy összefoglaló, jellemző kijelentést kell találnom, amelynek aztán következménye lesz mivoltunk. S lőn. Ifjúkori barátom mondta ki egy ízben: nálunk minden a hatalom körül forog. Bár éreztem igazát, mégsem értettem addig, míg meg nem ismerkedtem Varga Csaba munkásságával.




Ugyan, miért olyan fontos számunkra a hatalom? Ugyan miért éppen olyan fontos másoknak, hogy felettünk gyakorolja a hatalmat? Nos, már világos. Nem voltunk mi mindig magyarok. Nem voltunk mi mindig egy nép a sok közül. Még csak azt sem kell vizsgálni, hogy személyünkben ki, honnan származik. A lényeg röviden: körülbelül tízezer esztendővel ez előtt összeomlott a korábban egységes emberi kultúra. Addig ugyanegy írást használtunk, ugyanazt a képi stílust festettük és faragtuk, ugyanabba a vörös okkerbe temetkeztünk mindenhol. Akkor természeti katasztrófa miatt elpusztult az emberiségnek kb. 98%-a. A túlélők egészen különböző helyzetekben találták magukat. Volt egy csoport, akik isteni intés okán hajóban menekült meg, rangidős atyjuk Noé volt, ők lehettek pár tucatnyian. Voltak valószínűleg jó páran, akiket valami hajótörés vethetett partra (egyáltalán nem biztos, hogy a teljes földfelszín egy időben víz alatt volt.), ilyen eredetet sejtek a ma nyugati fehér emberek ősei megett. Olyan történet is ismert, hogy szintén isteni sugallatra, tutajokat építve, és azokat hosszú kötélen lehorgonyozva menekült meg néhány család. Ezek ma ázsiai, finnugorként tárgyalt népek. Mindezek az emberek súlyos kárt szenvedtek, még ha testi épségben úszták is meg a bajt: csekély létszámuk és elzártságuk miatt szükségképpen töredékes élettechnikai-szakmai ismeretekkel bírtak. Arra gondolok, hogy egy húszfős csoportban valószínűleg van több paraszt is, de nem törvényszerű, hogy legyen mondjuk cipész, vagy kovács, mit tudom én. Bábaasszony. Ettől kezdve még ha szaporodásnak is indultak, feltétlenül szükséget szenvedtek ki ebben, ki abban.