Ők a megamaterialista vágópista-tanoncok, ők ignorálják habzó szájjal és ’68-as liberális szellemben az évezredes paradigmák létjogosultságát, miközben az anyagon túli csodákat és a népi hiedelmeket pimaszul pocskondiázzák. Amit ugyanis nem tudnak mérni gépeikkel, az a jelenség szerintük szimplán nincsen, nem létezik, hiába utal az ellenkezőjére minden körülmény. Ezzel a faramuci logikával találkozhattunk amúgy a középkorban is, csak akkor épp az álspiritualitás, s nem a materializmus nevében vetették el az ősi múltban gyökerező, ám a jövőt előre vetítő eszméket, világképeket, gondolatokat. A mediavelisztikus múlt és gyászos jelenünk inkvizíciója ugyanis jegyesek egymással… akkor a „szent dogmák” miatt égettek meg szerencsétlen személyeket, manapság pedig a „tudomány” nevében járatják le az élet eredetéről, az univerzumról, a létezés nagy talányairól másképp gondolkodókat, miközben be nem bizonyított hipotézisekkel hipóznak agyakat. A hiányzó láncszemmel büszkélkedő „majomemberség” például szkeptikusék szerint szakrális valóság, holott a legrégebbi könyvek, elbeszélések, hagyományok és mondák a világ minden táján magasabbrendű entitás(ok) teremtéséről értekeznek, s nem jetiszerű szörnyek mutációsorozatairól.
S itt el is érkeztünk egy kulcsproblémához, mely rávilágít a szkeptikusok igazi jellemére. Ezen vágópista-tanoncok majd mindegyike reál beállítottságú, többnyire műszaki értelmiségi, akik elvetik a humán oldalról származó bizonyítékok létjogosultságát, s csak azt tekinti „tudományosnak”, amit a pittyegő-zümmögő masinák kidobnak output perifériáik bádogszerkezeteivel. Az ősi feljegyzések tucatjai, az antropológiai és néprajzi kutatások, a régészeti leletek, a történeti források a vágópista-mentalitás képviselői szerint önmagukban nem perdöntőek, csak ha a vasszerkezet is kimutatja gombnyomásra az általuk óhajtott eredményeket. Valójában szkeptikusék nem is igazi szkeptikusok, ők ugyanis mindössze a paradigmadöntögető neoliberális világrend szolgalelkű csatlósai az évezredes értékek gúnyolása terén, tehát jelenkorunk anarchisztikus értékrendjének ideológiai alátámasztói. A valódi szkeptikusok a ’68-as szellemiség és a mindent elöntő fontoskodó „tudományosság” ignorálói, akik akkor is hisznek a magasabbrendű szférák, Isten, a természetgyógyászat, a földönkívüliek és bizonyos jelenkori eszközökkel még bizonyíthatatlan jelenségek létezésében, ha azt a médiumok manipulálói „avittas maradiságnak” sugallják. Csodás gyógyítók, égen és űrben lebegő megmagyarázhatatlan jelenségek ugyanis ezerszámra akadnak, kézlegyintéssel elintézni őket felelőtlenség.
Miket vallana egy korabeli szkeptikus az ókorban, mondjuk a vaskor hajnalán? A repülni vágyást közröhejnek, a ló nélkül robogó szekeret nevetségesnek, a dörrenő botokkal való gyilkolást gyermekmesének tartaná, s nagy filozófusokra, hadmérnökökre hivatkozna „indoklás” gyanánt. Mai jómadár utódaik is így tesznek. Ha egy jelenség korunk eszközei, műszerei által nem megmagyarázható, akkor inkább tagadják annak az eseménynek a létjogosultságát, így égen lebegő korongok nem létezhetnek, mert Newton és Kepler így, a mechanika törvényei úgy… eszükbe sem jut a mai fizikát gondolkodás nélkül visszamondó jómadaraknak, hogy esetleg jelenünk ismeretei a tökéletlenek, s nem a jelenség fiktív? A másik „felvilágosodott érv” a sokszoros hangsebességgel haladó tárgyakat fénylő anyagú léggömböknek, a radaron megjelenő eszméletlen valóságot légypiszoknak, a Nasca rajzokat pedig mondjuk kőkori eszközökkel véletlenül kirakott ábráknak füllenti. A 300 tonnás piramisköveket természetesen bronzeszközökkel faragták, fákon görgetve szállították, s tették 147 méter magasba, holott egy japán tudóscsoport 1978-ban korabeli eszközökkel sem tudott felépíteni még egy 20 méter magas piramist sem. Ne nézzétek az egyszerű halandót hülyének, drága szkeptikusok!
Az átlagos szkeptikus önmagát és a jelenkor tudományát nietzscheánus fölényességgel istenítő liberális személy, aki lekicsinylően tekint az átlagemberre, a konzervatív, s spirituális beállítottságú középosztályra. Sokan épp attól az Übermensch-tudattól áthatott szajkózástól csömörlenek meg, amit a Szkeptikus Társaság elnöke, Vágó István is előad, holott lehetséges, hogy a fontoskodó materialista mondattömegek egy részével még akár szimpatizálnának is. Bár a szkeptikus sajtó ömleszti a globális groteszk világszemléleti alapjait (materializmus, ateizmus, liberalizmus, darwinizmus), egyre több a normalitáspárti tudós és szakértő, akik lerántják a leplet a svindlerek feje fölül. Segítsék őket a felsőbb szférák munkájukban!
Tor Salqvist
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
