Jobb ma a helyzet Afganisztánban, Irakban, Líbiában és Szíriában, mint az amerikai beavatkozás előtt?

Július 17-e hajnalán tálib fegyveresek rakétahajtású gránátokat lőttek ki a kabuli nemzetközi repülőtérre, miután megöltek egy ottani őrt és hatalmukba kerítettek egy közeli épületet.

A repteret több órára lezárták, miközben a járatokat elterelték arra az időre, ameddig az afgán biztonsági erők nem küzdöttek meg a milicistákkal.
Az elmúlt hónapokban ez már a harmadik komolyabb támadás volt a kabuli reptér ellen. Aki e szerencsétlen országba szeretne repülni biztonságban úgy, hogy nem Kabulban, hanem Dzsalalabadban, a NATO saját ottani repterén akarna landolni, szintén ne tegye. Ezt utoljára a múlt hónap vége felé találta el nyolc tálib rakéta. Igaz, itt nem halt meg senki. Ellentétben a talibánok július 15-i támadásával, amelyben 81 ember vesztette életét.

Mint az idősebb Bush elnöktől tudjuk, Afganisztán a 2001-es USA/NATO invázió óta sikerrel építi a demokráciát. A róla elnevezett doktrínát a volt elnök egy évvel később fogalmazta meg. E szerint Washington jogosan vet be katonai erőt Amerikának a terrorizmus elleni védelmében akár otthon, akár külföldön. Hogy ennél károsabb doktrínát nem szült amerikai elnök, annak érdekében érdemes egy rövid időre körülnéznünk a globális amerikai politika néhány kedvezményezettjénél.
A „demokratikus” Afganisztánban a közelmúltban lebonyolított elnökválasztás hatalmas káoszt eredményezett, amikor kiderült, hogy az eredményt csalással érték el, és amikor a két vezető elnökjelölt mindegyike saját magát nevezte meg győztesnek. Aki hajlandó mélyebben a kristálygömbbe nézni és fizetését nem a NATO-tól vagy valamelyik amerikai „szövetséges” ország külügyminisztériumától kapja, azt is kiolvashatja a jövőt körbevevő nagy ködből, hogy a tálibok belátható időn belül akár vissza is térhetnek a hatalomba. Azaz leírhatatlan szenvedés, emberáldozat és költség kidobása után Kabulban ismét azok kerülhetnek a hatalomba, akiket a 2001-es, Amerika elleni támadás kivitelezésével vádolnak.
Szintén a múlt héten történt, de Irakban, egy másik, az USA és szövetségesei által „demokratizált” országban: Tikrit városában üdvrivalgás tört ki az azt éppen visszafoglaló iraki erők körében. Őket az amerikaiak és szövetségesei képezték ki. A stratégiai fontosságú várost korábban az ISIS (Irak és Szíria Iszlám Állam) szunnita militánsai foglalták el. Az iraki kormánykatonák éppen fel akarták vonni a lobogót a tikriti kormányépületekre, amikor „megnyíltak a pokol kapui”, mondták a halálra rémült katonák. Akiket halálos csapdába csalt az ISIS. A visszafoglalás kudarcot vallott.
Irakban, az ősi Mezopotámiában, a sumér kultúra bölcsőjében jóval több, mint egy millió ember halt meg az amerikaiak vezette invázió óta és miatt. Előtte „csak” fél millió gyerek az USA Bagdad ellen életbe léptetett és a világra erőltetett szankciója eredményeként. Milliók váltak földönfutóvá, mint Amerika egyéb célországaiban.
2003-ban Washingtonban az ifjabb Bush által vezetett fontosabb posztokat az amerikai neokonok uralták, számos liberális kollégáikkal együtt. Akkor az volt a véleményük, hogy Szaddam Husszein iraki diktátort erőszakkal kell elmozdítani. Ami meg is történt azzal a gigahazugsággal, hogy Husszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak. A média Bush-sal hazudott. Husszeint felakasztották.
Ma ott tartunk – mint mondta a napokban Raphael Sako, Irak káld katolikus egyházának Brüsszeltől segítséget kérő pátriárkája, hogy míg a diktatúrában az iraki keresztények nem élvezték a szabadságot (akár Irak népe általában), ma puszta létük van végveszélyben.
Washington később Líbiát és Szíriát akarta demokratizálni. Az előbbiben bombákkal, az utóbbiban – az amerikai népnek a sikertelen és költséges háborúk iránti fáradtsága miatt – csak a bombázás vágyával és azzal, hogy a damaszkuszi kormány ellen nekiinduló szörnyetegeket támogatta hatalmas összegekkel, beleértve azt az al-Kaidát, amelynek „kisöccse”, az ISIS, most Irakban építgeti ki a Szíriára is kiterjedő kalifátust.
Tegnapelőtt, vasárnap, a líbiai főváros, Tripoli repülőterét lőtték rakétákkal a milicisták. Hárman haltak meg. A líbiai légitársaság egy gépje is megfüstölődött a támadásban.
A globális felméréseket készítő amerikai Pew Research munkatársainak ajánlatos lenne megkérdeznie a fentebb felsorolt országok népét, hogy mikor érezték magukat jobban: a nyugati világ „segítsége” előtti diktatúrákban vagy most, szétdemokratizálva? És a világ népeit arról, hogy mely országokat tartják a világbékére legveszélyesebbeknek. Amely kérdések nyilván feltehetők és nyilvánosságra hozhatók, hiszen Nyugaton szólásszabadság van. Mint tudjuk.
Azután itt van Ukrajna, ahol a törvényesen és demokratikusan megválasztott kormány ellen február 22-én végrehajtott puccs előtt egymásnak adták a kilincset az amerikai és az uniós országok politikusai, tüzelve a kijevi Majdan-téren az állam ellen tüntetőket, akik épületeket és autókat gyújtogattak, illetve foglalták el az előbbieket. Victoria Nuland külügyi államtitkár – Robert Kagan, közismert neokon szerző felesége - még sütit is osztogatott a tüntetőknek. Ő vallotta be még korábban, hogy az amerikai kormány 5 milliárd dollárt fektetett be azért, hogy Ukrajnát a Nyugat hatáskörébe húzza. Sikerült neki. És olyan helyzetet teremteni, ahol maláj utasszállítót lőnek le, 300 utasával. Mert ha nincs puccs, nincs előzetes süti, nincs szándékos vagy téves rakétakilövés sem.
Ami a gázai öldöklést illeti, annak kulcsa szintén Amerikában és – jóval kisebb mértékben – az EU-ban keresendő. Az USA jóval több, mint évi 3 milliárd dollár összeggel, katonai segítséggel és nagyhatalmi erejével támogatja Izraelt, amely évtizedek óta tartja blokád, illetve megszállás alatt a palesztin területeket. És a Fehér Ház ura egyrészt-másrésztezett, amikor a „béketárgyalások” azért szakadtak meg, mert a megszálló rendületlenül építette az ENSZ által is illegálisnak tekintett telepeit. Ha itt a Nyugat politikai vezetése nem vált át a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben követett gyarmattalanítási paradigmájára (a gyarmatosítónak egyszerűen távoznia kell gyarmatáról), nem csak regionális, de világégés is lehet az eredménye. Főként, ha még Iránt is célba veszik azzal a hazugsággal, hogy már annak is vannak tömegpusztító fegyverei.
De a Nobel békedíjas Obama ennek az ellenkezőjét teszi. Július 17-én, amikor a Fehér Házban a muzulmán Ramadán ünnep tiszteletére rendezett „iftár” vacsorát, ott fejtette ki azt a véleményét, hogy Izrael helyesen vonul be Gázába, illetve támadja az övezetet. Több tucat arab diplomata jelenlétében.
Az uniós hírportál, az Euobserver július 18-i számában Nurit Peled-ElHanan, a 2001-es Szaharov-díj nyertese és a jeruzsálemi egyetem arab származású professzornője – aki egyben a Palesztina ügyében ülésező Russell-bíróság egyik alapítója – szívhez szóló cikket írt Brüsszelnek címezve, arra kérve az Európai Uniót, hogy gyakoroljon már végre valódi nyomást Izraelre. Amely EU-nak pár hétbe tellett csak, hogy Oroszország ellen szankciókról döntsön, jegyezte meg rámutatva arra, ha Brüsszel akar, gyorsan is tud lépni.
Amerika megszállottan méricskéli, hogy hatalma miként csökken. Pontosan ez a téma a „címlap sztorija” és szerkesztői előszava a befolyásos Foreign Policy magazin július-augusztusi számának. A szuperhatalom aggodalma jogos. Hullahegyek és milliók földönfutóvá tétele még a laikus kívülállók számára sem tűnik a legjobb hanyatlásgátlónak. Gazdasági ereje gyengülése mellett.
Míg az USA és szövetségesei „akciórádiuszában” robbannak a bombák és halnak meg csecsemők, addig a BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) az észak-brazíliai Fortalezában a napokban hatalmas fontosságú döntést hoztak. Eldöntötték, hogy létrehozzák az Új Fejlesztési Bankot. 100 milliárd dollár tőkével. A BRICS erről megjelentetett sajtóközleménye szerint „Csalódottak vagyunk, és súlyos aggodalom tölt el bennünket az, hogy a 2010-es IMF reformokat még most sem hajtották végre, ami negatív hatással van a valutaalap legitimitására, hitelességére és hatékonyságára.” Putyin orosz elnök a Folho de Sao Paolo című brazil lapnak hozzátette: az intézmény csökkenteni fogja a dollárfüggőséget.
Ha mindez nem hangzik úgy, mint a „washingtoni konszenzus” két alapintézménye, az IMF és a Világbank riválisának színrelépése, akkor Gyurcsány Ferenc őszinte ember és a jegesmedvék élnek-halnak a szaunáért.
Aki azt hiszi, az amerikai kormány e „kihívásra” – hogy egy általa is annyira szeretett szót használjunk – korrigálni fogja bombázásainak, embervadász robotgépeinek, katonai beavatkozásainak számát, lereszeli a konfliktusok éleit, és kevésbé fogja az emberiséget provokatív, monomániás probléma felvetéseivel (lásd az USA budapesti nagykövetségének visszataszító honlapjának tematikáját) és üres retorikájával saját maga és a nyugati politikai világ ellen hangolni, az téved. És az is, aki azt hiszi, mindez nem gyorsítja fel az USA és az EU hatalmának egyenes vonalú erózióját.

Lovas István
(Magyar Nemzet, 2014-07-22)

forrás: Lovas István facebook

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>