Ma 2021 április 13. Ida napja van. Holnap Tibor napja lesz.
lovasistvanpubli.jpg

Lovas István: Könyv a világ legveszélyesebb emberéről II.

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Andreas von Rétyi: „George Soros A multimilliárdos, globális hálózata, és a világ vége, ahogyan azt ismerjük” című könyvének ismertetése.

A szerző – gróf Zichy Mihály ük-ükunokája – az előszóban leírja, hogy Soros fedezeti alapkezelőként és megaspekulánsként két számjegyű milliárdos összegre tett szert, és ezt olyan célokra is használta, mint adott országok gazdasági egyensúlyának megdöntése. Sorost soha nem zavarta, hogy ezen országokban emberek is élnek, és azokra milyen hatással van mindez. Például úgy, hogy tömegesen követnek el öngyilkosságot. Minden esetben csak az a cél lebegett előtte, hogy gigantikus spekulációi révén maximális személyi nyereségre tegyen szert.

Mindig is büszkén mondta el magáról azt, hogy az egyensúlytalanság szakembere, aki szünet nélkül tudja az ilyen helyzeteket saját előnyére kihasználni. A bennfentes kereskedelemtől se riadt vissza sohasem, és ezért már el is ítélték. Óriási vagyona révén a rá kiszabott büntetések neki ugyanazt jelentik, mint egy átlagembernek egy parkolási büntetés.

De vajon mi Soros valódi célja? Milyen kettős játékot játszik? Miért akarja a migránsok elárasztásával Európát gyengíteni? Von Rétyi előszavában leszögezi, könyvében semmiféle spekulatív forrásokat nem használ. Csak nyilvános forrásokat, amelyek mindenkinek hozzáférhetőek. Ez természetesen a fősodratú források mellett alternatív források igénybevételét is jelenti, hiszen a fősodratú források általában Soros-pártiak. Azt is hangsúlyozza, hogy a forrásokat egytől egyig közli lábjegyzeteiben, úgyhogy bárki utánanézhet azoknak.

„Hatalom és manipuláció” címmel megjelenő első fejezetét ezzel a szórakoztató történettel zárja: 2010-ben Joseph F. Farah amerikai újságíró (a World Net Daily portál főszerkesztője) ezt írta: „Valaki megkérdezett: »Mondja, tud valami jót is mondani George Sorosról?« »Igen, hogyne, feleltem. 81 éves«”. Ennél pozitívabbat Farah nem tudott mondani Sorosról. Sorost a világ legveszélyesebb emberének tartja. Vajon ez a vélemény szélsőséges? – teszi fel a kérdést fejezete zárómondataként von Rétyi.

Második fejezetének címe „A magyar rapszódia: a Soros-krónika” Az első alcím, rögtön a fejezetcím után: „György Schwartz”.

Azoknak, akik úgy érzik, von Rétyi ezzel az antiszemitizmus talajára tévedt, csak annyit: egyértelmű, ha Soros Abu Mazen néven született volna, a szerző azt éppen úgy megírja. Mint ahogyan a magyar miniszterelnök vagy Donald Trump amerikai elnök sem származása miatt támadja Sorost, mert ő ugyanúgy kapna meleget és hideget az említettektől, ha tanzániai bantu őslakosnak született volna, egy kedves banánfától 12 méter távolságban fekvő kunyhóban. De nyilvánvaló: a Soros-érdekeltségű szférában az antiszemitizmus kártyájának kijátszását kötelezőnek tekintik akkor is, ha arról van szó, hogy valaki sárga színű porfelhőt említ.

Az 1930-ban született Schwartz György családja 1936-ban nevet változtat. Ekkortól kezdve Sorosznak hívják őket, majd később az egyszerűség kedvéért azt Sorosra változtatják.

Von Rétyi már rögtön az elején kiemeli, „Soros a holokauszt egyetlen ismert túlélője, akinek felhánytorgatták, hogy zsidóként a nácikkal működött együtt”. Hozzáteszi: „Ez az ember minden esetben olyan, mint egy szfinx: tele rejtéllyel és rejtett oldalakkal, noha soha nem fárad bele abba, hogy a »nyitott társadalomról« prédikáljon”.

Sorosnak „ma” (a könyv kézirata 2015 végén lett lezárva) 24 milliárd amerikai dollár a vagyona. Aminek még az ezredrészéből is bárki hosszú, gondtalan luxus­életet tud biztosítani magának. „Olyat, mint amiről a legtöbb ember álmodni tud csak.” Ezután idézi a CBS 60 perc című műsorának 1998. december 20-án adott interjúját, amelyet egy éppen most megjelent amerikai cikk „ásott ki”, ahogyan azt önök is olvashatják a Demokrata internetes portálján – ]]>www.demokrata.hu]]> – február 1-jei és 2-i keltezéssel, Most kezdődik a vég címmel.

Mivel a Steve Krofttal készült tévéinterjút von Rétyi is idézi, elevenítsük fel itt is.

A „keret”: amikor 1944-ben már Adolf Eichmann Magyarországra érkezett, Soros egy olyan emberhez társult, akinek a feladata a zsidó lakosság tulajdonának elkobzása volt. Együtt jártak-keltek. A CBS 60 perc műsorában az őt kérdező Steve Kroft kérdése:

– Ha jól értem, védelmezőjével jártak-keltek, aki azt mondta, ön az örökbe fogadott gyereke.

Soros: – Igen, igen.

Kroft: – Vagyis zsidó sorstársaitól, barátaitól és szomszédjaitól segített elkobozni tulajdonukat.

Soros: – Igen. Pontosan. Igen.

Kroft: – Ez úgy hangzik, mint egy olyan élmény, ami sokakat több évig tartó pszichiátriai kezelés keresésére ösztönözne. Nehéz volt?

Soros: – Nem, egyáltalán. Egyáltalán nem. Inkább élveztem.

Kroft: – Semmi bűntudat?

Soros: – Nem. Csak az abszolút hatalom érzete.

Von Rétyi helyett megjegyezhetjük: milyen „érdekes”, hogy a fősodratú média ezt az interjút totálisan „elfelejtette”.

Most ugorjunk a könyv 48. oldalára, ahol a „Soros Alap” névvel indult, majd 1973-ban Quantum Fund nevet kapott alapról van szó. Ennek a részvényeseit nyilvánosan soha nem nevezték meg. De az tény, hogy 1969-ben Rotschildék is betettek pénzt az alapba.

Ami a Quantum Fund székhelyét illeti, ha arról valaki beszélni kezd, máris megszólalnak a vészharangok. Tény, hogy az éppen a karib-tengeri Holland Antillák szigetcsoport Curacao szigetén, valamint a szintén karibi Kajmán-szigeteken van.

Ezek a karibi oázisok a leghíresebb-hírhedtebb offshore központok közé tartoznak, ahová menekülni lehet az adó- és igazságügyi hatóságok elől. Amikor erről 1994-ben Krisztina Koenen kérdezte Sorost az előbbinek az utóbbival egy könyv formájában megjelent beszélgetésében, hogy miért nem az Egyesült Államokban jegyeztette be a Quantum Fundot, azt kérdezve, netán valamit el akart titkolni az amerikai hatóságoktól, Soros azzal felelt, hogy abban az időben adóügyi és jogi szempontok miatt előnyösebb volt e szigeteken bejegyeztetni alapját, mint az USA-ban lett volna.

Hozzátette, különben is a Quantum Fundot nem amerikai befektetőkre gondolva hozta létre. Majd azt mondta, a legtöbb előny, ami akkor az Amerikán kívüli terület nyújtott, mára eltűnt, de „történelmi okokból” döntött úgy, hogy ott maradnak. Mely kijelentés, jegyzi meg von Rétyi, a hagyomány iránti szeretetet sugallja, de talán nem feltétlenül igaz.

Ezután a 3. fejezet A monopoly-játékos hálózata című alfejezetében ezt írja:

„Sorosnak F. William Engdahl német–amerikai politológus és szerző szerint 99 »igényes befektetőt« sikerült találnia, mivel az ilyen alaphoz az amerikai piacon történő megjelenéshez a törvény értelmében ennyire szükség volt. Engdahl e 99 befektetőről megállapítja: »Egyikük sem volt amerikai. Ennek következtében az amerikai adóhatóságok nem tudtak belenézni könyveléseikbe. Vagyis nem éppen az történt, amit az ember »nyitott társadalomnak« nevezne.”

És most itt szakítsuk félbe a könyv ismertetését, és mivel hetilapunk olvasói a lehető legalaposabb tájékoztatást érdemlik, üssük fel a kitűnő William Engdahl idézett könyvét (a von Rétyi által meg­adott 147. oldalon), ugyanis ott van még jó néhány lélegzetállító információ.

Megjegyezzük, hogy a német–amerikai Engdahlt – számos nemzetközi bestseller szerzőjét – a fősodratú média nagyjából annyira gyűlöli, mint amennyire Sorost imádja. Már legelső, angolul írt könyve világsiker lett. Az ezzel a címmel jelent meg: „A háború évszázada – az angol–amerikai olajpolitika és az új világrend”.

A von Rétyi által idézett kötet – amelyet Engdahl németül írt, és 2015-ben látott napvilágot, ugyancsak Ulfkotte és e Soros-könyv kiadójánál, a Kopp Verlagnál – ezzel a címmel jelent meg: „Az agytrösztök – miként manipulálja a láthatatlan hatalom a politikát és a fősodratú médiát”.

(Hogy ez a könyv is magyar kiadó után üvölt, akár von Rétyié, már meg se említsük.)

Tehát az említett 147. oldal a könyv 11., e címmel írt fejezetében kapott helyet: „Az Európai Külügyi Kapcsolatok Tanácsa: George Soros rossz vicce”. Tehát: „A Holland Antillákat a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a latin-amerikai kokainkereskedelemből és egyéb kábítószeres ügyletekből származó illegális pénzek átmosásának egyik legfontosabb központjainak tekinti”.

(Folytatjuk)

Lovas István - ]]>www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1454) Sport (729) Vetítő (37) Tv fotel (65) Mozaik (83) Gazdaság (657) Kultúra (6) Egészség (50) Jobbegyenes (2004) Emberi kapcsolatok (36) Szépségápolás (15) Tereb (140) Irodalmi kávéház (505) Életmód (1) Mondom a magamét (5221) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Heti lámpás (254) Titkok és talányok (12) Politika (1578) Rejtőzködő magyarország (171) Belföld (6) Mozi világ (440) Történelem (14)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>