- 0
Így szűnt meg az Új Magyarország és az Új Demokrata.
A témával foglalkozó levelem Göncz Árpádhoz a Demokrata 2002. december 20-i számában jelent meg.
Ebben az olvasható, hogy mind az Új Magyarországot, mind az Új Demokratát hirtelen megszűntették, amikor azok – megjelenésük utolsó számában – jelezték, a következő számban Göncz átvilágításával foglalkoznak.
(Az Új Magyarország 1997. december 2. kedden jelent meg utoljára.)
Göncz Árpádnak
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG VOLT ELNÖKÉHEZ
(Volt drámaírónak és volt fordítónak)
Kedves Árpád!
Kéri Edit nyílt levélben kérte Mádl Ferenc mostani köztársasági elnököt és téged, hogy kérjétek saját átvilágításotokat, mivel a Mécs-bizottság ezt nem tűzte ki céljául. Mádl úr titkára válaszolt: mint volt kulturális minisztert amúgy is át fogják világítani. Kéri Edit szeptember 5-iki keltezéssel tőled is megkapta a választ, melyet a Demokrata október 10-iki számában fakszimilében közölt.
Még mielőtt a lényegre térnék, némi magyarázat.
Fejléces leveleden nem volt ott a neved, csak az, hogy A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG VOLT ELNÖKE.
Árpád, ez nem helyes. Ugyanis a neved épp olyan fontos, mint a címed. Te Göncz Árpád vagy!
Képzeld mi lenne, ha Mádl elnök úrnak, amikor már nem lesz elnök, épp olyan levélpapírja lenne, mint neked! Mi különböztetné meg kettőtök fejlécét?
Ami a „volt drámaírót” és „volt fordítót” illeti, azért címeztelek így, mert a te sajtód folyamatosan ezt tette Csurka Istvánnal. Veled nem tette, holott Te éppen úgy felhagytál a drámák írásával, de mivel én igazi demokrata vagyok, egyformán kezelem az embereket. Nem is szólva arról, hogy a „volt”, az nálad rang. Mint levélpapírod is mutatja. Így tehát te háromszorosan is „volt” vagy. Volt elnök, volt drámaíró és volt fordító.
A tegezésre is demokratikus késztetésem szorít.
Emlékszel?
Akkor tegeztél le, amikor Diana hercegnőnek a brit nagykövet rezidenciáján adott fogadásán futottunk össze. És mivel a te ilyen gesztusaid nyilván nem feudális megfontolásokból fakadnak, viszonzom tegezésedet.
Most pedig térjünk a tárgyra a sok locsogás után. Kéri Editnek küldött válaszodban azt írod: „Szeretném közölni Önnel, hogy az ún. ’szűrésemet’ az 1966. évi LXVII törvénnyel módosított 1994. évi XXIII. törvény alapján az ún. átvilágító bizottság elvégezte, és 1997. július hó 7. napján 008012/1997/8. sz. határozatban értesített, hogy a törvényben megjelölt nyilvántartásokban a nevem nem szerepel.”
Árpád! Miért csinálsz te ilyeneket? 1966-ban nem módosítottak egy 1994-es törvényt! Hogyan módosíthattak volna valamit akkor, amikor a módosítandót még meg sem alkották? Tán csak nem voltál műfordítóként is ennyire figyelmetlen és pontatlan?
Leveled így zárod: „Egyébként, ha még tizenkétszer ’átvilágítanak’, a suttogások és feltételezések akkor is folytatódnak, mert a tényekhez semmi közük.”
Nos, én ebben a mondatban a „mert”-et nem értem, de hagyjuk. Inkább beszéljünk a lényegről. Ez pedig az, hogy nem kellene mást csinálnod, mint két dolgot.
- Mint oly sok más politikus, egyszerűen hozd nyilvánosságra átvilágításodat. Sokan ugyanis azt „suttogják és feltételezik”, hogy azt évtizedekre titkosítottad. Ha ezt megteszed, a susmus garantáltan kimúlik.
- Átvilágításod a titkosszolgálatok közül a III/III-as ügyosztálynak végzett munkára vonatkozott. Kéri Edit nem csak azt szeretné, ha ezt a papírt hoznád nyilvánosságra (pártod, az SZDSZ, jobban mondva az SZDSZ SZDSZ-e, a Nyilvánosság Klub tagjai is folyamatosan azt követelik, hogy a közéleti szereplők múltjának minden részlete legyen nyilvános), de azt is, hogy essél át egy olyan átvilágításon is , mint a miniszterek, vagyis derüljön ki az is, hogy más ügyosztálynak dolgoztál-e. Mindez nagyon üdvös lenne, hiszen az országban sokan nem értik, miként hagytak futni szabadon a komcsik még a negyvenes években éppen Téged és éppen akkor, amikor Nálad jóval kevésbé fontosabb kisgazda pártiakat is elvittek, bebörtönöztek vagy deportáltak.
Végezetül egy jópofa történet. Képzeld, amikor az Új Magyarország címoldalán megjelentette átvilágításoddal kapcsolatos kételyeimet a keddi számban, a szerdai szám már nem jelenhetett meg. Tudod, ez a Horn-kurzusban volt, amikor te úgy gondoltad, a sajtó nálunk szabad. Csak éppen a Freedom House nem gondolta úgy.
És képzeld, amikor annak idején a rövidéletű Új Demokrata foglalkozott ugyanezzel a témával, már annak sem jelent meg további száma.
Sok oktondi azt mondja, ma sem állunk jobban a sajtó szempontjából, mint a Horn-érában. Micsoda marhaság! Akkor még az ellenzéki lapok is – közvetve vagy közvetlenül – kormánykézen voltak. Mindahányan. Most viszont önállóak. Így nem nagy kockázat átvilágításoddal foglalkozni. Ugyanis nem tudják megszüntetni őket. Viszont némelyeknek szórakoztató, ha foglalkozunk igaz történeteddel. Másoknak meg demokráciaérzetében okoz deficitet múltod részleges feltárásával szemben tanúsított makacs ellenállásod.
Árpád! Légy demokrata, férfi és üvegtestű!
Tisztelettel üdvözöllek és minden jót kívánok soron következő fellépésedhez egy „másság”-eseményen.
Lovas István
jelenlegi újságíró és a más véleményektől rettegő barátaid által betiltott Sajtóklub műsorvezetője
