Kezdem azzal, hogy nekem semmi gondom a temetőkkel. Gyakran és szívesen járok bennük. Nem, nem tartom sem ijesztőnek, sem izgalmasnak. Érdekesnek már annál inkább. Az irodalom, zene, film határain túl a temetők is egy adott kultúra és történelmi kor tanúi. Egy kicsi építészet, cseppnyi szobrászat, maroknyi kortárs jogi útvesztő és mindenek előtt hit és vallás. Ha valaki nyitott szemmel és széles érdeklődési körrel járja a világot, minden bizonnyal nem kerüli el Prága temetőit, Párizs sírkertjeit sem.

A temetők számomra mindig többet jelentettek, mint az emberek végső nyughelyét. Különös éjszakai égi jelenségek, mint a csillaghullás, vagy a nemrégiben látható holdfogyatkozás egyre kevésbé követhetők a kivilágított, az éjszakai eget kémlelhetetlenné tevő városok utcáiról. Nemúgy egy temető közepéről, ahol közvilágítás hiányában a fényszennyezés is kisebb. Emellett a városi sírkertek igen alkalmasak az elmélkedésre, a csendes időtöltésre. Nincs autózaj, nem hallani a szomszédok tompa hangjait, a munkahely nyüzsgését, a család neszezését. A legtöbb ember válasza a köznapi zajszintre, hogy bedugja a fülét valami zenével, vagy permanensen bekapcsolva hagyja a televíziót. De aki csendre vágyik...

Akárhogy is. Ha utamba akad egy temető, én nem habozok belépni a kapuján. Kíváncsi vagyok a sírhelyekre kialakítására, a temetkezési szokásokra, a sírfeliratokra, a helyre egészben. Írország temetői épp annyira takarosak és őrzöttek, mint a parkjai. A Deansgrange sírkert ékes példája ennek. A sírhelyek ezrei között tiszta, felfestett aszfalt utak kanyarognak, a kerítés melletti dísznövénysor ápolt, rendezett, a fák alatti padok elmélkedésre csábítanak.

A sírhelyek sok dologban eltérnek a Magyarországon láthatóktól. És most nem a kelta keresztre gondolok. Noha jópár végső nyughely felett látható a kelta szimbólum, de összességben tekintve nem mérvadó az arányuk. Mária szoborból jóval több van. Ellenben a feszület Jézussal hiányzik a sírokról, ahogyan a galamb is. Vannak azonban apró szerzetes szobrok. S nem a fejkövön, hanem a halmon. És ha már a halomról beszélek, a legáltalánosabb sírhalom takaró a fehér murva. Ezt követi a fehér-zöld murva keverék, de láttam teljesen zöld halmot is. A murva egyébként csak messziről az. Közelről megvizsgálva kiderül, hogy műanyag. A PVC és polikarbonát újrahasznosításának egyik végterméke.

Tehát a sírhalmokon kevés az ültetett virág, kiskert, kis erdő. De a márványszobor sem jellemző. Miből élnek akkor hát a sírkövesek itt, a vadkapitalizmus országában? A kis üzenőtáblákből és emlékkönyvekből. A sírfeliratok ugyanis nem állnak meg a fejkőnél, hanem továbbiak találhatók kisméretű táblákon vagy hatalmas, kőből faragott könyveken. És a könyvek nagysága jelzi általában azt, amit odahaza az egyre magasodó oszlopok, hatalmas márványszobrok, fejkőbe gravíroztatott autók: a kivagyiságot. A feliratok maguk, tartalmukat tekintve, teljesen megegyeznek a magyar feliratokkal.

A virágtartókban nincs művirág. Egyet sem láttam. Annál inkább nagy, vízzel telt üvegburákban. Érdekes, szembeötlő jelenségek. S nem is butaság. Szélálló, nem veszíti a színét, az eső mindig tisztára mossa. A művirágot a burában néha kombinálják a szerzetes szobrocskákkal. A rengeteg vágott virág pedig a sűrűn kirakott szeméttárolókba kerülnek. Szelektíven persze.

Deansgrangeben mindezek mellett idegenvezetés is van hétvégenként. Az igényt, akárcsak sok múzeumnál, előre jelezni kell. A csendes órám végén, mely során egy rókán és pár madáron kívül más élőlénnyel nem találkoztam, egy motorizált biztonsági őr udvariasan távozásra szólított fel. A temetőket pontos rend szerint nyitják, zárják a kertet, akárcsak a többi közparkot. (A térkép is ugyanúgy park ikonnal jelzi, nem aprócska keresztekkel, mint a magyar térképek.) Úgyhogy ha itt gondom lenne a fényszennyezéssel, más megoldást kell találnom.

Ír-infó: A parkoknak (és a temetőknek) pontos nyitva tartási rendjük van, akárcsak az üzleteknek, műemlékeknek. Elkülönül a hétköznapi és hétvégi valamint a nyári és téli nyitva tartás. A nyári zárás egyébként rugalmas, nem zavarják ki kardlappal az érdeklődőket.

Papp Attila