- 0
A hét elején egy szakmai konferencián vettem részt, ahol az Egyesült Államokból érkezett előadó meghökkenésének adott hangot, hogy noha kevesebb mint egy napra érkezett Írországba, ki kell töltenie a népszámlálási kérdőívet. Nos, igen, Írországban népszámlálás zajlik. Az elkövetkező bekezdések ennek folyamatával ismertetik meg az olvasót, így akit hidegen hagy a téma, már kattinthat is valamely navigációs gombra.
Az ír népszámlálás illusztrálásához keresve sem találhattam volna jobbat a Tennessee államból érkezett szakembernél. Az összeírás ugyanis, akárcsak más országokban, itt is hosszú heteket vesz igénybe. Azonban az adatszolgáltatás (ha úgy tetszik mintavétel) dátuma kötött: 2011. április 10. Minden férfit, nőt, gyermeket, aki április 10-én éjfélkor az országban tartózkodik, meg kell számlálni. Így szól a rendelkezés. És mivel az előadónk vasárnap éjjel, de még éjfél előtt érkezett, hiba hagyta el az országot másnap délután, a kérdőívet köteles volt kitölteni és távozáskor a reptéren leadni.
Aki emlékszik még a tíz évvel ezelőtti magyarországi összeírásra, vagy csak a józan ész elvét követi, talán furcsállhatja, miért kell a turistákat, vendégeket, látogatókat is belevenni a cenzusba. Ám ha komolyabban belegondolunk, el kell ismerni, van értelme. Kiváltképp egy ennyire ’olvasztótégely’ országban, mint Írföld. Hiszen, ha pontos képet szeretnénk kapni egy ország populációjáról, mindenféle tekintetbéli megoszlásáról, akkor igenis figyelni kell, mennyi az ideiglenesen itt tartózkodók száma. Igaz, ez a szám gyökeresen változhat egy év alatt, példaként említeném a nemrég lezajlott ír nemzeti ünnepet, Szent Patrik napot, amikor is a turisták száma jelentősen nagyobb, mint a csendes áprilisi hétvégén. Ez a mérőszám tehát egyszerre hasznos és csalóka, de ennek kezelése az itteni statisztikai hivatalra tartozik.
Magyarországon 2011 őszén lesz népszámlálás. Így összevetni az ittenivel csupán a már említett 2001-es cenzust lehet. Attól egy másik mozzanatban is eltér az ír: a kötött időpontban. Emlékeim szerint, amikor tíz éve felkeresett minket a kérdezőbiztos, az akkori, tehát a kérdezés időpontjában valós adatokat rögzítette. Hányan lakunk, mi a foglalkozásunk satöbbi. Akihez másnap jutott el, ott a másnapi adatokat rögzítette. Ez, a matematikus-statisztikus elme számára apró vészcsengőket indít be. A magyar népszámlálás sem egy napon zajlott, az időbeli szétnyúlás, elhúzódás a mérési eredmény torzulását okozhatja. Ennél mindenképpen jobb az egy adott időpontban (tizedike éjfél) történő mintavétel. Ám hogyan zajlik ez a gyakorlatban?
A legfőbb fogalom, amihez az élet sok részén itt hozzá kell szokni, és amely igaz a cenzusra is: a bizalom. Kérdezőbiztosok járták végig a teljes lakosságot március közepe óta. Először plakátokon, majd a postaládában hagyott röplapokon hívták fel a figyelmet, hogy nemsokára tiszteletüket teszik. Aztán amikor szermélyesen megjelentek, előzetes felmérést végeztek, hogy az adott címen április 10-én mennyien lesznek, átadták az üres kérdőíveket, pontosan elmagyarázták, hogyan kell kitölteni, telefonszámot cseréltek a lakókkal és megbeszéltek egy időpontot, körülbelül mikor jönnek a kitöltött lapokért. A kérdőívek kitöltése mindenkinek egyéni feladata, de aki nem képes megbirkózni vele, természetesen kérheti a kérdezőbiztos segítségét.
A kitöltött kérdőíveket aztán április 11 és május 9 között gyűjtik be, begyűjtéskor ellenőrizve, hogy minden kérdés megválaszolásra került-e. Az ellenőrzés gépesített, a kérdezőbiztos nem olvas végig minden választ. Ezzel elkerülve azt, hogy a valaki számára esetleg kényelmetlen bizonyos kérdés (vallás, nemzetiség), akkor ne egy vadidegennek adjon választ, csak a papírlapnak. A cenzus egyfajta fordított kvízjáték.
Ha valaki őszintén kitölti, nem kap, nem nyer semmit, ám ha valótlan adatokat ad meg és ez kiderül, akkor akár 25.000 Euró bírságot is kiszabhatnak rá. Ezért a szúrópróba szerű ellenőrzés. Nálam még nem járt az összeíró, de volt munkatársam, akinél már igen, és rákérdezett, hány éves a kisfia. Amikor megtudta, hogy tíz hónapos a kicsi, azonnal rámutatott, hogy a csöppség esetében az „Az országban tartózkodott-e tizenkét hónappal ezelőtt?” kérdésre helytelen az „igen” válasz és ott, azonnal javította. (A magzatokra, újszülöttekre vonatkozó ír törvényeket és magyar összehasonlítását ebben az írásban mellőzöm.) De elkerülik a másik oldal tévedését is. Tíz évvel ezelőtt, határozottan emlékszem, a cenzor „elfelejtette” megkérdezni a vallási hovatartozásunkat és az alatta levő összes kérdést.
Ismét csak a 2001-es magyar emlékeimmel összevetve az itteni kérdőív meglepően rövid. Egyetlen oldal, tizennégy kérdés vonatkozik a lakóhelyre, majd minden ott tartózkodó két oldalon mintegy két tucat kérdésre kellett, hogy válaszoljon.
És ennyi. A lakás (ház, bérlemény) tulajdonosa aláírásával igazolta az adatok valósságát az utolsó oldalon, majd a várakozás ideje köszöntött be. Mint mondtam, nálam még nem járt a biztosom, begyűjteni a kérdőívet. De nem sürgetem, május 9 még messze van.
Papp Attila
Ír infó: Az ír lakosság százalékban kifejezhető, azaz szignifikáns része mozgó táborokban, lakókocsi-karavánokban él. Erről nem csak a Blöff (Snatch) című film idevágó jelenetei szolgálnak információval, hanem maga a népszámláló kérdőív is, rögtön az első kérdésében. A válaszként megadott négy fő épülettípus ugyanis a ház, lakás vagy apartman, kiadó szoba és a karaván vagy mozgó szálláshely.
