Richard Damstra
Sajtóattasé
Egyesült Államok budapesti nagykövetsége

Tárgy: Colleen Bell félelme valódi kérdésekre válaszolni

Tisztelt Sajtóattasé Úr!

Október 20-án délután ezzel – az eredetileg angolul írt  – emaillel fordultam Önhöz:

„Hallgattam Colleen Bell nagykövet interjúját, amelyet tegnap adott a Klubrádiónak a Népszabadsá tulajdonosa által történt felfüggesztése témájában. Az interjút készítő Kárpáti János klubrádiós az önök iránti hűségén is túltéve egyik kérdésében állításként vont párhuzamot a kazah és a magyar média között.

A média szabadságáról vallott amerikai felfogás lehetővé tenné azt is, hogy a nagykövet asszony interjút ad olyan újságírónak is, aki ilyen abszurd állításokat nem burkol kérdésekbe, és nem balliberális médiumnak dolgozik?

Arra kérem, hogy ne féljen válaszolni kérdésemre.”

Eddig a levél.

Arra csak automatikusan generált választ kaptam, ami azt mutatja, hogy szoftverprogramjuk bátor és tud viselkedni.

Emailem utolsó mondatát nem minden előzmény nélkül írtam, hanem azért, mert az elmúlt két évben öt, az önök Sajtó és Információs Hivatalához küldött kérdésem egyikére sem kaptam választ. Azok egyikében szintén arra kértem Önöket, hogy készíthessek interjút Colleen Bell nagykövet asszonnyal.

Ismételt némaságuk azért is zavaró, mert szekciójuk feladata „a média tagjait információval ellátni az amerikai kormány politikájáról… és az amerikai kormány tevékenységére és állásfoglalásaira vonatkozó újságírói kérdésekre válaszolni”.

Eközben külügyminisztériumuk a Népszabadság ügyében pár soros közleményt adott ki, amelyben azt írják, hogy az Egyesült Államok nemzetközi sajtóügyi szervezetekkel együtt aggódik a magyar sajtó szabadságának folyamatos csökkenése miatt.

Ez komoly előrelépés, hiszen az Önök nagykövetsége megőrizte korlátlan hallgatási méltóságát és a magyar belügyekbe be nem avatkozását azon időkben, amikor az önök kedvencei  ex-kommunista-balliberális frígyben kormányoztak, egymás után zárva be napilapokat, fizikai likvidálással fenyegetve újságírókat, olykor rendőrileg bántalmazva őket vagy vasrudakkal szerkesztőséget szétverve.

Miközben dédelgetett koalíciójuk a nem egyszer mesterséges lélegeztető gépre kapcsolt (például a kormány postabanki tulajdonába adva) csonttá és bőrré aszalt jobboldali médiát  gyakorlatilag mindenfajta hirdetéstől elzárta.

Külügyminisztériuma közleményében azt is írja, hogy a Népszabadság sorsának alakulását csakúgy figyelemmel fogja kísérni, mint a 444.hu „független” (valójában G. Soros által finanszírozott) weboldal kitiltását a Parlament épületéből. E „független” portál egyébként olyannyira az, hogy annak oldalain akkor ír bármi kedvezőt a magyar jobboldalról, mint az önök totálisan egyszínű fősodratú médiája.

Ott pedig talán ne ragadjunk le, hogy e portált házszabály ellenes magatartása miatt tiltották ki a magyar törvényhozás épületéből, miközben Ön pontosan tudja, egy magyar újságíró hány percet maradhatna az amerikai törvényhozás épületében, ha ott az újságírókra vonatkozó szabályokat megsértené.

Sajnálom, hogy Bell nagykövet asszony ennyire tart egy interjú adásától. Amelyre egyébként akár a Magyar Hírlap hasábjait, akár az Echo TV képernyőjét ajánlom fel.

Pedig ott igazán kibontakozhatna.

Elmondhatná például azt, hogy miért megy el szívesebben egy Budapest Pride-ra bulizni és táncolni, mintsem megjelenik az 1956-os magyar szabadságharc 60-ik évfordulójának hivatalos megünneplésén.

Vagy azt, miért nem hallottunk bukaresti kollégáitól, azaz az ottani amerikai nagykövetektől az elmúlt negyedszázadban legalább egyetlen, a román kormánynak címzett bíráló közleményt arról, hogy az miként bánik a magyar kisebbséggel. Amiről az Erdélyben született és felnőtt, az ottani viszonyokat tökéletesen ismerő Lukács Csaba a Magyar Nemzet október 22-i számában úgy ír, mint „a magyarokat időnként emberszámba sem vevő állam”.

Számomra rejtély, hogy önök, akik betegekkel zsúfolt kórházat bombáznak porrá az afganisztáni Kunduzban, ölnek meg tízezerszer annyi irakit, mint Szaddam Husszein felakasztott iraki diktátor uralkodása idején összesen, sértik meg a mindenki által várt aleppói tűzszünetet legalább nyolcvan szíriai katona megölésével, miért rettegnek annyira egy olyan interjúvoló kérdésére válaszolni, aki nem tesz egyenlőségjelet a magyar és a kazah sajtóviszonyok között.

Ez a viselkedés ugyanis engem Nurszultán Nazarbajev kazah elnökére sokkal inkább emlékeztet, mint magyar politikusokéra, akik vidáman állják a sarat akár a CNN-ben, akár az ahhoz  teljes mértékben hasonló hangnemben és ideológiai irányultsággal kérdező többi, nyugati sajtóorgánumban.

Vagyis, Damstra úr, legalább Ön szedje össze magát, hogy ennyit válaszoljon: „Levelét köszönettel megkaptuk, de arra nem kívánunk reagálni.”

]]>www.lovasistvan.hu]]>