- 0
December 14-e volt, hideg téli nap. Már dél is elmúlott, mire végre átkeveredtünk a Dunán, Vidinnél. Romániát elhagyva Bulgáriába jutottunk el.
Korábban nem jártam Bulgáriában (sem). A kelet-európai rendszerváltások sorozata után jártunk. Bulgária földjén jártunk. Gyakorlatilag rokonoknál. E terület tartozott a hatalmas Hun Birodalomhoz, majd később, amikor a türk nyelvet beszélő bolgárok ide érkezetek. Legendás uralkodójuk, Aszparuh Kán a VII. században jött erre e földre és ősi jogot emlegettek, Attila leszármazottjának tekintette magát.
Testvérek lennénk? Magyarok és bolgárok? Küzdöttek ők Bizánccal, majd fél évezreden át az oszmánok ellen. Nyelvet váltottak, írást, vallást... Török után jött a szovjet. Bulgáriában Todor Zsivkov olyannyira be akart nyalintani a nagy testvérnek, hogy a városi legenda szerint szerette, volna, ha Bulgária lesz a Szovjetunió 16. szocialista szövetségi köztársasága.
1993-ra már a múlté volt a szocialista korszak (persze csak annyira, mint nálunk), Visszajött Horn, a bolgároknak is a maguk „szociáldemokratái”. 1993-ban azért kevesen gondolták nálunk, Magyarországon és Bulgáriában is, hogy bő egy évtizeden belül a NATO, majd az Európai Unió tagjai leszünk.
Bulgáriában kb. 7,6 millióan élnek, fővárosa Szófia 1,2 millió fővel. Hozzánk hasonlóan itt is csökken a népesség.
Vidinnél a Duna éles kanyart vesz, s egy ideig a közelében haladtunk, követve folyásirányát. Bulgáriát keresztülszelve Törökországba igyekeztünk. Vidin után elértük Dunavtsi faluját. Bulgáriában 28 megye van, e falu is Vidin megyéjéhez tartozik.
Majd hosszú ideig utaztunk a Duna partján, míg elértük Cár Simeonovo települését. Vagyis Szimeon Cár. Apró falucskáról van szó, talán ha százötvenen lakják. Biztos vagyok benne, hogy a kommunizmus alatt nem így hívták e települést. No de ki is volt Szimeon cár?
Valószínűleg nem II. Szimeonról nevezték el a falut, aki ezen a néven gyermekkorában Bulgária uralkodója volt (névleg), amíg a szovjetek másként nem gondolták és Szimeon Boriszov Szakszkoburgotszki néven 2001-2005 között Bulgária miniszterelnöke is lehetett.
Hiába a kék vér (Saxe-Coburg-Gotha dinasztia), a kezdeti eufória elmúlt és az istenadta nép másodszor már nem szavazott bizalmat számára. Vezetője a Második Szimeon Népi Mozgalomnak, mely párt ma is jelen van Bulgária parlamentjében. Spanyol feleségétől négy gyermeke született. Ahhoz, hogy országa miniszterelnöke lehessen, le kellett mondania trónigényéről.
A falucska talán I. Szimeonról kapta a nevét. Aki az első bolgár állam uralkodój avolt, pont a mi honfoglalásunk idején. Hun rokonság ide, vagy oda, bizony ellenségek voltunk.
Szóval, ekkoriban az Etelközben élő magyar törzsek időnként mások zsoldjába is szegődtek. Volt „megrendelés” bőven, a Kárpát-medencében a frankok és a morvák hadakoztak egymással. (Bár nem kell ide hatalmas Morva Birodalmat álmodnunk.) Miután kibékültek, a magyaroknak új szövetségest kellett keresniük a térségben. Bizánc. Igen, az intrikus Bizánc, aki Árpád és Kurszán segítségét kérte Simeon (az első) bolgár cár ellen.
A bizánci flotta segítette a dunai átkelésben a magyar hadakat, akik Simeont két csatában is legyőzték. Simeon ezt követően kibékült Bizánccal, akik így magukra hagyták a magyar sereget. Így a harmadik csatában már bennünket győzött le a bolgár cár.
A magyar sereg üldözi Simeon bolgár fejedelmet a honfoglalás előestéjén (895)
13. századi bizánci miniatúra
13. századi bizánci miniatúra
927-ben hunyt el I. Simeon, akit a bolgárok emlékezete Nagy Simeonként emleget.
Még mindig a Duna partján utazva elértük Botevo faluját. Úgy tűnik, bolgár barátaink falvaikat a nagy emberekről nevezik el. Botevo több bolgár megyében is megtalálható és Hristo Botevről kapták a nevüket.
Hristo Botev az a bolgároknak, mint számunkra Petőfi Sándor.
1849. január 6-án született egy hegyi városban. Ekkoriban még a bolgárok török uralom alatt éltek, így apja Odesszába küldte tanulni. Itt töltekezett fel a hazafias eszmékkel. Miután a törökök elűzték otthonról, Romániába ment (nem mellesleg Románia ekkoriban „még” csak a Kárpátokon-túli területeket jelentette. 1875-ben szabadcsapatot szervezett hazája felszabadítására, de már 1876-ban elesett egy csatában.
Alig kéttucatnyi verse maradt fenn. Magyarországon működik a nevét viselő általános iskola is.
Bár utunkat folytattuk India felé, s a Duna partján, akkor 1993-ban nem sokat tudtam honfoglaló őseink Simeon cárral folytatott küzdelméről, sem Hristo Botevről, most álljon itt a költő Az én imádságom c. verse.
Mit mondjak, nagyon találó vers... Mintha Petőfi írta volna...
Én istenem, igaz isten!
Nem te fönn a magasságban,
hanem te, ki itt laksz bennem,
vérem buzgó áramában.
Nem te, kinek ősz barátok
s kövér papok térdre esnek,
kinek barom pravoszlávok
gyertyafénnyel hízelegnek.
Nem te, aki férfit és nőt
sárból gyúrtál-teremtettél
s cserben hagytad mindakettőt
s magad is rabtartó lettél.
Nem te, aki fölkented a
cárt, a pápát, pátriárkát,
nem te, aki eltépted a
testvéreim barátságát.
Nem te, ki a rabszolgának
leckét adsz a türelemből.
Ígérsz néki mennyországot,
míg szegény a sírba nem dől.
Nem te isten, bálványképe
ostobáknak, hazugoknak.
Nem te, kihez térdepelve
elnyomóink folyamodnak.
De te, istene az észnek!
Ébresztője nemzetemnek,
te, kit holnap már a népek
lelkendezve ünnepelnek!
Én istenem, szítsd a népben
a szabadság hő szerelmét,
hadd tudja meg, hogy miképpen
tépheti a láncait szét.
Te adj erőt két kezemnek
s majd ha talpra áll a népem,
én is, én is ott lehessek,
essem el a harc tüzében.
Ó, ne hagyd, hogy forró szívem
itt hűljön ki messze tájon,
add, hogy szavam zengve zengjen,
süket fülre ne találjon!
(Ford.: Nagy László)
Nawesh
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
