Ma 2020 június 05. Fatime napja van. Holnap Norbert, Cintia napja lesz.
c65f04dc8b5cdffee239480a28bd88e1.jpg

Befogadná-e Gyurcsányt a „Nyugat”

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

„Nyugatos polgári demokráciát kívánunk” – ezekkel a szavakkal kezdődik a Demokratikus Koalíció nevű új Gyurcsány-párt kiáltványa. A „nyugatos” szó előkelő helyzete jelzi, milyen fontosnak tartja azt az alakulat saját maga meghatározásakor – ezt erősíti, hogy a következő pontban rögtön ott áll a „keletes” fideszi út elutasítása. 

Mivel a magyar társadalom jelentős része továbbra is valamiféle Kánaánnak hiszi a „Nyugatot”, ez marketingszempontból elég jó húzás. A „nyugatos” jelzőt azóta átvette a média és a közbeszéd is – legtöbbször idézőjel és fenntartások nélkül.

Az azonban, hogy mit szólnának egy Gyurcsány-féle alakhoz a valódi nyugati liberálisok, akikhez magát hasonlítani igyekszik, már teljesen más kérdés. Gyurcsány majdnem mindent megtestesít, ami ellen a jó érzésű amerikai liberálisok vehemensebb része mostanában az ország nagyobb városaiban az utcára vonul. Bár az okokat hosszan lehetne sorolni, leginkább árulkodó a bankokkal szemben tanúsított magatartása.

Mint ismert, az MSZP és Gyurcsány Ferenc folyamatosan kritizálta a nagyvállalatokat és a bankokat szabályozni és adóztatni igyekvő Orbán-kormány tevékenységét. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a baloldaliak egyik legfőbb vágya, hogy valaki megregulázza a válságot okozó pénzintézeteket, és aztán megfizettesse velük az általuk okozott károkat. „Egyetlen amerikai állampolgárt se tartsanak túszul a pénzintézetek” – jelentette ki a frissen megválasztott Barack Obama. „Nem fogok egymillió adósrabszolga országában élni” – ezek már Orbán Viktor szavai. Míg az Egyesült Államokban továbbra is csak álom a valódi változást jelentő szabályozás, hazánkban már törvények születnek erről.

Vajon hogyan fogadnák Gyurcsányt, a bankok védelmezőjét a Wall Streetet elfoglaló „nyugatos” liberálisok? Az egykori szocialista politikus amerikai megfelelőjét nem találnánk meg a banki negyedben sátorozók, de még az őket meglátogató harcosabb kongresszusi tagok közt sem. Éppen ellenkezőleg: ő lenne Joe Lieberman szenátor, aki bár külsőre liberális elveket vall, mindig tudta, merről fúj a szél, és ennek megfelelően forgatta köpönyegét – ha kellett, támogatta az iraki háborút vagy a melegeket kirekesztő „ne szólj szám”-törvényt. Ő lenne Rick Perry kormányzó, aki szilárd konzervatív felfogását bármikor hajlandó feladni, ha elég magas a tét („Engem ötezer dollárért nem lehet megvenni” – mondta felháborodva az egyik tévévita során).

A legkellemesebb azonban mégis William J. Jeffersonként elképzelni őt, aki a „hűtős képviselő” néven lett híres: fagyasztójában tartotta ugyanis hivatali visszaélés segítségével összeszedett dollárjait (láthatóan nem értesült a sokkal praktikusabb magyar vívmányról, a nokiás dobozról). Természetesen pere kezdetekor Jefferson is ellenfeleire hárította a felelősséget, bár arra nem vetemedett, hogy pártossággal gyanúsítsa az ügyészséget – ez ugyanis nyugaton nem vet kifejezetten jó fényt még egy bukott politikusra sem. Végül tizenhárom évi börtönre ítélték.

A három igen különböző politikusban egy dolog a közös: a baloldali felfogás szerint mindannyian a plutokráciához, a „felső egy százalékhoz” tartoznak – vagy mint a korrupt rendszer milliárdos haszonélvezői, vagy azok kiszolgálói, szemben a „kilencvenkilenc százalékkal”, mely egyszerre „minden és semmi”, és most igazságosabb országot követel magának – olyan lépésekre vágyva, melyeket a Fidesz-kormány régen megtett.

Nem nehéz meglátni, melyik csoporthoz kötnék az Apró-klánba beházasodó egykori KISZ-titkárt, aki trükkök százai segítségével irányította a rábízott országot, és ma sem habozik, ha a nemzetközi nagytőke védencéül kell szegődnie. Gyurcsány tehát éppen a gátlástalan, a siker érdekében bármit bevetni hajlandó törtető példája – e miatt a típus miatt veszítik el hitelüket a nyugati liberális demokráciák politikusai, emiatt vonulnak az utcára az emberek, jobb- és baloldalon egyaránt. „Nyugatossága” nem más, mint a reklámok világából ismert arculatváltás klasszikus példája: a tartalom nem változik, csak az áru kap új csomagolást. Egyetlen jó érzésű liberális se higgye tehát azt, hogy a bukott kormányfő pártja neki való: az általa példaként állított Nyugaton senki nem esne ebbe a hibába.

Kovács N. László, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Emberi kapcsolatok (36) Vetítő (37) Mondom a magamét (4569) Gasztronómia (539) Sport (729) Történelem (14) Kultúra (6) Életmód (1) Nagyvilág (1450) Tv fotel (65) Gazdaság (651) Autómánia (61) Belföld (5) Politika (1571) Egészség (50) Tereb (140) Jobbegyenes (1771) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Flag gondolja (33) Irodalmi kávéház (486) Heti lámpás (240) Szépségápolás (15) Titkok és talányok (12) Rejtőzködő magyarország (171) Mozi világ (440)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>