A német épp befejezi ebédjét, feláll, biccent és azt mondja: Mahlzeit. A lengyel felugrik, ő is bemutatkozik: Zaturek. Így megy ez három napon át a panzió kétszemélyes asztalánál, mígnem a lengyel megkérdezi a háziakat, miért mutatkozik be mindennap a német.
Bumeránghatás – ezzel írható le az a történet, amely hetek óta megosztja Amerikát.
Ez a mi bajunk. Hogy túl konzervatívok vagyunk. A Klubrádió közölte mindezt, a „világhírű magyar adó”. Kuncze Gábor, a független műsorvezető beszélgetett egy bizonyos Hegedűs Miklóssal, akit a „GKI Energiakutató Kft. ügyvezetőjeként” mutattak be. Ilyenkor illik megilletődve a földre nézni, mert az orákulum fog megnyilatkozni.
A muszlimok legnagyobb ünnepe, a csaknem egy hónapig tartó ramadán kapcsán – amely idén július 9. és 31. közé esett – utólagos ünneprontásnak tűnhet általános alulfejlettségük legfőbb okára emlékeztetni, {...}
Szerepelt például a South Parkban és a Doctor Whoban, öltöztették Hello Kittynek és hipszternek, írtak róla dalt, blogot, videojátékot meg képregényt, állították színpadra, és szórakoztatóak szánt tévéshow-kban is mutogatták.
Először is szögezzük le: ez a poszt alapvetően nem Alföldi Róbertről szól, éppen ezért nem lesz benne szó a nemi beállítottságáról, vagy arról, hogy amúgy egy remek rendezőnek tartom.
Ahol szinte semmi nem úgy zajlik, nem úgy működik, ahogyan megszoktuk, semmi nem a rendes helyén van, ahol minden bizarr, és ahol csak a túlélés fontos, de az se könnyű.
1963. november 27-én, Dorogon néhány perccel a mérkőzés és egyben a félidényes bajnokság befejezése előtt a Fradi 1:1-re állt és sok oka volt arra, hogy bajnoknak érezze magát.
Knézy Jenő, a Magyar Televízió sporttudósítója végre bombát robbantott: elege lett az elmúlt évtizedek kenegetős, hazugságra és mellébeszélésre épülő, „a jövő szép lesz”-szerű álságos mellébeszélésből.
A jövő évi választások komplex társadalomstratégiai tétjéről töprengő dolgozatom utolsó részéhez érkeztem. Az első írásomban a nyugatias modernitás politikai rendszerének genezisét tekintettem át.
