- 0
Megint panaszkodnak valamelyik rádióban, hogy a magyar ember mennyire nem tud nyelveket! Tényleg borzasztó! Fejenként átlagosan nullaegészsemmitized nyelvet beszélünk, azt is rosszul! Nos, ez igaz. De az is igaz, hogy ezért nem az átlagember felelős, hanem azok, akik magukat vezető értelmiségnek tartván, vezető szerepükért javadalmazást húznak ama nyelvet nem beszélő adófizető befizetéseiből.
Tehát legalább kiindulásképp tegyük fel a kérdést: kedves vezető értelmiség, mit tett, illetve nem tett azért, hogy a nyelvtudás terjedjen hazánkban? A kérdésre válasz lesz, valamilyen, nyilván senki sem fogja azt mondani, hogy nem törődtem vele, mit bánom én, stb. Hanem amikor olyan az eredmény, amilyen, a felelős meg nem felelős, legalább saját eszünk után tegyünk fel néhány kérdést a felelősnek.
1 Ismeri-e Ön a magyar nyelv működését?
2 Összehasonlította-e Ön a magyar nyelvet saját szabályain keresztül idegen nyelvekkel?
3 Ismeri-e Ön a magyar írást, a magyar ábécét?
És még jó néhány ilyen, a feltételezett vezető értelmiségit igen csak meghökkentő kérdést megfogalmazhatnánk. De ennyi elég, hogy egy kis gondolati elemzést végezzünk.
1 Kezdjük azzal, hogy működés. Erre a kérdésre a művelt értelmiségi igen sok olyan okos dolgot mondhat, amit szerző nem ismer. Ám nem szokás a magyar nyelv képes jellegéről, képi működéséről tankönyvi szinten tárgyalni. Ez pedig alapvető sajátja nyelvünknek, semmibe venni súlyos hiba!
2 A második kérdésre merev nem a válasz. Az igenlés ugyanis azt állítaná, hogy nem csak a magyar nyelvet elemzik és tanítják tudományos műhelyeinkben és iskoláinkban a latin (német, stb) szabályait egyszerű másolás-beillesztés módszerével felhasználva, hanem élő gyakorlat mondjuk a francia nyelv történeti-etimológiai elemzése a magyar nyelv és világszemlélet alapjain. Fura ötlet, mi?
3A harmadik kérdésre visszakérdez az elméleti - átlagos - felelős magyar értelmiségi: a rovásírásra tetszik gondolni? Nem, a táblárakrétávalírásra. Szamár vagy, menj a helyedre...
Kérem, sokan tudják már, de ha csak egy olvasónknak is újat mondok, már megérte: Magyarországon a magyar nyelvet cirka százötven éve nem szabad önálló létezőként tanítani. A szabadságharc leverése után legfelsőbb állami/uralkodói utasításra megindult a nyelvtudományi pozíciók feltöltése az osztrák érdekeket kiszolgáló, többnyire vér szerint is osztrák elemekkel, egészen odáig, hogy a finnugrista nyelvtudomány alapítói nem is beszéltek magyarul. Na jó, törve talán, na de kérem, egy nyelvtudós? Bizonyítani már nem lehet, de már csak szellemi színvonaluk okán alapos a gyanú, hogy ezek az urak közönséges titkosrendőrök voltak. No már most, elfoglalva az Akadémia fizetett pozícióit (a tudós tagság, az új tagokat megszavazók hátában ott a kés, pisztoly, szó szerint is!), a mókuskerék beindult. A hibát, az idegen érdeket szolgáló Nyelvtudományi intézetet csakis újabb hatalmi szóval lehetne visszatéríteni a helyes irányba, a magyar nyelv szolgálatába – csakhogy a mi vezetésünk becsületes! A mi vezetésünk nem avatkozik egy független tudományos műhely belső életébe!
Richard Bright úr angol utazó a reformkor hajnalán bejárta Magyarországot. Tapasztalatairól igen tanulságos úti naplót vezetett, amelyből meg is jelent egy részlet a komonista időkben. Úgy emlékszem, ő írta le, hogy átlagos magyarországi úri asztalnál négy-öt nyelven folyik a diszkurzus. Ha pedig parasztokkal kíván értekezni, hát a kor közvetítő nyelvét, a latint többnyire ők is beszélték. Még egyszer: a tizenkilencedik század elején a magyar parasztság körében a latin nyelvtudás természetes volt. Akkor, amikor a nyelvére minden magyar büszke volt, eszébe sem jutott nem hogy képtelen forrásból, de egyáltalán: bárhonnan is származtatni.
És most felteszem a kérdést: lehetséges-e netán összefüggés a két nyelvi állapot és általános nyelvtudásunk kétféle állapota között?
Még egyszer: előbb, önálló és büszke nemzeti nyelvtudat, azzal egy időben bőséges nyelvtudás a társadalom minden rétegében, majd nemzetidegen finnugrizmus, vele egy időben széles rétegek nyelvi analfabétizmusa.
Pogány István
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja