Ma 2020 április 10. Zsolt napja van. Holnap Leó, Szaniszló napja lesz.
d1cd0fbb01a4f67f57ef5cc4ee912f6a.jpg

Vakvezető

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Mostanában alkotmányozásról zeng a sajtó. Még szerencse, hogy (feltehetően) Orbán átnevezte a készülő szöveggyűjteményt alaptörvénynek, így kisebb lesz a kár, mint ha ténylegesen alkotmányt próbálna fércelni ez a nemzedék.

Ennek a nemzedéknek ugyanis szemmel láthatólag fogalma sincs arról a komoly és elmélyült alaposságról, amellyel őseink az ő gyűlésükben egy apró kis törvénymódosítást is, évtizedeken keresztül, meg- és átrágtak.

Hogy mekkora figyelmet és milyen alapos megfontolást kíván a törvényhozás, arra példát szerkesztek ide.
 
 
Valami újmódi mozgalom követelésére, vagy mit tudom én miért, a korábbi parlamentben törvényt hoztak arról, hogy a világtalan emberek, az ő vakvezető kutyájukkal is, bemehetnek a nyilvános helyekre. Ezen határozat ellen épeszű ember fel nem emelné a szavát! Persze én megtehetem, mert egyedül csak én vagyok bolond ebben a világban. Lássuk hát, helyes-e az intézkedés, ha már kétségtelenül törvényes, akkor értelmes, helyes és illő dolog-é, mehet-é vak kutyájával az áruházba? Hogy legalább a mi állásfoglalásunk alapos legyen, előbb tisztázzuk a fogalmakat.
 
Vakság egy fogyatékosság, azok közül is talán a legsúlyosabb. Jellemzően gyógyíthatatlan. A vak emberel való törődés a legelső kötelességeink közé tartozik.
  
 Nyilvános hely: nem tudom a törvény hogyan határozza meg, egy olyan esetről hallottam, amikor kiskereskedelmi üzletbe ment volna be egy világtalan. Maradjunk is ennél: kiskereskedelmi üzlet. Jellemzője még, hogy bárki bemehet oda, tehát amikor a vak a kutyájával indul oda be, akkor már ott feltehetően emberek vannak.
 
Fogyatékosság általában igen tág fogalom. Szerzett, vele született, gyógyítható, vagy nem. Hordozójuk szerint lehetnek gyerekek, felnőttek, idősek. Egy a biztos: a törvényhozó valamennyiért felelősséggel tartozik az ő választói előtt.
 
Most menjünk vissza a boltba, és nézzünk jól körül. A bent lévők többsége egészséges felnőtt ember, akik némi álmélkodással ugyan, de készségesen állnak félre a blöki útjából. Hanem ott oldalt egy néni szemmel láthatóan ijedezik a kutyától. Együtt érző emberek veszik körül, és magyarázzák neki a helyzetet, majd egyikük kivezeti a nénit, egy ifjabb hölgy pedig átveszi tőle a listáját és begyűjti a polcokról, amire még szüksége lesz a nénikének. A vak ember érdeklődik, mi is történt, majd tőle telhetően gyorsít, hiszen ő nem szeretne senkit megzavarni. Eddig remekül folynak a dolgok! Hanem most belép S. E., mert innentől valós szereplők veszik át a szemléltetést. Tehát E. két kislányát vezetgeti, a nagyobbik már segít is a pakolásban, idill, miegymás. Ám amikor a vak ember a kutyával közeledik, kitör a ribillió. A kislányok ugyanis rettegnek a kutyáktól. Nekik ez a fogyatékosságuk, senki nem tehet róla, így születek, hogy kutyaiszonyuk van. Vagy a vak megy ki, vagy bepisil legalább az egyik kislány. Anyuka is igyekszik persze távozni, de hát az félig rakott kosárral, pánikoló gyerekekkel nem olyan egyszerű.
 
Tanulságképpen: a törvényhozó köteles óvatossága ilyenkor meg kellene hogy kérdezze: amennyiben egy társadalmi csoport védelme érdekében törvényt tervezek, azzal kinek és milyen sérelmet okozhatok? Valamint az esetleges sérelem mértéke arányban áll-e a védeni tervezett csoport nyereségével? Ám ez csak elvi váz. Gyakorlatban a kérdés így hangzik: elgondolható-e, hogy a vakvezető kutya nyilvános, ám fizikailag zárt helyen való megjelenése bárkinek is érdeksérelmet okozzon? A válasz pedig: természetesen, okoz sérelmet, bár a nagy többség készséggel elviseli azt. Ám a lelkiismeretes törvényhozó végig vezeti tervét a társadalom egészén!
 
 
Egészséges felnőttek? Kipipálva. Öregek? Kipipálva. Gyerekek? Hoppá, itt meg kell állni. Felmerül ugyanis az a tény, hogy a világtalan, aki kutyával közlekedik, jellemzően gyógyíthatatlan és felnőtt. Ugyanakkor azok a gyerekek, akik (nyilván nem mindegyik), esetleg félnek a kutyától, még nem kész személyiségek. Az ő fejlődésük sérülhet (erre is tudok példát, név szerint), amennyiben váratlanul szembe találják magukat egy nagy kutyával. És a kérdés ezzel el is dőlt, mégpedig imígyen: nem szabad egyetlen gyerek egészségét sem kockáztatni egy fogyatékos felnőtt kényelme érdekében.
 
Még egyszer: félre értés ne essék, el nem vitatom saját magam és a társadalom kötelezettségét a tekintetben, hogy törődjünk az elesettekkel. Ám a törődésnek határai vannak. Senki sem tudja meggyógyítani a gyógyíthatatlant, sem átvenni a fogyatékossággal járó terheket – egy mértéken túl. Csupán segíteni tudunk valamennyire, és megakadályozni a bajok tovább terjedését. Mindenek előtt: fejben. és a törvényhozásban.
 
(Utóiratként: később a példaként hozott gyerekek megbarátkoztak a kutyákkal, amikor szomszédjuk egy másfél kilós ölebecskét szerzett a házhoz. Szépen, fokozatosan sikerült oldani a rettegést, hiszen a példa csak kitaláció volt. Az életben nem találkoztak kutyával ott, ahol nem kellett számítaniuk rá.)
 
Pogány István
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Titkok és talányok (12) Flag gondolja (33) Kultúra (5) Rejtőzködő magyarország (171) Irodalmi kávéház (485) Mondom a magamét (4436) Életmód (1) Nagyvilág (1449) Gasztronómia (539) Gazdaság (646) Alámerült atlantiszom (142) Egészség (50) Emberi kapcsolatok (36) Vetítő (37) Jobbegyenes (1732) Történelem (14) Tereb (139) Tv fotel (65) Autómánia (61) Belföld (5) Politika (1571) Sport (729) Mozaik (83) Szépségápolás (15) Mozi világ (440) Heti lámpás (239)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>