- Lipót, te szépségem, hogy omlana már le a maradék húsod is, hozzám!

   Egyszeriben megjelent egy Habsburg portré az edény szélén. Nem tudni, honnan került elő, hisz az üst átmérője legalább harminchatezer kilométer, mégis, ha egy Habsburgot szólít akár csak egy inas-ördög, az rögtön ott van. Amilyen pöffeszkedőek voltak életükben, olyan talpnyalók itt, a pokolban.

   - Mit parancsolsz, édes gazdám? – nyáladzik kifele a léből.

   - Hagyd abba, a frászt hozod rám. Mond egyszerűen: tömeggyilkos! Na igen, el kell mennem egy percre, őrizd a népet, tégy a tűzre időnként, a lébe meg fél óra múlva két vagon arzént boríts bele!

 De ezt már a válla fölött ordította vissza. Mint a többi hetvenhatezer-kétszáznyolc, akik otthagyták hivatalukat, hogy megnézzék, mi a fene háborította fel Rakottyánt annyira, hogy megrogyjon a hite.
 

 

   A pihenőben természetesen nem fértek el, ki kellett csődülniük az udvarra. Ott órákon át üvöltöztek és böfögtek, és senki nem értette, mi történt. Akkor érkezett Molotov, a legbüdösebb, tehát rangidős kanördög, aki ezen a szinten képviseli az alsóbb hatalmakat. Bonyolult ám a pokol hierarchiája! Első lépésben agyonütött pár száz lábatlankodó beosztottat, majd felmászott a hullákra, és körbe hordozta vérfagyasztó tekintetét.

   - Úgy értesültem, elvtársak, hogy valami lelkiismerethez hasonló ütötte fel a fejét nemdicső köreitekben. – nyilatkozott rémisztően visszafogott hangnemben. – No, majd teszünk róla. De előbb lássam, mi hergelte fel a társaságot?

   A titkárördög csettintett farkával, mire megjelentek 16:9-es képarányban a magyar közelmúlt tanügyi fejleményei. Az összes ördög egymáson áthágva próbált közelebb jutni. Az első jeleneteket –úttörőmozgalom, majd hittanosok megszégyenítése- kitörő röhej fogadta. Később néhány tanyai kisiskola bezárása következett, majd munkásőrök kinevezése képesítés nélküli tanárrá. Az alvilági dolgozók egymás hátát verték, miközben nyerítve visítottak. A kilencvenes évek elejétől aztán a helyzet fokozódott. Kevesebb gyerek, drogproblémák, személyiségi jogok, majd tanárverések, a pokolbéli hangulat fokozódik. Molotov ekkor rövid szünetet rendelt el, ez alatt gusztustalan nyőstények körbehordtak néhány hektó véres kávét, majd következett még pár jelenet a közelmúltból. Hanem amikor a képen megjelent egy excel táblázat, a pokolban megfagyott a levegő.

   - Ez …mi ez? – hörögte a főnök, Rakottyánra nézvést.

   - Hát ez az, öreg. Nézd meg, ez egy budapesti középiskola órarendje a 2009-10-es tanévre. Négy napon át tizenegy óra, pénteken pihenésként csak öt, az összesen negyvenkilenc, a tanárok meg fel vannak háborodva, mert huszonkét-huszonhárom órát kell tanítaniuk!
 

 

   - De csak van más verzió is?

   - Hogyne, az óvodákban, ott valamivel alacsonyabbak a követelmények.

   - Elment az eszed? Micsoda kifejezés ez: alacsonyabb követelmény? Majd én állítok nektek alacsony meg magas vérpadot, na de követelményt gyerekeknek? Írógépet, titkárt rögtön, ezt jelentjük. Hát mit képzelnek ezek? Ki akarják nyuvasztani egész Magyarországot? Hát még száz év, és a mennybe üdvözül az összes megkínzott, megnyomorított magyar, mink meg munka nélkül maradunk? Ez így nem mehet tovább, készítsetek elő egy folyamodványt magához az Atyaúristenhez!!!

   Ezzel az öreg, rokkant Molotov elzöldült, szívéhez kapott, és befejezte hatszáz millió éves pokolbéli pályafutását. Hogy aztán lelkével mi lett…?

 

 

Pogány István