A francia nemzet, mint a legtöbb, egy katasztrófából származik. Állítólag manapság a tudósok elutasítják a franciák trójai eredetét, de hát aki tudósnak tartja magát, az állítson hitelesebbet. Ha nem teszi, akkor nem tudós. Tehát amíg nincs igazibb történet, addig a füstölgő Trójából menekülő Paris, Helené és népe első nekifutásra a Duna-kanyarban telepedett meg. Itt Sicambria nevű nagy városunkat lakták egy ideig, majd valami okból kirúgtuk őket, ettől ők meg sem álltak a Szajna-partig. Lehetséges-é ez a történet? Nos, nézzük meg a mai francia társadalmat, és megfordul a kérdés: lehetséges-e, hogy egy, a szexustól ennyire átfűtött nép ne egy szerelmi kalandból eredezzen?

A francia társadalomban minden fontos kérdés az ágyban dől el. Azt ingyért se gondoljuk, hogy királyoknak szeretőt tartani hajdan valami természetes dolog volt. Na jó, előfordult máshol is nehányszor. Ámbár arra példát nem tudok, hogy egy királyi rimáról széles körben divatozó fekvőbútort nevezzenek el. (Lásd: rökamié.) Nálunk egy Luxemburgi Zsigmondot simán dutyiba csuktak efféle kicsapongásokért. Franciaországban ugyanez munkaköri kötelesség volt(?). Jut eszembe, tán hasonló léhaságok közre játszhattak netán őseik, a menekült trójaiak kiebrudalásában is!

Pogány István

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja