Irásunk első felében vázlatosan áttekintettük azt a keveset, amit témánkról tudunk. Az ideológia utén következzék a gyakorlat. Ez alkalommal felkérjük és felszólitjuk olvasóinkat, hogy ki-ki lehetőségei szerint tegyen az ügy érdekében. Főzzenek, ha tehetik, gyűjtsenek a még élő öregszüléktől emlékeket, adatokat, és ezzel egy már létező mozgalomhoz csatlakozzanak! Segitségképpen adunk recepteket: 1/ 17 dkg cukor, 1o dkg malátakávé, 1 dkg komló 1 dkg élesztő, 8 l viz, 6 napra lefőzni 2/ 2o dkg cukor, fele megpiritva, 1o dkg malátakávé, 1 dkg komló, 1dkg élesztő, 1o l viz, 8 napra lefőzni 3/ 2o dkg malátakávé, 25 dkg cukor, 2 dkg komló, 6 l viz, összekeverni, és megfőzni. A tűzről levéve és lehűtve egy csészényiben 2 dkg élesztőt feloldunk. Hozzáadjuk a többihez, 6-8 óra után palackozzuk, 4-5 nap után fogyasztható. Az első kettő id. Koós Pálné (Cinkota) hagyatékából, a hármas: S néhány fontos tudnivaló: a malátakávé a maláta pótszere. A maláta pedig egy speciális árpafajta feldolgozott formája. Nagykereskedelemben beszerezhető, de egyszerűbb és legalább olyan izletes, ha egy az egyben mézzel helyettesitjük. Komló: gyógynövényboltokban kapható. Élesztő: sörélesztőt szintén csak nagyban lehet beszerezni, kezelésére rendkivül érzékeny, nem javasoljuk. Sütőélesztőt használunk helyette. Ami a vizet illeti, talán köztudott, hogy tisztasága kardinális kérdés. Minden kisérletünkhöz palackozott ásványvizet, esetenként pi-vizet alkalmaztunk. ...napra lefőzni: az összekevert anyagokat megadott ideig hidegen érlelni. Kivánatos, hogy az érlelőhelység hőmérséklete alatta legyen a borospince hőmérsékletének, lehetőség szerint 3-5 C-fokos legyen. A főzés hosszú ideig tart, legalább két óráig, hogy a cefre térfogatának 15-2o %-át veszitse el. Utána hosszas utóérlelés következik: használjuk a műanyag ásványvizes palackokat, abba szűrjük a nedűt, és időnként kupakját nyitogassuk meg, mert italunk létrejöttének örömében azt is képes szétvetni. (Megtörtént) Az utóérlelés ideje: annyi hét, ahány napig főzés előtt érleltünk! Gyakorlatunkban az első és a harmadik receptet próbáltuk. Az előirt hőmérsékeletet nem tudtuk tartani: kevéssel szobahőmérséklet alatt, 15-2o fokon érleltünk. Az utóérlelés megadott idejét minimumként kell érteni, mert lejárta után is, hétről-hétre javul italunk. S ha a lelkes amatőr sörfőző először kóstolja saját italát, ambivalens érzések keritik hatalmukba: ez tényleg sör!, aztán: brrrr... de mégsem az igazi! Mivel saját munkásságunkat hiteles tanúk igazolták, olyanok, akik ötven évvel ezelőtt is fogyasztották a házisört, kis kitérőt kell tennünk izlésügyben. Kifordult a mi izlésünk. Ezt meg kell, és kétségtelenül létező jelek okán meg is lehet állapitanunk. A dolog valószinüleg világjelenség, de ez minket nem vigasztal. Lelki okát kellene adni, de ahhoz nincs semmiféle eszmei, irodalmi hivatkozásunk. Egyszerűbb, ha ismertetjük megfigyeléseinket, részben hallomásból, részben tapasztalatból. Az egyik a kumisz. Az erjesztett lótej. Mongóliában ma is fogyasztják. Úgy kezdődik, hogy az ifjú házaspár hozományával kap egy irdatlan nagy bőredényt, melyet felállitanak a jurta közepén, és telemerik friss lótejjel. Néhány nap után fogyasztható. Amennyit kimernek belőle, ugyanannyit töltenek utána. És ez igy megy egy életen keresztül. (Hallottam egy magyarról, akivel tréfáskedvű kalauza elhitette, hogy a kumiszt visszautasitani a mongoloknál vérre menő sértés. Persze a sokadik repeta után a vendéglátók csak rájöttek, miért zöld a fehér ember. Volt is móka-kacagás...) Végül is mindegy, hogy a mai magyarnak izlik-e, tény, hogy őseink ugyanúgy fogyasztották nevezett italt, mint a mai mongolok. A puliszka Erdélyben ma is népeledel. Nincs benne semmi különös, szerző asztalán is gyakori és kedvelt étel. Némi csodálkozással hallottam, amint Nagy Feró a Pannon Rádióban arról beszélt, hogy bár ő is főzi, gyermekei már nem hajlandóak megenni. De hasonló a teljesőrésű lisztel készült sütemények sorsa is. A korpás kenyér, sütemény nyilván nem oly finom, mint a finomlisztel sütött. Erényét nem a pillanatnyi, a fogyasztással járó kéj adja, hanem a gyomor nyugalma. És az nem tiz perces élvezet, hanem egész napra szóló. Mégis, hány háztartásban használnak ma teljesőrlésű lisztet? Tehát bátran nyúljunk a régi receptekhez, mert ha az eredmény gyakran nem is felel meg izlésünknek, nem biztos, hogy az elkészült étel-italban van a hiba. Ott is lehet természe- tesen, de inkább valószinű, hogy az utóbbi évtizedek globalizáló iránya a felelős.

Pogány István
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja