Új rovatot indítunk. Mától, viszonylagos rendszerességgel lapszemlézni is fogunk. De nem ám a megszokott módon! Nem ajánljuk egy-egy sajtótermék írását, sokkal inkább bemutatjuk azt az érdeklődő olvasónak.

Hiszen nem akármilyen újságokból idézünk, hanem a múlt már erősen sárguló papírlapjairól közlünk fotókat, írásaikat pedig a jobb olvashatóság érdekében külön is leírjuk. Úgy írjuk le, hogy azokban változatlanul hagyjuk a korabeli szavakat és kifejezéseket, amelyek mára oly különös ízt adnak a szövegnek. Természetesen olyan írások közül válogatunk, amelyek a Fradival foglalkoznak.

Sorozatindító újságunk több mint 96 éve jelent meg, az utókornak újbóli olvasásra ajánlott tudósítása pedig az 1912-13 évi Magyar Kupa döntőjéről szól, amelyet az FTC a BAK együttesével vívott.

SPORTHIRLAP 1913.06.02. 22. szám 6. oldal

19130602-19130601_ulloi-ut-ferencvaros-bak-2-1

A Fradival foglalkozó rész:

FOOTBALL. A Magyar Kupa 1912-13. évi döntője.
FTC-BAK 2:1 (2:0).
A múlt évben kellemetlen kudarc érte az MLSZ-t a kupadöntővel. Az FTC és az MTK összemarakodott a pályakérdésen s az ügy még most is várja elintézését – a belügyminisztériumban.

Nagy erőfeszítések árán s ugyancsak forszírozott tempóval sikerült a szövetségnek annyira szorítani az egyesületeket a mérkőzések lejátszásával, hogy eljuthattunk végre az oly régen nélkülözött Kupadöntőhöz.
Az egyesületek túlzsúfolt programja, egész sereg váratlan akadály, de főképpen az elődök körül történtek, már csaknem kizárttá tették a kupadöntőnek még a tavasz folyamán való lejátszását.
Az MLSZ azonban súlyt helyezett rá, nyilván erkölcsi és anyagi szempontokból is, a megállapított napon tehát megtörtént a nagy eset, lezajlott a Kupa-döntő. Túlságosan nagy örömét nem találhatta a Szövetség a meccsben, amely sem erkölcsi, de még csak anyagi jóságokkal sem gazdagította footballsportunkat.
Egész más tartalmat és más miliőt képzeltünk a döntőnek. Sajnos, a meccs nívója nem mozgott a magasabb régiókban, a látogatottság pedig egyszerűen meglepő volt. Alig 6000 főnyi közönsége volt a mérkőzésnek. A nagy hőség, a szezonvégi fásultság, vagy a botrányokon való elkeseredés szülte-e, nem tudhatni, de az FTC-BAK küzdelmére igen sokan az elmaradhatatlanok közül sem voltak kíváncsiak.
No de valljuk meg, a játék maga nem is érdemelt dúsabb keretet. Sőt most utólag szinte örülnünk kell, hogy az igazi nagy tömeg nem volt része a klasszikusnak nem nevezhető küzdelemnek. Nagyobbára színtelen, egyhangú játék, a bíró egymásra halmozott tévedései és a szerencsésebb csapat fölülkerekedése jellemezte a mérkőzést. Láthattunk gyönyörű akciókat mind a két részen, de általánosságban még nem tudunk elragadtatással nyilatkozni a meccsről.
A mérkőzésre gondosan preparált BAK-kal ismét megtörtént, amihez hozzá lehet szokva. A mezőnyben fölötte állott ellenfelének, ő volt a szemmel láthatóan jobb csapat, mégis vereséggel távozott.
Úgy indult a játék, pozdorjává zúzza a BAK a zöld-fehérek nimbuszát. Gyönyörű kombinációkkal dolgozva hosszú időn át teljesen beszorítva tartották az FTC-t, amely elszánt védekezés után a legelső kiszabadulását goallá értékesítette. Rövid pár perc múlva megvolt a második goal és ezzel el is dőlt a Magyar Kupa sorsa. Hiába igyekezett a BAK érvényre juttatni nagy formáját, nem bírt megküzdeni az FTC erősen védőmunkára koncentrált játékával.
Kimagasló jelenete alig volt a mérkőzésnek, szomorú incidense azonban igen. A második félidőben Schlosser megbosszulandó, egy Ludwigtól kapott boxot, szándékosan és teljes erőből megrúgta Szuryt, aki összeesett.
A bíró a szándékos brutalitást nem torolta meg szigorúan, Schlossert nem állította ki, miért is teljesen eldurvult a játék. A jeladás a fair játék feladására a BAK goalja volt.
A döntő ilyetén elcsúfításáért Izsó László bíró a felelős. Megbocsáthatatlan hibát követett el s nagyfokú gyámoltalanságának adta a jelét azzal, hogy Schlossert megtűrte a játékban. Emellett a hibája mellett eltörpült a többi, különösen az offside megítélése körül tanúsított abszolút fogyatékossága.
A mérkőzésnek külön fejezetei játszódtak le a tribün alatt az öltözőkben.
A meccs előtt Springer Ferenc Az FTC elnöke mindkét csapat játékosaihoz szép beszédet intézett s különösen a fair játékra figyelmeztette őket. Schlosser különösen megfogadta a jó tanácsot. A Ferencváros népszerű képviselőjét lelkesen megéljenezték.
Egész más volt a hangulat az öltözők folyosóján a meccs után.
Két súlyos incidens is történt. Izsó Lászlót Grünwald Miksa a BAK football-intézője megtámadta s a megfizetettség vádjával illette. Az izgatott vezető az inzultusért bizonyára maga fogja megadni Izsónak a legteljesebb elégtételt.
A másik botrány két hölgy körül játszódott le. A pályán Schlosser felesége megsértette György menyasszonyát. Az öltözőben György emiatt kérdést intézett Schlosserhez, aki indulatosan válaszolt. Erre összefutottak, György az állán megütötte Schlossert, mire Györgyöt az FTC játékosai kiszorították a helyiségből.
A mérkőzésről tudósítónk alábbiakban számol be:
A támadások nagyobb részét a BAK vezette, azonban a túlságba vitt kombináció meddőségre vezetett. Nem voltak eléggé erélyesek a belső csatárok s a lövésre szánt labdákat rendszerint az ellenfélre rúgták. A két szélső igen hasznosan játszott, a becenterezett labdákat azonban addig adogatták egymásnak a belsők, amíg az ellenfél martaléka nem lett.
Igen szép mezőnyjátékot produkált a csapat s ebben nagy része volt a valóban kitűnő fedezetsornak. Nagy talentumot árult el Rudas a balhalf, kitűnő volt Károly és jó volt támadásban és védekezésben egyaránt Szury. Határozottan elsőrangú munkát végzett a két back is.
Az FTC az első húsz percben alig jutott át a félvonalon, hacsak Weiber a középre rúgott céltalan labdái nem terelik át egy pillanatra a játékot. Különösen a védőjátékosokon mutatkoztak az utóbbi időben erősen hangoztatott fáradság jelei. A jobboldal rendszertelenül játszott, Weisz sokat tartózkodott hátul, Pataky labdaosztogatása gyenge volt.
A támadások főleg Borbás részéről indultak ki, akit Schlosser bőségesen látott el labdákkal. Meg kell azonban hagyni, hogy a kevés támadás némileg veszélyes volt.
A friss formában és erélyesen játszó Borbás ezúttal nem elégedett meg a szélről való centerezéssel, hanem befelé víve a labdát, lövésre készítette elő a helyzetet. A belső csatárok hanyatlott formáját jellemzi, hogy ezeket a brilliáns helyzeteket nem tudták kihasználni.
A két goal után az FTC inkább védő, mint támadó játékot folytatott, úgyannyira, hogy a második félidőben Weisz Medgyessy mellé állt segítőtársul, így még jobban megbénította a csatársor akcióképességét.
A két kapus között Fritznek akadt több dolga. Feladatát jól oldotta meg, a kapott goal nem volt védhető. Rossz volt azonban György. Lanyhán és nemtörődömséggel védett. A legtöbb labdának utána sem nyúlt. Az első goal az ő hibája.
A vezető goalt az FTC éri el a 18 p.-ben. Schlosser Tóthoz tolja a labdát, aki azt a bal kapufának lövi. A visszapattanó labda újból Tóthoz jut, de most az ellenkező sarokba talál elhelyezést. György nem is kísérelte meg, hogy a gyengén guruló labdát feltartsa. Öt percre rá Borbás offsidról indulva Schlosserhez juttatja a labdát, aki belövi.
A második félidő 13 p.-ben éri el a BAK egyetlen goalját. Gálos szabadon fut a labdával, amelyet azonban nem centerezett, hanem a szabadon álló Schaffernek ad, aki remek csavart lövéssel helyezett goalt ért el.