Szombathelyen néhány éve tervszerű munka vette kezdetét. Az átgondolt csapatépítés során igyekeztek „hazai forrásból” meríteni, maximum csak egy-két külföldi játékost foglalkoztatva.
A mostani sikerek letéteményese lényegében négy személy: Illés Béla társtulajdonos, Csertői Aurél vezetőedző, valamint a két rutinos játékos Kuttor Attila és Kenesei Krisztián. Kuttor Attila csakúgy, mint korábbi csapatainál, a szombathelyieknél és bebizonyította, hogy a védelem oszlopa, s egyben a légtér ura. Kenesei Krisztián lövő technikája pedig szinte egyedülálló a hazai mezőnyben, a Pavloradiak ellen is kétszer betalált szabadrúgásból.
Ezt a négyest hajdani játékostársakként több mint évtizedes barátság köti össze. A kilencvenes évek MTK-jának, de nyugodtan kijelenthetem, hogy hazai labdarúgásunk meghatározó személyei. De ne felejtkezzünk meg a többi játékosról sem, mert a csapategység nélkül nem jöttek volna a jó eredmények.
A Haladás a 2007-2008. évi NBII Nyugati csoportját megnyerve, kivívta az első osztályban szereplés jogát. A játékoskeretet látva már a bajnokság megkezdése előtt látni lehetett, hogy nem lesznek kiesési gondjaik az élvonalban, de mégis meglepő volt, hogy alig néhány forduló elteltével tekintélyt, és elismerést szerzett ez a rendkívül szimpatikus csapat. Úgy gondolom, hogy még saját szurkolóikat is meglepték azzal, hogy újoncként sikerült megszerezniük a bronzérmet, mely egyúttal nemzetközi szereplési lehetőséget is jelentett.
A kazah csapatokat egyelőre ugyan még nem jegyzik az európai mezőny középmezőnyében sem, de erőnlétben és játéktudásban szinte bármely együttessel felveszik a versenyt, lemaradásuk elsősorban a taktikai fegyelem hiányából fakad.
A szombathelyi játékosokat már önmagában azért is dicséret illeti, mert túltették magukat a tizenkét órás repülőút, valamint az időeltolódás miatti nehézségeken. Nem roppantak össze, amikor a kazahok összesítésben kiegyenlítettek, végig koncentráltan, céltudatosan futballoztak.
Sajnos nagy érvágás, hogy az Elfsborg ellen pályára lépő szombathelyi csapatból kéztörése miatt hiányzik majd Kenesei Krisztián, s így pláne elmondható, hogy nem a Haladás számít a párharc esélyesének. De nem szabad eleve feladniuk a küzdelmet, mert ha továbbra is ilyen felfogásban játszanak felboríthatják a papírformát.
Bármi is lesz a selejtezők második fordulójában, legyünk büszkék ezekre a fiúkra, sokan közülük egy-két éve még a másodosztályban játszottak, s most kilépve a nemzetközi porondra, nem hoztak szégyent a magyar labdarúgásra. Örüljünk, s becsüljük meg ezt az eredményt!
További sok sikert, előre Haladás!
Szécsi József
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
