Ma 2020 február 17. Donát napja van. Holnap Bernadett napja lesz.
b85cf7874c134d4eeb3b12e388915217.jpg

EB történelem - Nationalelf-diadal a wembley-beli csoda után

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
A torna nagy hiányzója

Három meghatározó játékosa bajlódott sérüléssel vagy lábadozott éppen Helmut Schön kapitánynak az 1972-es négyes döntő idején: a jobbhátvéd, Berti Vogts, a több poszton is bevethető, de otthonosan leginkább jobbszélsőként mozgó Jürgen Grabowski, valamint a(z egyik) játékmester, Wolfgang Overath. Hiányzónak ott volt még a Schalke kettőse, Klaus Fichtel és Stan Libuda, aki nyakig benne volt a Bundesliga-bundabotrányban.
Grabowski aztán bő fél órát kapott csereként az elődöntőben, Vogts csak a keretnek volt a tagja, utóbbi három labdarúgó azonban még ott sem kapott helyet – mit is kezdhetett volna a nyugatnémet szakvezető a frissen műtött Overathtal, aki végül egyetlen válogatott mérkőzésen sem szerepelt 1972-ben. Nem úgy az azt követő két esztendőben és a megelőző kilencben, minek nyomán a középpályás 81-szer ölthette magára a sasos trikót, és lett világbajnoki arany-, ezüst- és bronzérem birtokosa. Figyelem: ilyen éremkollekciót Overathon kívül csupán öten tudnak felmutatni a futball világában!
Hogy a kölni legenda – aki 1963 és 1977 között összesen 765 díjmérkőzésen tűnt fel a „kecskéseknél" – valójában hiányzott-e Schönnek az 1972-es Eb-n? Aligha, Günter Netzer, a Borussia Mönchengladbach karmestere ugyanis élete formáját futotta azon a nyáron, sőt az egész 1972-es és 1973-as naptári évben. 1974-ben azonban fordult a kocka: Schön a nyugatnémetek győzelmével záruló vb-n Overath kezébe adta a karmesteri pálcát, a korábbi izomszakadása után még önmagát kereső Netzernek pedig alig 21 perc jutott a tornán...

A Nemzeti Sport Online az olvasó elé tárja az eddigi 13 kontinenstorna eseményeit. Sorozatunk negyedik részében a negyedik Európa-bajnokság, az 1972-es belgiumi viadal történéseit elevenítjük fel zanzásítva.

Számos kritikus szerint az 1972-es Eb-győztes nyugatnémet válogatott nem egyszerűen minden idők egyik legjobb Nationalelfe, hanem „a" legjobbja. Jobb, mint az 1954-es és az 1990-es vb-első, és jobb a két évvel későbbi, 1974-es világbajnok garnitúránál is. Németországban legalábbis így gondolják.

Nem is elsősorban a belgiumi kontinens-bajnokságon nyújtott produkció okán, hanem a negyeddöntőbeli angolverés miatt. Na, az volt ám a döfi. Ahogy az NSZK a Wembley-ben, a párharc első meccsén futballozott, és 3–1-re elintézte a hat világbajnokkal – Gordon Banks, Norman Hunter, Bobby Moore, Alan Ball, Martin Peters, Geoff Hurst – felálló házigazdákat, az legalább olyan jelentős mérföldkő volt a (nyugat)német labdarúgás történetében, mint az Aranycsapat 1954-es berni legyőzése; a Nationalelf először nyert a Wembley-ben („Wunder von Wembley").

Nem túlzás kijelenteni: a londoni 3–1 felidézése még most is könnybe lábasztja a német szurkolók szemét, még most is átlagon felüli elismerést vált ki a német szakemberekből.

„Nem történt semmi különös, egyszerűen élveztük a játékot, élveztük a mérkőzést" – „szakmázott" négy éve a svájci-osztrák rendezésű Európa-bajnokság előtt az utóbb szakkommentátori pályát befutó Günter Netzer, aki (a legeknél maradva) karrierje legjobb teljesítményét nyújtotta az angol futball szentélyében. Amellett, hogy zseniálisan osztogatott, ő szerzett másodszor vezetést csapatának tizenegyesből a 85. percben.

MÜLLER, MÜLLER, MÜLLER, MÜLLER

Az NSZK-belieknek elegendő volt egy 0–0 is a visszavágón, hogy készüljenek a négyes döntőre, ahol a házigazda belga együttes várt rájuk az elődöntőben. Gerd Müller, a Nemzet bombázója – csakúgy, mint a csoportmeccsek során másokat – a „vörös ördögöket" is elintézte, kétszer köszönve be a kapujukba (2–1).

A fináléban is kettőt vállalt a Szovjetunió (3–0) ellen, a harmadik – sorrendben a második – találat Herbert Wimmer nevéhez fűződött. Müller két évvel a vb-mesterlövészi titulus elnyerése után ezzel begyűjtötte az Eb-gólkirályi címet is. A torna korábbi fázisaiban hét meccsen hétszer volt eredményes, azaz 9/11-es mutatóval fejezte be az 1972-es sorozatot. Ha Európa-bajnoki örökmérlegére pillantunk, az ekképpen fest: 12 (kvalifikációs és finálés) mérkőzésen szerzett 16 gól. Szédületes, rá jellemző gólátlag.

Helmut Schön nagyszerűen ötvözte együttesében a tapasztalt játékosokat a nemzetközi szinten még tapasztalatlan labdarúgókkal, akik közül Paul Breitnernek, Hans-Georg Schwarzenbecknek, Rainer Bonhofnak, Uli Hoenessnek, Jupp Heynckesnek és Erwin Kremersnek is az 1972-es Eb volt az első nagy válogatott tornája. A két év múlva sorra kerülő vb-n aztán Breitnert, Schwarzenbecket és Hoenesst sem lehetett kirobbantani a kezdő tizenegyből, ahová az utolsó négy találkozóra megérkezett Bonhof is.

 ZÁMBÓ KIHAGYTA, KŰ BELŐTTE A 11-EST

A magyar válogatott a bolgárokat, a franciákat és a norvégokat utasította maga mögé csoportjában, hogy aztán a negyeddöntőben szembe kerüljön a románokkal. Az itthoni 1–1 után Bukarestben 2–2 lett a végeredmény, és mivel akkoriban még nem számított az idegenben szerzett (több) gól, jöhetett a harmadik mérkőzés. Erre semleges pályán, Belgrádban került sor – 55 ezer néző előtt! –, és együttesünk Kocsis, valamint Szőke találatával 2–1-es győzelmet aratott, kivívva az Eb-kvalifikációt. Az volt a legutóbbi alkalom, hogy kijutottunk az Európa-bajnokságra...

Illovszky Rudolf csapata kipróbált rókákból állt, hátul Páncsics Miklós irányította a védelmet, a középpályán Kocsis Lajos próbált meg fazont adni a támadásoknak, elöl pedig az egytől egyig rutinos labdarúgókból álló, Szőke István, Bene Ferenc, Zámbó Sándor összetételű trió felelt a támadások befejezéséért. Legalábbis az első, szovjetek elleni mérkőzésen, amelynek utolsó fél órájában már pályára lépett a Császár, vagyis Albert Flórián is, aki több mint egyéves kihagyás után tért vissza a válogatottba. Gólt azonban – miként mások, még a 11-est lövő Zámbó sem – ő sem tudott szerezni, pedig csak egyet kellett volna a hosszabbítás kiharcolásához. Nem játszottunk rosszul, de a nagy mumus szovjetek nyertek 1–0-ra.

A harmadik helyért rendezett Belgium–Magyarország meccs első 30 percét átaludtuk, a belgák el is húztak 2–0-ra, aztán hiába szépített Kű Lajos büntetőből a második félidő elején, a folytatásban nem jött össze az egyenlítés, így elúszott a bronz is. Ezen a találkozón már Albert irányított, s már a csapat Benjáminja, a 22 éves Kozma Mihály, valamint a keret harmadik legöregebbje, Dunai II Antal alkotta Zámbóval a csatársort.

Hazai sajtóvisszhang

„Esetleg félreértést szülhet, hogy a legtöbbször a mieink birtokolták a labdát, s fölényben voltak a középpályán. Ám a labda birtoklása nálunk csak kényszerű körözéseket, oldaladogatásokat jelentett. A középpálya pedig csupán annyira volt a miénk, amennyire az ellenfél azt engedte, s olyan érzései támadtak az embernek, hogy elfogadtunk egy ránk erőszakolt taktikát. A vereségért (...) nem okolnám Zámbót, a büntető kihagyóját, és a többieket sem. Ez a történet nem Brüsszelben kezdődött..." – írta a Képes Sport tudósítója a szovjetek elleni vereségről. A Népsport szerint az első félidőben veszítettük el a bronzmérkőzést, a szünet után ugyanis „kiegyenlített játék folyt": „Az utolsó húsz percben is harcos labdarúgást láthattunk, a vendégek (nyilvánvalóan: az ellenfél – a szerk.) támadásai voltak inkább veszélyesek. Az utolsó percekben is derekasan harcolt a magyar csapat, sajnos, a csatárjátékunk ekkor is gyengélkedett!"

Az Eb utáni következő nagy tornára, az 1974-es vb-re (majd az 1976-os Eb-re) nem sikerült kijutnia a válogatottnak, ezért a szövetségi kapitányi tisztséget 1966-os leköszönését követően majd' tíz évvel, 1975-ben ismét elvállaló Baróti Lajos elkezdte egy új válogatott építését. A belgiumi Eb-n pályára lépő játékosok közül egyedül a Báró, vagyis Bálint László maradt meg hírmondónak, a többieket – akik közül csupán Albert, Géczi István kapus és Szőke vonult vissza azokban az években – Baróti elfelejtette. De ez már egy másik történet.

4. EURÓPA-BAJNOKSÁG, BELGIUM (1972. JÚNIUS 14–18.)
Elődöntő
Szovjetunió–Magyarország 1–0 (0–0)
Brüsszel, 16 500 néző. V: Glöckner (NDK-beli)
Magyarország: Géczi – Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász P. – Juhász I., Kocsis L. (Albert, 60.), Kű – Szőke, Bene (Dunai II, 60.), Zámbó
G: Konykov (52.)
NSZK–Belgium 2–1 (1–0)
Antwerpen, 59 000 néző. V: Mullen (skót)
G: G. Müller (24., 71.), ill. Polleunis (83.)
 
A 3. helyért
Belgium–Magyarország 2–1 (2–0)
Liege, 6000 néző. V: Boström (svéd)
Magyarország: Géczi – Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász P. – Juhász I., Albert, Kű – Kozma, Dunai II, Zámbó (Szűcs, 46.)
G: Lambert (23.), Van Himst (28.), ill. Kű (52. – 11-esből)
 
Döntő
NSZK–Szovjetunió 3–0 (1–0)
Brüsszel, 43 437 néző. V: Marschall (osztrák)
NSZK: Maier – Höttges, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Breitner – Wimmer, Netzer, U. Hoeness – Heynckes, G. Müller, E. Kremers
Szovjetunió: Rudakov – Dzodzuasvili, Hurcilava, Kaplicsnij, Isztomin – Konykov (Dolmatov, 46.), Troskin, Kolotov – Bajdacsnij, Banyisevszkij (Kozinkevics, 66.), Onyiscsenko
G: G. Müller (28., 58.), Wimmer (52.)
 
Gólkirály: G. Müller (NSZK-beli) 4 gól
A torna csapata: Rudakov (Szovjetunió) – Dzodzuasvili (Szovjetunió), Beckenbauer (NSZK), Hurcilava (Szovjetunió), Breitner (NSZK) – Wimmer (NSZK), Netzer (NSZK), U. Hoeness (NSZK) – Heynckes (NSZK), G. Müller (NSZK), Lambert (Belgium)

nso.hu - Hegyi Tamás

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (139) Tv fotel (65) Gasztronómia (539) Vetítő (37) Mozaik (42) Politika (1571) Nagyvilág (1446) Jobbegyenes (1689) Sport (729) Irodalmi kávéház (479) Belföld (5) Heti lámpás (232) Mondom a magamét (4316) Alámerült atlantiszom (142) Mozi világ (440) Emberi kapcsolatok (36) Egészség (50) Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Történelem (13) Rejtőzködő magyarország (171) Életmód (1) Gazdaság (637) Kultúra (4)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>