Ma 2020 február 26. Edina napja van. Holnap Ákos, Bátor napja lesz.
46190.jpg

Bronzérem és bundagyanú – kis magyar EB-történelem

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Bár az első Európa-bajnokságot 1960-ban rendezték meg, a viadal gyökerei egészen az 1920-as évekig nyúlnak vissza.

Henri Delauney francia labdarúgó-sportvezető, a FIFA elnökségének tagja már 1927-ben felvetette egy európai labdarúgó-kontinenstorna ötletét. A világszövetség illetékesei ekkoriban még sokkal inkább a világbajnokság megszervezésével voltak elfoglalva, és az ötlet megvalósulására még évtizedeket kellett várni.

A kezdetek

Az első selejtezőket végül több mint 30 évvel később, 1958-ban játszották le, majd 1960-ban – szintúgy Franciaországban – megrendezték az akkor még Európai Nemzetek Kupája néven futó sorozat első négyes döntőjét.  A kontinensviadal 1976-ig négycsapatos, 1992-ig nyolccsapatos, 2012-ig pedig tizenhat csapatos rendszerben rendezték, idén pedig már 24 válogatott vesz részt a tornán. A házigazda már a kezdetektől automatikusan részt vett a viadalon, az azonban 2000-ben fordult elő először, hogy két ország rendezte a tornát (Belgium és Hollandia).

Magyarország az 1960-as négyes döntőbe még nem jutott be, mivel a selejtezőkben, a nyolcaddöntőben kettős vereséggel búcsúzott a későbbi győztes, Lev Jasin fémjelezte szovjet válogatottól. 1964-ben a csoportkör, valamint az NDK elleni nyolcaddöntő abszolválását követően a negyeddöntőben a franciákkal került össze a válogatott, és miután a 3-1-es párizsi sikert követően a magyarok Budapesten is 2-1-es győzelmet arattak, következhetett a spanyolországi négyes döntő.

A spanyolok elleni elődöntőben a házigazdák szereztek vezetést, de Bene a 84. percben egyenlített, ám Amancio hosszabbításban szerzett góljával végül a spanyolok jutottak a döntőbe. A bronzmérkőzés a magyarok szempontjából gyakorlatilag az elődöntő tükre volt, itt ugyanis a dánok egyenlítettek nem sokkal a vége előtt, Novák és Bene hosszabbításban szerzett góljaival azonban a magyarok megszerezték a bronzérmet. Az Európa-bajnok a döntőben a szovjeteket legyőző spanyol válogatott lett.

Ügynökfélelem és románverés

1968-ban a negyeddöntőben a szovjetekkel került össze a magyar csapat. A selejtezőre nem csak a válogatott, az állambiztonság is komolyan készült – olvashatjuk Takács Tibor Szoros emberfogás című könyvében. A jobb helyekre szóló belépőket a Munkásőrség és a BM kapták meg, 4-5 darabnál több jegy nem szólhatott egymás mellé, és voltak olyan szektorok, amelyekbe nem is lehetett belépőt kapni. Rendbontás azonban nem történt, mindössze a Csehszlovákiából érkező magyar szurkolók viselkedése keltette fel az ügynökök figyelmét, a drukkerek ugyanis csürhének nevezték a szovjet csapatot, és a magyarokat ellenfeleik agyonrúgására biztatták.

A válogatott Budapesten 2-0-ra győzött, a moszkvai visszavágón azonban 3-0-ás vereséget szenvedett, így végül nem jutott a négyes döntőbe. A szurkolók közül sokan felvetették, hogy a magyaroknak „le kellett adniuk” a meccset, ám valójában szinte biztos, hogy nem érkezett felülről ilyen irányú utasítás. Érdekesség, hogy 1968-ban az Olaszország-Szovjetunió elődöntőn 120 perc után sem született döntés, és mivel ekkoriban még nem létezett tizenegyespárbaj, az olaszok pénzfeldobással jutott döntőbe, amelyet újrajátszott meccsen végül meg is nyertek a Jugoszlávok ellen.  

Az 1972-es EB-sejeltező negyeddöntőjének meccsei mindenki számára emlékezetesek maradtak, akik élőben követték az összecsapásokat. Miután ugyanis a magyar és a román csapat 1972. április 29-én Budapesten 1-1-es döntetlent játszott egymással, Bukarestben pedig május 14-én 2-2-re végeztek a felek – mivel ekkoriban még nem számított az idegenben lőtt gól –, következhetett a mindent eldöntő, harmadik mérkőzés, amelyet semleges pályán Belgrádban rendeztek meg. Bár a találkozó sokáig 1-1-re állt, három perccel a mérkőzés vége előtt Szőke István végül belőtte a magyar csapat Európa-bajnoki részvételét jelentő gólját. Az egyik magyar szurkoló örömében még a pályára is berohant, és megölelte Páncsics Miklóst, aki csak annyit mondott: „Gyorsan le, nehogy lefújja a görög!” - utalt a játékvezetőre a válogatott hátvédje. A négyes döntőben csak az utolsó helyen az utolsó helyen végzett a magyar csapat, miután az elődöntőben a szovjetektől, a bronzmeccsen pedig a házigazda belgáktól is kikaptak.

Bár a négyes döntő már nem hozott szerencsét a magyaroknak, ezt követően hosszú évtizedeken át az Európa-bajnokságra sem sikerült kijutni a válogatottnak. Bár az idei kontinensviadalon a legnagyobb magyar EB-siker, a bronzérem (pontosabban az elődöntő) elérése legfeljebb a Leicester bajnoki címéhez hasonlítható csoda lenne, a csoportból való továbbjutásra (talán) lehet esélye a csapatnak. 

]]>www.mult-kor.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (37) Autómánia (61) Gasztronómia (539) Mozaik (42) Rejtőzködő magyarország (171) Politika (1571) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (479) Nagyvilág (1446) Jobbegyenes (1693) Mondom a magamét (4335) Történelem (13) Sport (729) Tereb (139) Életmód (1) Mozi világ (440) Kultúra (4) Gazdaság (639) Egészség (50) Flag gondolja (33) Belföld (5) Heti lámpás (232) Alámerült atlantiszom (142) Szépségápolás (15) Tv fotel (65)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>