Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
193b77f6800d4ef620dcf297f0d3ca2d.jpg

Mesteri fatorony Lónyán

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.

Igazán rejtőzködő település a Szatmár-beregi-síkság magyarországi oldalán Lónya. Ha Mándoknál letérünk a záhonyi határátkelőhöz közelítő 4-es főútról, majd keskeny úton haladunk keletnek, a pontonhídon átkelünk a Tiszán, a folyó partja, valamint az ukrán államhatár közötti keskeny sávban találjuk a ma hatszáz lakosú községet. Európa végvidékén járunk, pedig a figyelőtornyokkal szegélyezett senki földjén túl is élnek magyarok a sok száz éves falvakban, városokban.
A hely korai történetét V. István király – IV. Béla trónutódja – 1270-ben kelt birtokadományozó leveléből ismerhetjük meg. E ritka bőségű forrás szerint a Kis- és Nagylónyából s még három faluból álló uradalmat Bánk bán veje, Simon alapította a XIII. század elején. A két Lónyát és a szomszédos Szalókát jegyajándékként kapta apósától, a Bár-Kalán nembeli Bánktól, a többit pénzért vette. Simon magtalan halálát követően ítélte a birtokait a Rosd nembeli Endre fia Mihálynak az uralkodó (a részletes határleírást is tartalmazó latin nyelvű dokumentum az interneten látható).

 

V. István 1272-ben megerősítette Mihályt javaiban, de mivel ő is fiú utód nélkül halt meg, a király az özvegynek, a Hont-Pázmány nembeli leányának, Cosmának és második férjének, Berentei Jakabnak adományozta. 1325-ben Jakab fia Jakab a nádor záhonyi jobbágyainak ügyében szerepelt tanúként, két évvel később a füzéri várnagy indított pert ellene a lónyai uradalomért, mondván: az a vár tartozéka. Károly Róbert ítélete szerint Jakab és fivére, Bencsencs fiai maradtak a birtokukban.
Ezek az érdekes nevek és adatok visznek közel a kor világához, tulajdonviszonyaihoz, amelyben Lónya temploma keletkezett. Az első egyház még jóval a tatárjárás előtt megépült, hiszen a falu földesura és kegyurasága, Bánk (a Gertrúd királyné elleni 1213. évi összeesküvés főszereplője) az ország első zászlós urai közé tartozott. Örököse, Simon is főrangú személy volt, majd a XIII. század második feléből és az 1300-as évek elejéről megismert birtokosok státusából következően „szabályszerűen” történhetett a templom bővítése, illetve átépítése a korai gótikus stílus jegyében. A ma látható, egy hajóból és négyszögletes szentélyből álló, torony nélküli épület már a XIV. század első éveiben készen állhatott, papját az 1332. évi dézsmajegyzék említi. A lónyai Szent Péter és Pál-plébániai egyház alaprajza, méretei és késő román kori részletei rokonítják a környék több korabeli egyenes szentélyzáródású templomaival: az ajakival, csarodaival, márokival, nyíradonyival, vámosatyaival és zajtaival.
Kislónyának és Szalókának 1418-ban közös vámszedési kiváltsága volt a tiszai révnél; a középkori jogvitákról, peres ügyekről és birtokviszályokról a közeli Lelesz (ma: Leles, Szlovákia) premontrei konvent – mint hiteles hely – levéltárának gyűjteményében maradtak fenn az idézett és további okiratok. Az újkorban országos hírnévre emelkedett Lónyay família egyik ága a II. András király által megnemesített Rosdi Mihálytól eredezteti családfáját, a hagyomány szerint elsőként Berentei Jakab használta a Lónyai előnevet. 1454-ben Lónyay László és András indított pert a Naményiekkel „kyslonyai és nagylonyai” javaik elbirtoklása miatt, a jogvita még 1578-ban is fennállt (ez gyönge vigasz a jelenkori hosszú bíráskodás kárvallottjainak). 1566-ban tatár horda perzselte fel a falut. A XVI. század végén protestánssá lett Lónyay földesurak után vette fel a református vallást a község népe. Átalakították a templomot: mivel a sekrestye szerepe megszűnt, az 1600-as években elbontották a boltozatos szentély északi oldalától, fakarzattal bővítették a hajót, bemeszelték a régi, szenteket ábrázoló falképeket. Később növényi motívumokkal díszítették a csupasz falakat, az északi karzat fölé a Lónyay család kettős, reneszánsz stílusú címerét pingálták, ebből az időből származik a nyugati bejárat gótikus ívmezejében látható kakasos dombormű. A pompás faragott-festett szószéket és a felette lévő hangvetőt – felirata szerint – „Néhai T (eki) N (tetes) Vi (téz) lő Nagylónyai Lónyay Sigmond Úr kegyes Eözvegye, T (eki) N (tetes) Pogány Klára tsináltatta” 1776-ban. Tudjuk a készítője nevét is, Asztalos Lándor Ferencnek hívták, s remekművét méltóan restaurálta kései szaktársa a múlt években.
Néhány lépésre a templomtól Magyarország egyik legszebb fa harangtornyát csodálhatjuk meg: 26 méter magas, cserfából, vasszegek és kapcsok nélkül ácsolt szerkezetét „Kakuk Imre áts mester tsinálta Bán Péter legényével, 1781”. Öregebbik harangját 1666-ban öntötte Mathias Ulrich Eperjesen. A régi temetőkertben van a Lónyay-kripta és -sírkápolna, 1860-ban, a kor romantikus ízlését követve épült. Itt nyugszik gróf Lónyay Menyhért, hazánk sorrendben negyedik miniszterelnöke (1871–72) és a népes família 27 tagja. A család XVIII. század végén itáliai stílusban épült kastélyát tűz hamvasztotta el 1960-ban.
Lónyának bőven kijutott a történelem és a természet csapásaiból. Nagyon sok élettel adózott a két világháborúban. 1944. október végén a bevonuló szovjetek kényszermunkára hurcolták el a lakosok egy részét, az 1950–60-as években három falu gazdáit „verték be” egy közös téeszbe. A község lélekszáma vészesen apad: az 1930-as évek végén kétezren éltek Lónyán, az 1970. évi népszámláláskor 1630 főt írtak össze, ma alig hétszáz lakosa van a településnek.
2001 tavaszán a mindenkori legmagasabb szintű árvíz átlépett a gátakon, elöntötte a beregi településeket. Lónyán nem okozott olyan nagy károkat, mint Gulácson és Tarpán, a hétszáz éves templom állapota azonban vészesen leromlott. A műemlék renoválását megelőző vizsgálat során tárult fel az a XIV. századi, rendkívül gazdag freskókincs, amely a mészrétegek alatt lappangott.

Ludwig Emil, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Tereb (146) Mozaik (83) Belföld (10) Mondom a magamét (7501) Történelem (17) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1309) Irodalmi kávéház (537) Rejtőzködő magyarország (168) Sport (729) Egészség (50) Emberi kapcsolatok (36) Politika (1582) Tv fotel (65) Titkok és talányok (12) Vetítő (30) Gazdaság (702) Jobbegyenes (2778) Kultúra (6) Heti lámpás (310) Mozi világ (440) Flag gondolja (36) Nézőpont (1) Életmód (1) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>