Az elsőt azért alkalmazták a kormánypártok, hogy a kormányra háruló hosszas érdekegyeztetési kötelezettséget lerövidítsék és egyben megkerüljék azáltal, hogy az egyéni beadványok esetén nincs a képviselőnek ilyen kötelezettsége. A másodikat, az Alkotmányba emelést rendre olyan estben alkalmazta a kétharmados törvényhozás, amikor a kormány jogalkotási akarata elakadt volna az Alkotmánybíróság hálójában.

Mivel a taláros testület magát az Alkotmány szövegét nem értelmezheti s így alkotmányellenességet sem állapíthat meg erre vonatkozóan, ezért a Fidesz– KDNP azonnal az Alkotmányba szavazta azon javaslatokat, amelyek egyébként épp alkotmányosan okoztak (volna) aggályokat.

A harmadik technika a zárószavazás előtti tartami módosítások rendszeressé válása volt. Vagyis az a – a jogalkotás szellemével ellentétes – joggyakorlat vált általánossá, hogy az utolsó pillanatban, az általános és részletes viták eredményét, az egységes javaslatot semmibe véve tartalmilag formálják át a törvényt, miközben már csak koherenciazavar esetén szabadna azon módosítani.

Mindhárom jogtechnikai megoldás jelentősen kikezdte a jogalkotás biztonságát, s jelentős eljárásbeli zűrzavarokhoz vezetett. Az első technika a társadalmi párbeszéd kereteit üresítette ki a kormány és az érdekképviseletek között, a második az Alaptörvény textusát zavarta össze alkotmánytani szempontból, azáltal, hogy olyan szövegrészek és szabályozások is be lettek emelve az új Alkotmányba, amelyeknek semmi keresnivalójuk nincs rendszertani szempontból egy alapnorma szövegében.

A harmadik, a zárószavazás előtti módosítás felhasználása tartalmi módosításra, netán a normaszöveg teljes kicserélésére, pedig egyenesen jogellenes jogalkotáshoz vezetett, amelyre nem egy estben hívtuk fel e hasábokon a figyelmet, s állapította meg ezt határozatában az Alkotmánybíróság is az egyházügyi törvény kapcsán.

Sajnos e jogrendszert és magát a parlamenti munkarendet is elbizonytalanító megoldásoknak az elnöksége kezdetén Kötcsén a Fidesz–KDNP-frakcióval lecsót kóstolgató Schmitt Pál nem mondott ellent. Miközben sorra hozta az AB az általa aláírt törvények kapcsán az alkotmányellenességet kimondó határozatokat, Schmitt alkotmányőri funkciójára fittyet hányva, sorra írta alá az alkotmányellenes törvényeket.

Az elmúlt két hétben a Köztársasági Elnöki Hivatal és az elnöki intézmény renoméja helyre állt az új elnök révén. Áder János világossá tette, hogy a pártpretorianizmussal joggal vádolt Schmitt-időszak vazallusi magatartását nem követi, s mindössze két hét alatt három törvényt küldött vissza az őt megválasztó Országgyűlésnek.

Áder János először a médiatörvény módosítása esetében fogalmazott meg eljárási és formai kifogásokat. Majd ezt követően már egyszerre két törvényt küldött vissza a T. Háznak megfontolásra. Álláspontja szerint a kisajátításról szóló törvény módosítását az országgyűlés a házszabályba és a jogalkotási törvénybe ütköző módon fogadta el, a sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló jogszabály pedig olyan súlyos koherenciazavarban szenved, amelyet csak újbóli megtárgyalásával lehet orvosolni.  

Mindkét eljárásjogi eset a zárószavazás előtti módosítás káros jogtechnikáját bírálja, a harmadik pedig a jogi kapkodást, és silány minőségű jogalkotást utasítja vissza.

Áder ezzel világosan lezárt egy bírálható jogalkotási időszakot, állította vissza a köztársasági elnök tekintélyét, s az elnök alkotmányőri funkcióját.

Üzenete egyértelmű: vége a jogtechnikai trükközéseknek, vége a silány minőségű jogalkotásnak a nagy sietségre való hivatkozással. Korábban már maga a házelnök, Kövér László is jelezte, hogy szükség lenne a T. Ház békésebb és megfontoltabb jogalkotására, azonban sem a kormány sem a frakció nem vett vissza hiperaktivizmusából, pedig gyakran már maguk a Fidesz–KDNP-s képviselők sem tudták, hogy mire is szavaznak.

Most azonban mindenki szinte fellélegezve fogadta az új köztársasági elnök törvényvisszaküldéseit. Mintha mindenki azt sóhajtotta volna: végre vége a hajszának, s kifújta volna magát. Először a Fidesz új frakcióvezetője, Rogán Antal, majd a közigazgatási és igazságügy miniszter, miniszterelnök-helyettes Navracsics Tibor nyilatkozott pozitívan Áder magatartásáról. Rogán a köztársasági elnök által kifogásolt zárószavazás előtti módosító indítványok kapcsán jelezte: „ha egy törvényjavaslatot az utolsó pillanatban kell módosítani, az arra utal, hogy a jogszabály előkészítésével, egyeztetésével valamilyen probléma adódott”.

Ezt mondta május 11-én, a kormánypártok frakcióülése után a Fidesz új frakcióvezetője. Ami egyben azt jelenti, hogy Rogán Antal is változtatni akar a jogalkotási trükközés eddigi irányvonalán. Ennek deklarálása a részéről mindenképp örvendetes, ugyanis Rogán korábban élen járt a törvények szövegének zárószavazás előtti módosítással történő megváltoztatásában.

2010-től a Fidesz frakcióvezetője összesen 33 javaslatot jegyzett, s ebből 11 esetben, vagyis javaslatainak egyharmadában zárószavazás előtti módosítás érkezett a javaslathoz, s tíz esetben át is írta Rogán javaslatát, amelyeknek többségét nem más, mint maga Rogán Antal nyújtotta be. A maga és a mások által jegyzett törvényekhez együttesen, a zárószavazást most nagyon helyesen jogalkotási hiányosságnak tartó frakcióvezető, összesen 35 esetben nyújtott be korábban.

Örvendetes, hogy míg tavaly a költségvetési vita során a több mint száz esetben alkalmazott zárószavazást bíráló ellenzékieket most nem leteremtette a Fidesz frakcióvezetője, hanem azt ígérte az egész T. Háznak, hogy e trükközés megszűnik – „olyan ritka lesz, mint a fehér holló”.

Áder János két utóbbi visszaküldött javaslata kapcsán Navracsics Tibor is megszólalt. Egy rádióinterjúban azt mondta, politikusként nem kommentálhatja a köztársasági elnök megnyilvánulásait, ugyanakkor mint igazságügyi miniszter örül annak, „ha jogszabályok betartatásáról van szó, és hogy ha olyan lépések történnek, amelyek erősítik a jogbiztonságot Magyarországon”.

Áder János bizony nagy szolgálatot tesz a magyar jogbiztonságnak s a köztársasági elnöki méltóság helyreállításának. Egyben egyenes cáfolatát annak a szocialista és ökoliberális állításnak, hogy konzervatív Fidesz-párti politikus nem lehet más csak vazallusa a miniszterelnöknek, építője egy új autoriter, netán diktatórikus rezsimnek.

Néhány hete a Tóth Gy. Lászlóval és Lentner Csabával megjelentetett új könyvünkből (Kik támadják Magyarországot, és miért?) e hasábokon idéztem azon részt, amelyekben sorra vettem a legfontosabb tíz közjogi intézményt és megvizsgáltam alkotmányos működésüket aszerint, hogy vazallus kiszolgálóivá váltak-e a kormánynak, vagy végzik alkotmányos intézményes működésüket, netán a kormánynak, vagy a Fidesz–KDNP-s politikusoknak is ellentmondva – az állampolgárok védelmére.

A tíz intézményből kilenc esetében igazolom tételesen, hogy minden tekintetben a liberális demokráciák alkotmányos követelményei szerint végzik s végezték az elmúlt két évben munkájukat, s minden esetben az alkotmányosság védelmét tartották elsődlegesnek a vazallusi kormányszolgálat helyett, amelyért még konfliktusokat is vállaltak a kormánnyal és képviselőikkel.

Egy esetben voltam borúlátóbb, a köztársasági elnöki intézmény kapcsán. Mind az újonnan megjelent könyvben, mind e hasábokon az elmúlt két év során e tisztség pártpolitikai gyarmatosítását láttam, s akkor is hangot adtam e nézeteimnek, amikor más éltette, vagy legalábbis hallgatott azon joggyakorlatokról, amelyeket ma már az egész Fidesz együttesen vél hibásnak. Ugyanígy az elnöki intézmény alkotmányőri funkciójának felcserélését a „törvényhozás motorjának” funkciójára is a parlamentáris kormányzati rendszer félreértelmezésének véltem.

Örömmel jelezhetem, hogy Áder János törvényhozásnak visszaküldött három törvénye, valamint a kormány és Fidesz-potentátok damaszkuszi úton való megfordulása a jogtechnikai trükközéseket illetően minden tekintetben a magyar demokrácia meglétét igazolja, s azt, hogy a köztársasági elnökségre ugyancsak minden tekintetben alkalmas elnök tölti be a „Magyarország első embere címet”. Olyan, akire tényleg büszkék lehetünk.

Néhány hete, Áder János elnökké választása előtt azt elemeztem, milyen elnök lesz Áder János. Akkor azt mondtam, hogy ha Áder – aki érti és tudja, mit jelent elnöknek lenni egy parlamentáris kormányzati rendszerben – a jogtudósok eddigi munkáját folytatja elnöklete alatt, s alkotmányőri funkcióját erősíti, akkor nagy elnökként tarthatjuk majd számon őt is. Elnökségének mindössze egy hónapja alatt az új elnök a nagy államfőik sorába lépett.

Zárug Péter Farkas
politológus

demokrata.hu