ed pedig, elvtárs, a kelet, az orosz és az ukrán maffia leágazó szervezetei. Valahogy így történt, bolsevik módra. A rendszerváltás éveiben szervezetten és láthatatlanul színt váltottak az állambiztonság tisztjei, a hálózati személyek, s a különböző pártokba, fontos intézményekbe, a végrehajtói hatalom meghatározó ágaiba épültek be, s végzik azóta is a demokráciát romboló tevékenységüket. Ők azok, akik huszonkét éve rendre meghiúsítják az ügynöklista nyilvánosságra hozatalát, a tartótisztek és azok tartóinak felfedését, a volt állambiztonságiak szigorú megszűrését hazafias alapon, az igazságtétel teljes körű végrehajtását. Ők a jogállam ellenségei.

Tudjuk, kik ők. Nem a népnek jót tenni akaró álruhás király­fiak, hanem létező, ismert vagy olykor rejtőzködő személyek, akik folyamatosan feljelentik Magyarországot, akadályozzák felemelkedését, akik a különböző álságos emberjogi szervezeteknél, a nemzetközi liberális médiánál valótlanságokat mondanak, iratnak, s sorolhatnám sokáig, mi mindent tesznek. Amikor a balliberális oldal kormányozza országunkat, akkor sorra adják el áron alul nemzeti értékeinket, szenvtelenül átjátsszák idegen gazdasági érdekeknek stratégiai ágazatainkat, közben a volt állambiztonság túlélői csendben vannak, gyarapítják vagyonukat, erősítik, kiterjesztik hatalmukat.

A múlt héten egy nagyon izgalmas dokumentumkötetet adott közre az Európai Néppárt európai parlamenti képviselőcsoportja és a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Állambiztonsági játszmák (1988–1989) címmel. A rendszerváltás kudarcát, a félfordulatot, a talpon maradásért folytatott jelenlegi küzdelmeinket is megérthetjük a könyvből.

A bevezető gondolatokat Hankiss Ágnes uniós képviselő, az intézet igazgatója írta. Miután a rendszerváltás utáni kormányok semmit sem tisztáztak, féltek a tisztánlátástól, hátha megégnek, így jelenleg is a kérdés kérdés marad még a kutató Hankiss számára is: hogyan élték túl a rendszerváltást a kommunista titkosszolgála­tok és hálózataik? Mi volt a szerepük a rendszerváltás manipulálásában, kisiklatásában, a nemzeti vagyon széthordásában, a gazdasági élet kriminalizálásában és az elmúlt évtizedek „piszkos háborúinak” a kidolgozásában és megvalósításában a médiában, a politikában s mindenütt? Utal Márai Sándor naplóbejegyzésére is: a kommunisták akkor is ugyanolyan veszélyesek, amikor már nem az eszmét, hanem a zsákmányt védik. A szerző konklúziója is egyértelmű: „Ha a kommunista titkosrendőrség utóéletét vizsgáljuk, ez az a terület, ahol a magukkal hozott tudás és kapcsolatrendszer a leggyümölcsözőbben burjánzik. Az üzleti világ, a gazdasági élet nagy, szürkezónái. Klánok, korrupció, nyers cinizmus és még valami: határok fölöttiség. A világ, amint az Internacionálé tartja, valóban nemzetközivé válik: az offshore cégek világhálózatává.”

Gondoljunk csak a Szlovákiából és más országokból szervezett, sok ezermilliárdos haszonnal járó olajszőkítésre, a Joav Blum és az MSZP-s miniszterelnökök által fémjelzett telekcserére, a Malév, a Mol részvényeinek számunkra hátrányos orosz kézbe juttatására, a jelenlegi magas rangú rendőrtisztek és az alvilág szoros együttműködésére vagy a több százmilliárdos banki tranzakciók, az úgynevezett Kulcsár-ügy máig kibogozhatatlan, felderítetlen politikai szálaira! De említhetném magának a Magyar Nemzeti Bank elnökének ciprusi pénzmanipulációját is az offshore cégében. Kell ennél több? Ezt egy valódi jogállamban megtehették volna súlyos következmények nélkül? Nyilván nem.

Nos, erről van szó. Ismert tény, hogy a Szovjetunió felbomlását követően a volt KGB-s tisztek kapcsolatrendszere a baloldali politikai erőkkel a volt posztkommunista országokban nem szűnt meg. Sőt egyes politikusok (MSZMP–MSZP), illetve titkosszolgálati emberek – máig aktívak, sokan szolgálatba helyezték magukat, például egy-egy őrző-védő alakulatnál – jelentősen megkönnyíthetik a fehérgalléros bűnözői körök számára az információhoz és pozícióhoz jutást, akik viszont cserébe üzleti lehetőségekhez juttatják az őket segítőket.

Hankiss Ágnes fideszes politikus, társadalomkutató konklúziója az, hogy Magyarországon egyes komoly politikai és másfajta erőknek nem érdekük az erkölcsi rend helyreállítása, az igazság feltárása. Nem véletlen indult meg a dühödt támadás a Fidesz és Orbán Viktor ellen, amely a hatalomra kerülésével az országban rendet akart, az államnak tekintélyt és tiszteletet harcolt ki, valamint átlátható s követhető törvényeket alkotott.

A szürkezóna emberei 1944. március 19. óta más és más formaruhában ugyan, de a létrontás emberei, akik csak a zavarosban és a homályban érzik otthon magukat. Könyörgök, ismerjük meg az arcukat!