Ma 2021 szeptember 19. Vilhelmina napja van. Holnap Friderika napja lesz.
b9597d766fabdc9febfe8c6c76fd2593.jpg

Politikai és közéleti abszurditások - Két évtizeddel a rendszerváltozás után

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Ma már köztudott, hogy a mértékadó nyugati (atlantista-cionista) politikai és gazdasági körök már 1988-89-ben elsősorban az SZDSZ-ben látták azt a politikai erőt, amelyik egyszerre képes a rendszerváltozás levezénylésére és a nyugati érdekek maradéktalan érvényesítésére.

Mark Palmer, akkori amerikai nagykövet a maga szempontjából helyesen ismerte fel, hogy a szabad demokraták államellenessége és neoliberalizmusa, valamint a párt néhány vezetőjének zsidó származása és baloldali kötődése ezt a politikai formációt teszi a legalkalmasabbá az amerikai célok megvalósítására.

Aligha véletlen, hogy a pénzügyi-gazdasági válság megoldására, a tőzsdespekuláns Soros György azzal az ajánlattal állt elő, hogy ő – néhány általa kiválasztott és beárazott állami vállalatért cserébe – átvállalja az államadósság egy részét.

Mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy a közép-kelet-európai rendszerváltozások nem értelmezhetőek a világpolitikát meghatározó birodalmak érdekeinek figyelembevétele nélkül.

Mint az nemrégiben nyilvánosságra került, Franciaország és Nagy-Britannia szívesen látta volna a szovjet megszállás további fenntartását, mert csak így tudták volna megakadályozni a két Németország – számukra nem kívánatos és ijesztő – egyesülését.

Az SZDSZ korabeli álláspontja az alábbi elszólásból érthető meg: „Göncz Árpád köztársasági elnök az 1990 októberében a virginiai egyetemen tartott előadása elemzésében „az egységesülő Németországot a közép-kelet-európai térséget fenyegető tényezőként állította be.” Az elnök kijelentése bombaként robbant a magyar és a német kormánykörökben” (Kulin Ferenc: Nyolcvan éves lenne Antall József, Magyar Nemzet, 2012. április 7.)

Margaret Thachter, Anglia miniszterelnöke egyik találkozójukon Gorbacsovnak kifejtette: országa még azt is megértéssel fogadná, ha a Szovjetunió erőszakot alkalmazna a status quo fenntartása érdekében. Ebből mindenki számára világossá kellett hogy váljon: a nyugati országok nem mások demokratikus és emberi jogai mellett, hanem kizárólag a saját érdekeik mellett elkötelezettek. Minden más állítás csak parasztvakítás, szemfényvesztés.

Az Amerikai Egyesült Államok politikáját sem a filantróp szempontok vezetik. Az USA-nak érdekében állt a Szovjetunió meggyengítése, de egy percig sem állt érdekében egy új konkurens hatalmi központ megszületésének támogatása: az USA nem volt és ma sem érdekelt egy egységes és erős, rivális Európa létrejöttében.

A rendszerváltozást levezénylő politikai elitek végzetesen naivak voltak és még ma sem képesek felismerni: az elmúlt húsz évben az amerikai multinacionális cégek szabadrablás céljából tartózkodtak a térségben, és a legkevésbé sem érdekelte őket a demokrácia és a jogállam építése vagy a szociális és emberi jogok érvényesítése. Ez a magyarázata annak, hogy indirekt eszközökkel nemegyszer felléptek a nemzeti gazdaságok stabilitására irányuló kísérletek ellen. Azt pedig végleg szerették volna elkerülni, hogy Németország legyen Európa meghatározó hatalma.

Valószínűleg emiatt változtattak külpolitikai stratégiájukon: míg korábban minden finom eszközzel késleltetni igyekeztek a kontinentális integrációt, ma az időközben létrejött német–francia dominancia ellensúlyozása érdekében a britek pozíciójának erősítését remélik egy erősebb Közép-Európa megszületésétől.

A nemzetállamok nem várt erősödése nehéz helyzetbe hozta a baloldali és liberális erőket, amelyek elsősorban Marx és Engels nyomán a nemzetet múlandó kategóriának tartják, szerintük az egyént meghatározó identitás nem a kultúrából, hanem a gazdasági-materiális tevékenységből fakad.

A nemzetköziség fontos elem a Szocialista Internacionálé pártjai számára. A magyar baloldal különösen nehéz helyzetben van, hiszen lassan százötven éve képtelen tisztázni viszonyát a magyar nemzet speciális helyzetéhez, ráadásul többször magyarellenes nézetek és politikai törekvések mellé állt. A politikai elit egésze a kádárizmusban szocializálódott. Ennek megfelelően a társadalom egy jelentős része számára az emberi jogok és a szabadságjogok érvényesülése semmiféle előnyt nem jelentett, mert olyasmihez jutottak hozzá, amire semmi szükségük nem volt, ráadásul azt se nagyon tudták, mi az. A napi túlélésért folytatott harcban, a megélhetés minimumának biztosításáért küzdőknek a szabadság hiányzik legkevésbé. Számukra a rendszerváltozás lényegében észrevétlenül történt meg. Ezt az érzést csak megerősítette, hogy a hétköznapi életre is kiható tömeges személycserék elmaradtak, de az erkölcsi megújulásra sem került sor. A társadalom leszakadt rétegéhez ma is csak a szociális demagógia jut el.

A rendszerváltozás sokak számára újkori történelmünk egyik népszerűtlen eseményévé vált. A hétköznapi magatartásformák szintjén ma is a késői Kádár-korszak világában élünk. A szellemi-intellektuális-erkölcsi szférát a rendszerváltozás alig érintette. A jogkövető magatartás hiánya, a hétköznapi élet szabályozatlansága, az egyéni érdekérvényesítés gátlástalansága semmit sem változott. Emiatt 1990 etikai-erkölcsi szempontból kétségkívül kudarc és bukás. Az elit egy része már sejti: sokszor jobb nem tudni, mit is gondol valójában a többség…

A történelmi igazságszolgáltatás elmaradása a rendszerváltozás utáni politikai elit egyik legnagyobb bűne. Ennek okait Varga Csaba jogfilozófus így foglalta össze a Magyar Hírlap 2011. szeptember 22-én megjelent számában: „Az elmúlt húsz év tapasztalataiból mindenekelőtt azt kell leszűrnünk, hogy kormányzó erői túlságosan szabad mozgást engedtek a jognak. A mostani kormányig aligha érezhettünk olyan erőt, amely próbált volna változtatni ezen a jogászoktól berendezett színpadon. Kialakulhatott egy jogászi önjáték, amely a jogállami ethosz jegyében életidegen doktrínát próbált meghonosítani. Ráadásul ezzel az elmúlt rendszerhez kapcsolt vissza bennünket, hiszen ami nálunk jogállami építkezés örvén zajlott, épp a legfontosabbat, a múlttal való szakítást gátolta.”

Többek között ez az egyik oka annak, hogy még a Fideszre szavazók közel fele is nosztalgiázva gondol a Kádár-rendszerre.

Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója

demokrata.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Flag gondolja (33) Sport (729) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Titkok és talányok (12) Gazdaság (662) Jobbegyenes (2113) Életmód (1) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (505) Szépségápolás (15) Politika (1578) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (138) Kultúra (6) Belföld (6) Heti lámpás (255) Mozaik (83) Mondom a magamét (5577) Emberi kapcsolatok (36) Vetítő (30) Nagyvilág (1458) Egészség (50) Rejtőzködő magyarország (168) Történelem (14)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>