Mi tetszik benne, kedves szavazó? Kérdezhetnénk azt is, hogy miféle gonosz trópusi bogár ette meg a memóriaközpontját, drága?

Persze, tudjuk, a Medián „afféle” társaság, ahol szívesen görbítik úgy a diagramot, hogy egy-két pontocskával közelebb kerüljön a „gonosz” kormány bukása. És azt is tudjuk, hogy vannak „efféle” közvélemény-kutatók is, ahol a legfrissebb adatok szerint „magabiztos fölényben van a Fidesz”. Ám azt is tudjuk, ha az identitástudat ide-oda görbíti is a mércét, egy-két százalékpontnál nagyobb differenciát sehol sem engednek meg maguknak.

Következésképpen a mi ex-Zorrónk, ez a nemrég még lesajnált Mesterházy Attila, aki a balliberális világ legszebb napjaiban is csak Gyurcsány Ferenc szárnysegédjeként „zuschlagolhatott” (ami a sors fintoraként magyarra fordítva amúgy valamiféle extra pótdíjat, vámot jelent, hovatovább annak szedését), nos ez a sápadt arcú Mesterházy, akire sosem süt a nap, most ott feszít valahol az élmezőnyben, a választók szívének a csücskében.

Mintha nem hánytunk volna elég epét Ron Werbertől, aki a saját bevallása szerint szent missziótól hajtva adott nyilvánvaló hazugságokat (köteles beszéd és a 23 millió román) Kovács László, Lendvai Ildikó és Medgyessy Péter szájába. Mintha nem lennénk túl 2004. december 5-én, amikor (kétszázötvenezer megadott magyar állampolgárság után bátran kimondhatjuk) bizonyíthatóan hazug kampánnyal uszítottak magyart magyar ellen. Mintha végül is nem tudódott volna ki, hogy százkilencven MSZP-s képviselő 2006 tavaszán cinkosan, sunyulva, egyetlen szót sem elkotyogva, szemrebbenés nélkül végighallgatta, hogy „végighazudták az elmúlt másfél-két évet”. Mintha nem folyt volna a vér azon az őszön a pesti aszfalton.

Mintha nem lepleződtek volna le azok a köztörvényes lopások, amelyeket ifjúsági államtitkárként Mesterházy Attilának is kötelessége lett volna megakadályozni vagy legalább észlelni.

Mintha bizonyíthatóan nem ők szabadították volna ránk a devizahitel-veszedelmet. És mintha nem telt volna el egy egész kormányzati ciklus stagnálással és semmittevéssel, majd egy újabb egész (2006-tól 2010-ig) gátlástalan padlássöpréssel, reálbércsökkenéssel, gazdasági zsugorodással, totális eladósodással, a sárga csekkek tételeinek egekig srófolásával, állandó hecckampánnyal, terrorfenyegetéssel (romagyilkosságok, mesterlövészek a nemzeti ünnepen, titkosszolgálati manipulációk), a nemzeti vállalataink elkótyavetyélésével és külföldi érdekköröknek való kiszolgáltatásával (Mol, OTP), árulással, csalással és mellébeszéléssel. Mintha nem dőltek volna ki a nokiás dobozok a szekrényből.

És mintha nem derítette volna ki a másik Mesterházyról, az Ernőről, Demszky jobbkezéről a rendőrség (őket idézzük), hogy a nevezett főtanácsadó „szándékosan rábírta a BKV vezetőit arra, hogy indokolatlan és szükségtelen szolgáltatásokat vegyenek igénybe”. Mintha nem vették volna rá a teljes állami szférát indokolatlan dolgok megrendelésére, s nem adtak volna el mindent (igen, még a Volán-buszok kerekeit is, közvetlenül, mielőtt visszabérelték volna), ami mozdítható. Meg azt is, ami nem. Mintha a külföldiek érdekében nem rekesztettek volna ki minden beszállítót, vállalkozót, aki magyar, és mintha nem az ellopandó összegekhez kreáltak volna utólag fölösleges feladatokat.

És legfőképpen: mintha nem növelték volna meg 2002 és 2010 között tízezermilliárd forinttal (!) több mint a duplájára az államadósságot úgy, hogy a pénz nagy részét (Gyurcsányt idézzük) még a „világgazdaság pénzbősége” éveiben, hónapokkal a válság kitörése előtt nyalták fel. És persze mintha nem költötték volna el ezt a temérdek pénzt minden látszat nélkül. Miközben majdnem tízszázalékosra (!) engedték elszabadulni az államháztartási hiányt. (Tudják, az az a szám, amely az idén jó esetben 2,8 százalékos lesz, vagy egy-két tizeddel nagyobb.) És hogy újfent egy klasszikust idézzünk, mintha nem „kúrták” volna el az egész országot.

Miért ő, Mesterházy, miért nem bárki más, akinek nem volt köze hozzá? És miért nem leginkább azok, akik most jól-rosszul, de rendbe rakják az állam pénzügyeit, és fogcsikorgatva visszafizetik a hatalmas adósságot?

Nem rémlik, kedves szavazó, mi történt nyolc éven át? Nem emlékszik? Nem ő volt az, nem ő volt ott, nem ő szavazta meg? Akkor meg miért szereti, drága, kiismerhetetlen honpolgár?