Ma 2022 január 22. Vince, Artúr napja van. Holnap Zelma, Rajmund napja lesz.
056e6c4dafc6cbd32fb061d71e91cd77.jpg

Makra

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Ismertem egy magyar írót, aki Moldova György, Fejes Endre után a hetvenes évek elején robbant be a köztudatba munkás tárgyú regényével, a Makrával. Ez a mélylélektani remekmű, ridegen realista korrajz hamar bestseller lett, színdarabot és filmet is készítettek belőle, nagy sikerrel játszották a pestlőrinci proligyerek drámáját.

Makra rövid, nem túl boldog életében nem tudta feldolgozni a modernizálódó kommunista proletárhatalom ellentmondásait, s végül öngyilkos lett. Makra nem tagadta meg önmagát, környezetét, munkás mivoltát. Kossuth- és József Attila-díjas írója, ki tudja, hány kitüntetés, cím birtokosa viszont megtagadta múltját. Magyarságát. Talán az ő drámája nagyobb, mint a munkásfiúé volt. Makra zsákutcába került életét egy másik zsákutcába vezette. A megoldás a halál lett. A szerző, Kertész Ákos a jelen helyzetre nem talált megoldást. Azaz a környezetével, a szülőföldjével, annak népével szemben elhatalmasodott ellenszenvét, gyűlöletrohamát nem tudta másként feldolgozni, mint hogy nyílt levelet írt. Magyar íróhoz méltatlan és példátlanul ellenséges véleményt adott közre az Amerikai Népszavában.

Csak néhány idézet a levélből: „…A magyar genetikusan alattvaló (…) se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van, legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire…”, „…Ma már a második világháború borzalmaiért, a holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a némettel ellentétben), amely be sem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha feloldozást.”

Ezzel a véleménnyel természetesen nem vitatkoznék, hiszen méltatlan minden sora. Hasonló, magyarság elleni gyűlöletrohamra már ragadtatta magát egyszer egy úr, bizonyos Landeszmann rabbi és még néhányan az azonos nézeteket vallók közül, de ez mit sem változtatott a magyar nép értékein. Mi befogadók vagyunk és türelmesek, kivéve, ha igaztalanul vádolnak bennünket, és emberi méltóságunkat meggyalázzák. Ezt tette Kertész Ákos. Egyelőre büntetlenül. Úgy gondolom, ez az író kiírta magát nemcsak a társadalomból, a magyar írók közösségéből is. Azt a szép magyar írói hagyományt becstelenítette meg, azoknak az íróknak, költőknek emlékét gyalázta, akik a hazáért, a haza védelméért, saját népük becsületéért nemcsak tollal, fegyverrel is szembeszálltak az ellenséggel. Balassi Bálint életét áldozta a török elleni honvédő harcban, megírta csodálatos katonaénekét. A végek dicsérete: „Az jó hírért, névért, s a szép tisztességért/ ők mindent hátra hadnak, / Emberségről példát, / vitézségről formát / mindeneknek ők adnak…” Igen, a magyar vitézekről írt a magyar költő. Ha a magyar költő korholt is, nemzetéért tette, nem ellene. Ady Endre, aki igazán ostorozta, megpróbálta verseivel fölrázni népét, magyarságából mégsem engedett. Így A föl-földobott kő című versében: „Föl-földobott kő, földedre hullva,/ Kicsi országom, újra meg újra / Hazajön a fiad.” És mit írt Szép Ernő Imádság című versében? Íme: „Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog, /Hazámért reszketek, magyar vagyok. /A népekkel, ha haragod vagyon, /A magyarra ne haragudj nagyon. / Ne haragudj rá, bűnét ne keresd, / Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd. / Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám, / El ne vesszen veszejtő éjszakán. / Mert itt a népek nem tudják, mit ér, / Hogy olyan jó, mint a falat kenyér, / Hogy nem szokott senkit se bántani.” Sorolhatnánk költők százait, Kölcseytől Vörösmartyn át, Máraitól Csoóriig, akiknek a haza fogalma szent volt, akiknek magyarságuk élethivatásukat, sőt életüket jelentette, jelenti. S akkor egy volt író otrombán belerondít a magyar írói képbe. Milyen kárt okoz az ilyen megnyilvánulás bel- és külföldön, főként, ha a magyarokat, a magyar nemzetet összemossák a második világháború borzalmaival? Lehet, hogy a Gulagért, a szibériai munkatáborokért, az odaveszett több mint négyszázezer elhurcoltért is a magyarok a felelősök? Vajon Thomas Mann leírt volna ennyi rosszindulatú, hazug badarságot népéről? Aligha.

 

Kertész Ákos néhány írótársán is túltett. Megállapította még írásában, hogy belőlünk négy alaptulajdonság hiányzik, ami emberré tesz bennünket: „az empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret.” Megnyugodtam. Kertész, ahol él csaknem nyolcvan éve, nem ismeri népét, nem ismeri szokásait, érzelmeit. Nem olvasott Szép Ernőt. Balliberális elfogultságában azt sem méri fel, hogy írásával rengeteget ártott eszmetársainak is. Ez a nép történelme folyamán többször felállt, többször magára talált. Az 1956-os levert forradalom után Márai Sándor nem a gyáva, dologtalan népről írt, hanem a bátor, önfeláldozóról a Mennyből az angyalban. Ő így látta magyarságunkat: „Nem érti ezt az a sok ember, / Mi áradt itt meg, mint a tenger? / Miért remegtek világrendek?/ Egy nép kiáltott. Aztán csend lett…/ Angyal, vidd meg a hírt az égből, / Mindig új élet lesz a vérből.”

Bizonyára ez a mi sorsunk. A jelen nehéz helyzetből is ki kell jönnünk. Ezért tenni és hinni kell. Egyébként szegény Makrától és Kertész Ákostól ezennel elbúcsúzom. Megszűntek számomra létezni.

Stefka István, magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (30) Életmód (1) Emberi kapcsolatok (36) Belföld (6) Történelem (14) Egészség (50) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Tereb (139) Autómánia (61) Heti lámpás (256) Kultúra (6) Politika (1579) Sport (729) Szépségápolás (15) Mozaik (83) Tv fotel (65) Titkok és talányok (12) Rejtőzködő magyarország (168) Jobbegyenes (2202) Nagyvilág (1464) Irodalmi kávéház (509) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Gazdaság (663) Mondom a magamét (5834)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>