Aztán az NBH egyik felső vezetőjével titokszobára vonulva fülelik a frissen lehallgatott anyagot.

– Apám bent van?
– Nem, a Lacival ebédel. Valami fontos?
– Áh, semmi, csak edzésre kellene venni új sportszárat, anyu meg nem ér rá.
– Szóljak neki, ha visszajön?
– Hagyd, köszi, majd megoldom.

A felső vezető összeráncolja szemöldökét, amúgy Stirlitz módra, miközben a fejében már forog a szovjet kémfilm hőséhez hasonló belső monológ: „Ovi tehát Bajusszal ebédelt. De mit akarhat a gyerek? S ki az a gyerek? S ki az az anya? S mit jelenthet a sportszár? Ez az őszödi felvétel?”

Akár hiszik, akár nem, ha talán más szövegtartalommal is, de a fenti történet a valóságban is megtörtént Magyarországon.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején a magyar titkosszolgálat lehallgatta a Fidesz központi számát, és Orbán Viktor egyik gyermekének mobilját. Az NBH „felső vezetőjének” – aki a Magyar Nemzet értesülése szerint maga Laborc Sándor volt NBH-főnök – hivatali laptopján más megfigyelési adatok is voltak Orbán Viktorról és Kövér Lászlóról. Oviról és Bajuszról – ahogy a laptopon lévő mappákat nevezte.

Azaz a demokratikus Magyarország politikamentes titkosszolgálata lehallgatta és megfigyelte az ellenzék két vezetőjét, családtagjaikat.

Skandalum, botrány, törvényszegés – kaphatnánk a szívünkhöz, mint ahogy hasonló esetben így tenne bármely nyugati újságíró kollégánk. Sőt ők bírósági ítéletekről, börtönről vagy legalábbis önkéntes száműzetésbe vonult politikai megrendelőkről, exminiszterelnökökről cikkeznének.

A szocialista politikusok által oly szívesen viszonyítási pontnak, erkölcsi mintának tekintett fejlett Nyugaton ugyanis ez a papírforma.

A szocialista politikusok nyolcévi uralkodása után azonban idehaza erre többségünk már csak legyint. A botrány, törvényszegés már nem skandalum, hanem az MSZP-kormányzat visszafogott szinonimája.
Félő, hogy a bíróságon is amnéziába esett titokszolgák és exminiszterek fognak értetlenkedni, esetleg bizonygatni: jogos volt a lehallgatás, mert hát az őszödi kiszivárogtatás után ugye kellett nyomozni, s hát az érintettek többször is kiejtették életük során a Gyurcsány és Őszöd kifejezéseket. S hát akkor ők miért ne hihették, volna, hogy az Orbán gyerek a kiszivárogtatásról konspirál a Fidesz-központtal? S hogy közben ellenzéki politikusok magánéletéről, ellenzéki pártok tevékenységéről is adatokat gyűjtöttek… hát túlbuzgók voltak a munkatársak, istenem. Vonják felelősségre valamelyik zászlóst vagy poloskakezelőt. Őket meg ezért bíróság elé állítani, a demokrácia csúfos meggyalázása…

A lehallgatási botrány és úgy általában a szocialista korrupciós ügyek politikai érintettjei a szó legszorosabb értelmében beleröhögnek az arcunkba. Nem önkéntes közéleti emigráción, hanem a hatalomba való visszatérésen gondolkodnak. Ahogy kormányzásuk idején a titkosszolgálatoknak adtak utasítást Ovi és Bajusz levadászására, úgy most médiájukat, külföldi informális kapcsolataikat állítják rá Orbán Viktor és Kövér László lejáratására.

Nem baj, ha nem igaz, elég, ha hangos.
Gyurcsányék egyetlen politikai üzenete 2002 óta változatlan: a pokolba kell küldeni Orbánt, ő a gonosz! Őt utálva minden és mindenki megszépül! Orbán gyűlölete mindent szentesít, feledteti a törvényszegést, a lopást, a korrupciót!

Feledteti Sukorót? Az eltűnt milliárdokat is?
Gyurcsány most nem csak dühből támadja Orbánt, kiforgatott logikája is ezt diktálja: ha a bíróság vádjára gyűlöletet harsog, ki hiszi majd, hogy nem azért ítélik el?

Talán senki. Viszont egészen biztos, hogy van, akinek ezzel a gondolat-futammal semmit sem kell törődnie.
A bíróságnak.

S akkor a gyűlölet is rács mögé kerülhet.