- 0
Izzik a levegő a köznevelési törvénytervezet körül. Hoffmann Rózsa már túl van egy országos körúton, vagy száz egyeztetésen, tucatnyi találkozón – de továbbra sem nyugszanak a kedélyek. Egyelőre számokon folyik a vita.
Mennyi lesz a kötelező óraszám? Mekkora béremelésre számíthatnak a pedagógusok? Mennyit bocsáthatnak el? Létezik egy hangos ellenzéki hátszéllel előretolt erő, amely folyvást riogatja a szakmát. Pedig az érdekek azonosak. A lövészárkok kiásása már csak azért is furcsa, mert a kormányzat a „kisiskolák” újranyitása és a béremelés mellett tette le a voksát. Beszédes, hogy a gyurcsányizmus éveiben, a valóban megtörtént (nem megjósolt) iskolabezárások és az óraszám emelése miatt nem volt ily hangos a liberális értelmiség. Vajon nem csak arról szól ez a cirkusz, hogy lejárassák az oktatási államtitkárságot mielőtt a tartalmi rendeletek megalkotásába kezdene?
A köznevelési törvénytervezet ugyanis nem tartalmaz olyat, ami rosszabb helyzetbe hozna bárkit. Sem pedagógust, sem diákot, sem szülőt. A törvénynek van egy kulcsfogalma: a nevelés szándéka. Ami értékelvűséget jelent. És ha ehhez hozzátesszük az egyik szövegrészletet, mindjárt világossá válik minden: „Az iskolai nevelés-oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv (a továbbiakban: NAT) biztosítja, amely meghatározza az elsajátítandó műveltségtartalmat (…) A NAT-ban foglaltak érvényesülését a kerettantervek biztosítják. Az egyes iskolatípusokban és oktatási szakaszokban a kerettantervek tartalmazzák a nevelés és oktatás céljait, a tantárgyi rendszert, az egyes tantárgyak témaköreit, tartalmát…”
A demokratikus gyakorlat szerint a törvény elfogadása az Országgyűlés feladata, a Nemzeti alaptantervet a kormány, a kerettanterveket a miniszter rendeletei képezik. A törvény a működési szabályokat fekteti le; a kerettantervek a konkrét tartalmat. Ez így volt eddig is. Az egyedüli változás, hogy először van a kormányzati politika mögött nem liberális értékalapú szándék. Nos, ettől rettegnek a szabadelvű oktatásirányítók. Félnek, hogy a tartalom nemzeti értékekkel töltődik fel. Azokat a rendeleteket, amelyekben a magyar kultúra konkrét tartalmai erősödnek meg – nehezebb lesz támadni. Könnyebb most tönkretenni minden változtatási akaratot!
A liberális oktatásirányítók, véleményformálók és az állítólagos érdekképviselők felismerték a „veszélyt”: az oktatás nemzeti tartalommal töltődik fel a kormányzat rendeletei által. És ahogy Szent-Györgyi Albert fogalmaz: „Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája.” A modern liberálisok (nem úgy, mint a 19. századi magyar szabadelvűek) kozmopoliták. A szocialisták is. Eddig az SZDSZ és az MSZP követte ezt az utat. Most a Demokratikus Koalíció következik. Számára egy olyan generáció, amelyik nemzeti értékelvű oktatásban-nevelésben részesül, egyenlő a hosszú távú politikai öngyilkossággal. Hisz az ellentmond a kozmopolitizmus világképének, így az ő politikájuknak is.