Nem csoda, ha e viccek a rendszerváltozás körül is gyorsan kialakultak a mindenkori miniszterelnökökről, vagy néhány jellegzetes alakról, mint például Torgyán József. Az utóbbi évek fővárosi állapotát talán a legjobban egy már tavaly szárnyra kelt pesti vicc tükrözi:

Tanító néni kérdezi az ismerkedő elsős kisdiákokat, kit hogy hívnak, s mivel foglalkoznak szülei:
– Te ki vagy kislányom?
– Én Pirike vagyok, 7 éves, anyukám óvónő, apukám mérnök.
– És téged hogy hívnak? – kérdezi a tanító néni.
– Én Józsika vagyok, 6 éves és a szüleim orvosok.
– És Te? – fordul Pistikéhez a tanító néni.– Én Pistike vagyok, 7 éves, és anyukám prostituált a VII. kerületben, apukám pedig egy melegbárban felszolgáló, de némi pluszpénzért másként is kiszolgálja a vendégeit!

A tanító néni elsápad, és azonnal kihívja a tanteremből Pistikét.
– Pistike ez igaz, amit mondtál? Azonnal mond meg az igazat! – parancsolja a tanító néni.
– Áh, dehogy – válaszol Pistike – anyu Hunvald György titkárságát vezette, fater meg Hagyó Miklós alatt volt főosztályvezető a BKV-nál, de ezt azért mégsem mondhattam el!

Nos, a vicc mindent elárul. Leginkább tökéletesen tükrözi azt, ami miatt eljárás van a volt MSZP-s nagykutyák ellen, akik persze ma is mindent tagadnak. Csakhogy a Hagyó-hagyaték 45 ezer oldalas nyomozati anyaga korántsem vicces, ahogyan az állapot sem, amely belőle kiolvasható a Demszky–Hagyó-korszak működésére vonatkozóan.

Apropó Demszky! Mi az oka, hogy egyetlen ügy sem köthető hozzá? Miért tudott nyomtalanul eltűnni a közszereplők közül? Milyen paktum áll személyének békén hagyása mögött? Mert valami  kell legyen, ami miatt ő még csak tanúkéntsincs behívva sehova! Elszámoltatási biztosok, mi van Demszky Gáborral? Mert bizony, ahogy a Hagyó-ügy iratismertetéséből kiderül, a csúcskorrupció általános, szinte nyílt volt a Demszky-éra MSZP–SZDSZ-es városvezetése tájékán, s bizony Demszkynek kell valamit mondania a Hagyó elleni eljárásban – legalább tanúként. Merthogy Hagyó Miklós gyanúsítása  egyben magának a Demszky–Hagyórendszerneka gyanúsítása, még akkor is, ha Demszky Gábor most elsunnyoghat azáltal, hogy a konkrét ügyben nem érintett.

De mire is jutott az a bizonyos 45 ezer oldal, aminek iratismertetése volt a Hagyó-ügyben? Az Index.hu birtokába jutott anyagok szerint a Demszky–Hagyó-éra alatt még arra sem vigyáztak a legkorruptabb vezetők és politikusok, hogy legalább a korrupciós pénzátadásokat ne a városházán bonyolítsák. Mi ez, ha nem színtiszta bizonyítéka annak, hogy a szereplői annyira saját váruknak tartották az intézményt, hogy egyenesen a legbiztonságosabb helynek tartották a pénzátadásokhoz? Mivel is vádolják tehát Hagyót? Hivatali visszaéléssel, zsarolással és korrupciós pénzek átvételével. Hagyó eszerint visszaélt hatalmával, amikor arra utasította a BKV vezetőit, hogy előnytelen szerződéseket kössenek, kétséges munkákat igazoljanak és fizessenek ki. Mindezek mellett megzsarolta őket és legalább három alkalommal jelentős korrupciós pénzeket vett át.

Az ügy kipattanásakor Balogh Zsolt, a BKV volt megbízott vezérigazgatója a Magyar Nemzetnek és a Hír Tv-nek adott interjúiban tárta a nyilvánosság elé, hogy miként kellett azok a bizonyos Nokiásdobozok Hagyóhoz vándoroljanak. Most azonban már Balogh hivatalos vallomása is napvilágra került, amelyből az Index rekonstruálta az eseményeket. Eszerint Baloghnak évente 15 millió forintot kellett leadnia Hagyó Miklósnak, amihez 2008-ban és 2009-ben egy szoftverlicenc-szerződés „üzletszerzési jutaléka” szolgáltatta az alapot. A volt megbízott BKV-vezért egy kétes teljesítésű szerződés aláírása kapcsán „szervezték be”, vagyis azért, hogy afölött szemet hunyjanak, neki vállalnia kellett a további korrupciós közvetítői szerepet.

A korrupciós lánc a szentendrei HÉV elektronikus utastájékoztató rendszerének beszerzésének és telepítésének ügyéből kiindulva lett leleplezve. Ez ugyanis nemcsak hogy aránytalanul költséges volt, de minden szakmaiságot nélkülöző módon lett kivitelezve, például hajszárítóval fújva télen a LED-monitort, hogy ne fagyjon le. Csakhogy Balogh a teljesítést igazoló papírt aláírta 2007 októberben, állítása szerint Hagyó Miklós utasítására.

Az ex-BKV-vezér vallomásában azt állítja, hogy Hagyó egyik bizalmas embere 2007-ben szólt neki, hogy menjen át a főpolgármester-helyetteshez, ahol az előszobában, várakozás közben elmondta, hogy hozott valamit Hagyónak a szentendrei munkából. Balogh szerint ezt követően szétnyitotta a fekete bőrtáskáját, amiben egy vastag A4-es talpas boríték volt tele pénzzel. Amikor Balogh a CC Soft vezetőjét megpróbálta később rábírni a súlyos kivitelezési hibák kijavítására, a cégvezető ezt azzal az indokkal hárította el, hogy nincs rá pénze, mert Hagyónak le kellett adnia 40-60 millió forintot.

Balogh Zsolt vallomásában megerősítette azt, amit korábban lapinterjúkban is állított, hogy nem a CC Soft volt az egyetlen cég, amelyiknek jutalékot kellett adnia Hagyónak. Állítása szerint a Synergon például egy 300 millió forintos szoftverlicenc-szerződés 10 százalékát, 30 millió forintot juttatott a volt főpolgármester- helyettesnek. Ezzel párhuzamosan pedig a jól tejelő Synergon megszerezte az IQSYS-től a BKV teljes informatikai szolgáltatását is – immár milliárdos megbízásokkal. A Synergon ezzel pont korábbi partnerét támadta hátba, hiszen a Synergon az IQSYS-nek volt beszállítója.

A kettejük közötti, még 2006-ban köttetett 300 millió forintos szoftverlicenc-vásárlási szerződésből származtak Balogh szerint a 15-15 millió forinttal töltött Nokiás dobozok is.

Ezek pontos történetének kezdetét Balogh 2008 nyárára datálta. Ekkor találkozott először a Synergon ügyvezetőjével, a BKV-székházzal szembeni kávéházban, majd két hét múlva újabb beszélgetésre került sor, amikor az ügyvezető már konkrétan a korábbi 300 milliós szoftverlicenc-vásárlási szerződésről beszélt. Ekkor ajánlotta fel a szerződés utáni 10 százalékos üzletszerzési jutalékot, vagyis a 30 millió forintot. Balogh Zsolt vallomása szerint azt mondta, hogy a pénzt ne neki, hanem Hagyó Miklósnak adják oda, jelezve, hogy ő küldi. Az ügyvezető pedig azt ígérte, hogy az első 15 milliót eljuttatja Hagyónak.

A pénz megérkezéséről Balogh 2008 nyarán szerzett tudomást, a Hagyó által szervezett Szent István vándorláson. Hagyónak ugyanis elvárása volt az, hogy a túra egyes szakaszain a fővárosi tulajdonú cégek vezetői megjelenjenek. Balogh elmondása szerint, neki a hévízi szakasz jutott, így ő a Hévízi-tóban úszkálva kapta Hagyótól az információt, hogy „kapott egy pénzösszeget, és egyfajta vállveregetéssel közölte, hogy rendben van”.

A második Nokiás doboz története 2009 tavaszán kezdődött. A nyertes informatikai cég ügyvezetője ismét arra kérte Baloghot, hogy személyesen találkozzanak, ami meg is történt egy Kossuth tér környéki kávézóban. Az ügyvezető elmondta, hogy átadná a második 15 millió forintot is, és abban állapodtak meg, hogy a következő alkalommal elviszi Baloghnak a pénzt. Néhány nap múlva, mikor Balogh találkozott a városházán Hagyóval, szólt neki, hogy viszi a 15 millió forintot. Hagyó erre azt mondta, hogy „Jól van, Zsoltikám!” Az Index azt is megírta, hogy Balogh a kihallgatáson panaszkodott arra, hogy Hagyó annak ellenére, lekicsinylő hangon „zsoltikámozta”, hogy többször határozottan arra kérte, hogy ne szólítsa így. Balog szerint a következő találkozón az ügyvezető a kávéházban akarta átadni a pénzt, de végül inkább a városházára mentek. A parkolóban álltak meg, ahol Balogh kiszállt a kocsijából és odament az ügyvezető gépjárművéhez, amelynek jobb első ülésén pénzzel teli Nokiás-dobozt tartalmazó fehér reklámtáska volt. Balogh ezt kivette és felment egyenesen Hagyóhoz. Az egyik üres irodában adta át a szatyrot a főpolgármester-helyettesnek, aki az emlékei szerint belenézett a dobozba, látta a pénzt, majd a táskát ülve a hasához szorította. Ezután azt mondta neki megint, hogy „Jól van, Zsoltikám!” és megkérdezte: „Mi újság?”

Látjuk magunk előtt a helyzetet? A Princz Gáborok és Fenyő Jánosok „mi újsága” ez. A mérhetetlen korrupt hatalomé és az érinthetetlenség hitében élés pökhendiségéé. Azé, ami jellemezte az elmúlt húsz év Fővárosát Demszky alatt. Azé, amelyben kiskirályként lehetett áron alul ingatlant eladni, bármit bármi áron kiszervezni, a csődben lévő intézményeket még mélyebbe taszítani, hűbéri bűnös klientúrát építeni, százmilliós végkielégítéseket adni, majd azonnal visszafoglalkoztatni. S mindeközben lehetett a liberális PC mögé bújni, a lopásokat antiszemitázással visszaverni, s a saját oldali értelmiség jelentős részét bűntárssá, vazallussá tenni.

Ez Demszky és Hagyó hagyatéka, amiből most egy rész kerül csak bírói kalapács alá. A másik rész viszont hiányzik. Hagyó bírósági eljárása során végig ott kell lebegjen szemünk előtt a kérdés: „És erről Demszky semmit nem tudott?” „A Főváros átvilágításakor Demszkyvel ennyire minden rendben volt?” A metró építések állomásonkénti kft.-jeivel, az elmúlt húsz év fővárosi beruházásaival ennyire minden rendben volt Demszky idején? Ne feledjük: a Hagyó-hagyaték Demszky-hagyaték is. A Hagyó része tárgyalás alatt. Pistike szégyenét is értjük. De mi van Demszkyvel?

Zárug Péter Farkas
politológus