Pedig, ha beszélhetne, ki tudja, milyen meglepő, a közhiedelemmel ellentétes dolgokra derülhetne fény.

Mindenki azt hiszi, a rejtélyes, szigorúan titkos okok miatt és módon kitiltott további illetők a mai jobbközép kormányhoz köthetők. Holott korábban Goodfriend úr is jelezte szokott finomkodó modorában – számtalan tévé- és lapinterjúja, sajtótájékoztatója egyikében-másikában –, hogy volt kormányzati tisztségviselők, illetve hozzá köthető személyek is előfordulhatnak ama ominózus listán. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy ha nem lenne lakat az amerikai hivatalnok száján, nem balliberális politikusok kilétéről kellene lerántania a leplet. Nem is lehet másként, miután Mr. Goodfriend a korrupciós érintettséget nevezte meg a kitiltás fő okaként. Márpedig az utóbbi években szinte kizárólag a hazai liberálbaloldal árasztotta el a közéletet korrupciós, bűncselekménygyanús ügyekkel, hetedhét országra szóló botrányokkal. Különben is.

Honnan veszik azt a rosszindulatú, minden alapot nélkülöző beállítást, gyanúsítást, hogy az Amerikai Egyesült Államok ügyvivője s a demokrata párti kormányzat részrehajló volna a magyar konzervatívok rovására és a liberális internacionalista-szocialista elvbarátaik javára? Úgyhogy ha a jó Goodfriendet köti is a diszkréció, mi azért megszellőztethetjük a neveket, akik feltehetően rákerültek az Egyesült Államok korrupcióüldöző térképére.

Mindenekelőtt ott van Gyurcsány Ferenc, aki már jó ideje szemet szúrhatott a kérlelhetetlen purifikátor hírében álló washingtoniaknak azzal, hogy csak az elévülés miatt nem lehetett felelősségre vonni ingatlan- és más zavaros, helyesebben nagyon is egyértelműen gyanús ügyei miatt. Információink szerint az sem javítja a volt álbaloldali miniszterelnök Amerikába jutási pozícióit, hogy nyolc évvel ezelőtt oly vehemensen verette véresre a fél országot, a tüntető, sőt ünneplő civileket, hogy a Tamás bátya kunyhójában szereplő legkegyetlenebb rabszolgatartó ültetvényesek is leckét vehettek volna tőle brutalitásból. Úgy tudjuk, a sukorói kaszinóépítési botrányban játszott szerepével, kormányfőként korrupcióra utasító felbujtói munkásságával is kihúzta a gyufát a Fehér Ház portáján. Itt persze közbe lehetne vetni, hogy a nyomozati szerveket, bíróságot sikerrel fenyegette meg, úgyhogy több esetben elálltak a megvádolásától.

Csak hát az őszödi hazugságspecialistának pechje van a kényes morálú tengerentúliakkal. A Szabadság téri ügyvivőtől tudjuk: ők nem csak a bíróságok, hatóságok döntései nyomán alakítják ki megfellebbezhetetlen, megvesztegethetetlen antikorrupciós álláspontjukat. Mint Goodfriend úr oly ékesszólón kifejtette: az alapján ítélnek, ami az országban történik, ahogy az emberek és a média vélekednek bizonyos ügyekről – amiről úgymond beszélnek. Ha tehát az emberek arról beszélnek széltében-hosszában, mi több, széles körű közmegegyezés van arról, hogy a Gyurcsány– Bajnai MSZP–SZDSZ-es kurzus szügyig gázolt, tapicskolt, hempergett a szaftos korrupciós botrányokban, akkor az Washington számára faktum. Ki merné továbbá megkérdőjelezni, hogy a nem baloldali, polgári sajtó alaposan kivesézte ezeket a többnyire penetráns eseteket? Márpedig, mint az ügyvivő kollégától tudjuk, ezek az egzakt híradások bőven elegendőek egy Amerikából történő kitiltáshoz.

Rossz idők köszönthetnek a hazai ballib potentátokra, ha megkísérlik a beutazást. Mert a kitiltási lajstrom korántsem fejeződik be Gyurcsánnyal, a hírhedett 2006-os nemzetveretővel, büszke hazudozóval, választási csalóval. Ott tülekednek a nyomában a szégyensorban a többiek. Például Bajnai Gordon, akinek egyesülete máig nem akar elszámolni azzal, kik finanszírozták a több száz milliós kampányukat. Az egykori – cirka huszonharmadikként kiválasztott – szocialista szükség-miniszterelnök a mai napig nem tisztázta magát, hogy az általa vezetett cég, a szoci zászlósmosoda-hajó Wallis első embereként milyen szerepet játszott a Hajdú-Bét csődbevitelében, a benne részt vevő libatenyésztők kifosztásában. De a szerverhotelként működtetett Dataplex offshore-osításában, majd az offshore cég vezetőjeként állami felvásároltatásában vitt szerepe is jócskán vet fel kérdéseket – s ez a kényes ízlésű és erkölcsi igényű amerikaiaknak már oly piszkos folt lehet az életrajzon, ami miatt hoppon maradhat egy vízumkérelemnél. Társa lehet a vízumstopbajban Kóka János volt SZDSZ-elnök, aki gazdasági miniszterként egyengette a profithalmozó tranzakció útját.

Folytassuk? Hisz ez csak a vízbe csúszott antarktiszi óriásgleccser csúcsa! Mert ugyan hol van rá terjedelem, hogy minden korrupciógyanús vagy büntetőjogilag már elmarasztalt esetet fölemlegessünk? Hiszékeny Dezső vagy a dombóvári Szabó Loránd ügye, Tóth Józsefé, Hagyó Miklósé, Hunvald Györgyé, Szilvásy Györgyé, Molnár Gyuláé vagy Wieszt Jánosé mind vörös posztó lehet Obama elnök szemében. És akkor még nem esett egy árva szó sem olyan ínyencségekről, mint hogy egy KGB-nél képzett politikust indít a MSZP az újpesti időközi választáson. Ha ez az imperializmus- és NATO-üldöző előmúlt nem elegendő egy csinos kitiltáshoz az Egyesült Államokban, akkor európai neonácik is sikerrel folyamodhatnak amerikai beutazási kérelemért.

Mindez természetesen maga után vonhatja az MSZP teljes vezérkarának nemkívánatos elemmé nyilvánítását is az Egyesült Államokban. Hisz mi lehet Amerika- és demokráciaellenes tevékenység, vitán felüli korrupció, ha nem az, hogy képesek a szovjet titkosszolgálat hajdani kiképzett növendékét ilyen magas tisztségre, parlamenti képviselőségre jelölni? Laborc Sándor MSZP-kurzusbeli, egykor szintén a KGB-egyetem padjait koptató titkosszolgálati vezetőt már ne is említsük. Az ő kitiltásának sziklaszilárdsága a New York-i szabadságszobor masszivitásával vetekszik. Ha valaki az alvilág akkori császáraival bizniszel, ebédelget, s tervezgeti a polgári jobboldali politikusok, bírók kompromittálását, lépre csalását és levadászását, annak annyi esélye van az amerikai levegőváltozásra, mint Al Caponénak a becsületrendre.

Mégis, miként lehet, hogy a liberóbaloldali média kizárólag a konzervatív oldal háza táján kurkászik? Hát mert nagy valószínűséggel ők maguk adták a tippeket. Az Egyesült Államok ideiglenesen hazánkban állomásozó ügyvivője pedig a jelek szerint vakon hisz ezeknek a fals korrupciós jelentéseknek. S ahogy elszólta magát még hetekkel ezelőtt: Horváth András volt APEH-alkalmazott a másik tuti forrása. Na most aki számára az állításait az égadta világon semmivel alátámasztani nem tudó, hiányos képzettségű álszakember a hiteles informátor, aki kismilliomodik fellépésén is papírról tud csak felolvasni pár mondatot egy gyűlésen, ahogy nevezett tette a múltkori ballib önhergelőpartin, az megérdemli a sorsát.

Ha viszont ez a hiszékeny illető az Egyesült Államok ügyvivője, akkor az nemcsak egyéni intellektuális deficit, hanem a posztjára való tökéletes alkalmatlanság szomorú bizonyítéka. Felveti annak gyanúját, hogy saját elöljáróinak, államának a bizalmával is visszaélt. Hagyta magát átverni. Elfogultan elhitte a budapesti álbaloldal minden alapot nélkülöző rágalmait és ezzel komikussá tette hazáját. Koncepciós eljárással elérte, hogy világossá vált: semminemű bizonyíték nincs a kezében, mindössze egy rosszindulatú véleménycsokor. Mindez csupán arra szolgáltatna elegendő muníciót, hogy leforgathassák Az amerikai tanú című tragi-kabarét. Amiben, mint tudjuk, minden gyanús, ami nem gyanús.