Ma 2022 január 19. Sára, Márió napja van. Holnap Fábián, Sebestyén napja lesz.
65324d8122ad62835cb9832ba8346141.jpg

Hadüzenet

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Félidő van, túl vagyunk a kormányzati ciklus felén. Ennyi idő kevés ahhoz, hogy megváltsák az országot, de sok ahhoz, ha elmaradnak az érdemi lépések. Vonjunk mérleget!

A kétharmados győzelem mámora után a kormánynak szembesülnie kellett egyfelől a szocialista kabinetek által itt hagyott súlyos örökséggel, másfelől a globális gazdasági és pénzügyi válság okozta negatív hatásokkal, amelyek egy legyengült, elsorvadt és elsorvasztott gazdaságot, súlyosan eladósodott országot döngöltek a földbe. Ilyen környezetben kellett volna csodát tenni. Valljuk be, a csoda még várat magára.

Rosszul indult a ciklus, hiszen a kabinet úgy tervezte, nagy ívben tesz a maastrichti elvárásra – az államháztartás hiánya nem lehet több, mint a GDP három százaléka –, s hagyja elfutni a mínuszt akár a hétszázalékos szintig, és az adósságot majd a növekedésből letudjuk. Csakhogy Brüsszel ezt nem engedte, ezért landolt a kukában az első gazdaságfejlesztési koncepció. A hidegzuhany után az újabb elképzelés meg csak nyögvenyelősen látott napvilágot, míg az eurózóna körüli komoly gondok csak tetézték a helyzetet. A kabinet nem akarta a feketelevest (megszorítások) az emberek nyakába borítani, ezért válságadókkal kezdett operálni, mondván, fizessenek a multik. Ám sok esetben a globális cégek átterhelték és terhelik a cehhet a fogyasztókra, vagyis mi fizethetünk.

Hogy miért a gazdaságtól indulok el? Mert az mindennek az alapja. Csak izmosodó gazdaságból jut pénz egészségügyre, oktatásra, nyugdíjakra, és hosszasan lehetne sorolni „az éhes szájakat”.

Az eredmények közé sorolható, hogy egyensúlyt teremtett a kabinet a költségvetésben, az államháztartás hiánya az idén és jövőre is nagy valószínűséggel a GDP három százaléka alatt marad. Márpedig erre a rendszerváltás óta nem volt példa. Üdvözölendő a patrióta gazdaságpolitika, hogy stratégiailag jelentős vállalatokban – a Mol és a Rába – szerzett az állam tulajdonrészt. Támogatandók a devizahitelesek megmentéséért, a családokért tett lépések, a magyar kisvállalkozások, gazdák erősítése és a magyar termőföld védelme. Pozitívum továbbá, hogy megindultak a strukturális átalakítások, ha nem is kellő sebességgel. A kormány egyik fő törekvése, az egymillió munkahely megteremtése, illúziónak tűnik, de az álláshelyteremtés nemes cél. Ezért korlátozta például a kedvezményes nyugdíjakat a kabinet, hogy életerős, nem stresszes területen „megöregedett” negyvenes rendőrök ne a pecabot mögött szolgáljanak és védjenek. Továbbá megkurtította a szociális segélyeket, és a családi pótlékot a gyermek iskolába járásához kötötték.

A kormány parlamenti kétharmados többségével megszületett a balról erősen kritizált új alkotmány. Továbbá állampolgárságot kaphatnak a nem Magyarországon élő magyar származásúak.

A törvénykezési nagyüzem miatt csúsztak és csúszhattak be hibák, de az elfogadhatatlan, hogy jó néhányszor elmaradt az érintettekkel való párbeszéd és hatástanulmány sem készült. Rossz üzenete van a sok esetben kapkodó, kiszámíthatatlan változtatgatásoknak, a visszamenőleges hatállyal alkalmazott szabályoknak. A „dicsőségtáblára” nem írhatjuk fel a sorozatos hitleminősítői lerontásokat, a szerény gazdasági növekedést, a magas munkanélküliséget és az egyre több adót sem.

A két év egyik fő üzenete viszont, hogy az Orbán-kabinet „hadat üzent” a „gyarmatosítóknak”. Nem igaz ugyanis, hogy egy kis országgal mindent meg lehet tenni, legyen szó multikról vagy Brüsszelről. Uniós kritikusaink – akik közül sokan nem tudnak két magyar várost megnevezni, nem tudják, milyen pénzzel fizetünk vagy ki volt Széchenyi – gyakran úgy ostoroztak bennünket, hogy az itteni valós állapotokról halvány gőzük sem volt. Miért? Mert a magyar politikai megosztottság, cirkusz az uniós színpadon is leképezhető. Mára elcsendesedtek a brüsszeli technokraták, és talán megtanulták, nem lehet a magyarok torkán mindent letolni. És ez nem kis eredmény – még ha sokba is került.

Hogy milyen kormánya van Magyarországnak, az pedig Edmund Stoiber szavai alapján érthető meg. A volt bajor miniszterelnök két éve azt mondta Orbán Viktorról, hogy szenvedélyesen szereti a hazáját.

S hogy mi várható? Az első Orbán-kormány idején is a négyéves ciklus második felét töltötték meg tartalommal. Sajnos 2002-ben nem az eredmények alapján választottak az emberek, hanem a szocialisták ocsmány és hazug kampánya nyomán. A Tárki legutóbbi felmérése szerint a teljes népességen belül olvad a Fidesz előnye. Jó lenne, ha a történelem nem ismételné magát, és nem a hazugság vagy új elemként a szélsőség kerülne hatalomra 2014-ben. A kételkedőnek ajánlom figyelmébe Wolfgang Schüssel tegnapi szavait. A volt osztrák kancellár azt mondta ugyanis: az Orbán-kormány helyesen teszi, hogy kihasználja a parlamentben megszerzett kétharmados többségét, hiszen a szavazók a reformokra voksoltak a kormány megválasztásával.

Ez az egy út maradt, még ha elég rögös is!

Csákó Attila - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Nagyvilág (1464) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Egészség (50) Tereb (139) Történelem (14) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (2200) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (509) Életmód (1) Mozaik (83) Titkok és talányok (12) Kultúra (6) Politika (1579) Flag gondolja (33) Mondom a magamét (5825) Sport (729) Rejtőzködő magyarország (168) Emberi kapcsolatok (36) Heti lámpás (256) Vetítő (30) Belföld (6) Gazdaság (663) Alámerült atlantiszom (142) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>