176 egyéni országgyűlési mandátum van. S igaz, hogy rendkívüli aránytalanságok vannak a rendszerben, hiszen van olyan körzet, ahol 10 ezer szavazatnál kevesebbel is mandátumhoz juthat valaki, míg a másik körzetben ez még a második helyhez sem elegendő. Hiszen a rendszerváltás óta sokan a “lábukkal szavaztak” Budapesten és az agglomerációba költöztek, de a szavazókörök határa nem változott.

 

 

A 750 kopogtató cédula mégis egyfajta szűrő, hiszen enélkül talán minden körzetben 160 párt képviselője indulna, indulhatna a választásokon. De a kopogtató cédulákkal számtalan visszaélés történt. A legegyszerűbb, hogy felfeszítették a postaládákat, lefénymásolták, pénzért adták-vették.

 

Ha egy-egy, a választásokon indulni szándékozó párt csak regionálisan tud képviselőket állítani, ha nincs országos lefedettsége, esélye sincs a Parlamentbe jutáshoz. Nagyon karizmatikus jelöltet kellene indítania, hogy egyéni képviselőként is mandátumhoz jusson. S az a párt, aki egy-egy megyében (illetve Budapesten) nem tud a választási körzetek negyedében, de legalább két körzetben jelöltet állítani, nem állíthat megyei listát. S az országos listaállítás jogához szükséges legalább hét megyei listát felállítani.

 

Ezért is szükséges az országos lefedettség. Az MSZP persze minden körzetben indít majd jelölteket, lesz megyei és országos listája is. Mert ott vannak a megfogyatkozott, de hű pártkatonák, az egzisztenciálisan elkötelezettek és azok, akik a jobboldalban, s főleg a Vezérben (ez a baloldali megnevezésben Orbán Viktort jelenti) ősellenséget látnak. Történhet bármi, orruk alá dörgölhetik a nyolc elvesztegetett évet, ők akkor is beviszik a pártirodába az ajánlószelvényt. Gyurcsány nyugodtan hátradőlhet, az országos lista negyedik helyéről simán bejut a Parlamentbe. A demokrácia dicsőségére és a magyar emberek szerencsétlenségére.

 

Bár amilyen gyorsan kezdtek őrölni a magyar igazságszolgáltatás malmai, a végén még nem csak a budapesti szocialista vezérek dőlnek bele a BKV-ba, hanem egynémely országos politikus is? De ez egy másik történet.

 

 

A Fidesz tarolni akar. Ki is jelentették, hogy 2 millió (!) ajánlószelvényt szednek össze. Miközben 176 képviselő indulásához elegendő 132 ezer is! A 2 millió ajánlószelvénnyel üzenni akar. Hogy megnyeri a választásokat. Hogy változás lesz. Hozzá kell tennünk, hogy a Fidesz 2002-ben megnyerte a közvélemény kutatásokat, de a választást elveszítette. 2008-ban megnyerte a népszavazást, de a hatalom csak arrogánsabb lett. 2009-ben megnyerte az EP-választást, de az azóta eltelt 9 hónap mennyi megszorítással járt még. Nem-e kellett volna már hamarabb rendszert váltani?

 

A 2 millió ajánlószelvény egy üzenet is. Minden “oldalra”. A szocialisták felé, akik ennyit nem tudnak összeszedni, a liberálisok felé, akik bár összebútoroztak az MDF-fel, még így sem biztos, hogy mindenütt képviselő jelöltet tudnak állítani és üzenet a Jobbik felé is.

 

2006-ban, az előző választások alkalmával a Harmadik Út (MIÉP-Jobbik) elől is szinte elszipkázták az ajánlószelvényeket. Ha nincs konkurencia, könnyebb megvalósítani az Egy a zászló egy a tábor elvét. Igaz, e sorok írója is emlékszik a 2002-es választások két forduló közötti időszakára, amikor helyi szinten a fideszes polgármester összehívta a fideszes és miép-es aktivistákat és a közös érdekre hivatkozva kérte a segítséget.

 

Azóta már nincs közös érdek. Orbán Viktor a gárdistákat két pofonnal akarta jutalmazni és hazazavarni, s a minap is arról beszélt, hogy sok családról tud, ahol megosztják a szavazatokat. Egy a Fidesznek, egy a Jobbiknak. S hogy ez nem jó. Egyet értünk. Ezért például a mi családunkban nem osztjuk meg a szavazatokat.

 

Az elmúlt években kialakulni látszott egy kétpólusú politikai rendszer. Egyik oldalon a jobboldal meghatározó pártszövetsége a Fidesz-KDNP, felpántlikázva volt kisgazdákkal, fórumosokkal és Lungo Drommal, míg a másik oldalon a balliberális összenőtt MSZP-SZDSZ.

 

E szép felosztásba tenyerelt bele 2009 júniusában jobboldalról (nemzeti oldalról) a Jobbik, míg liberális oldalról az LMP. Valóban lehet más a politika? Míg 2006-ban is a szocialisták biankó ajánlószelvényekkel segíthették a szabad madarakat, hogy egyáltalán indulhassanak a választásokon, addig idén már nekik is szükségük lesz minden ajánlószelvényre.

 

Egy vérbeli kommunista zavarban van. Támogathatná a Munkáspártot, de melyiket, hiszen kettő is van. Együtt sem esélyesek a bejutásra, de külön-külön végképp nem. Így maradnak a leszerepelt szocik. Vagy szavazzon a liberálisokra, akik összejöttek az antalli örökséget szembeköpő MDF-fel? Akkor már inkább a szocik...

 

 

Egy urbánus-liberális tökéletesen elbizonytalanodott júniusban, amikor az ismeretlen LMP több szavazatot gyűjtött össze, mint a ma már kettészakadt SZDSZ.

 

De a jobboldali szavazónak is döntenie kell. Vagy a középre masírozó Fideszre szavaz, vagy egy radikális nemzeti pártra, a Jobbikra.

 

Idén áprilisban is a bizonytalan szavazók fognak dönteni. Mindenesetre, ha kopogtatnak az ajtónkon, nagyon is gondoljuk meg, kinek adjuk oda azt az ajánló szelvényt...

 

Nawesh