Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
07619f4b16195f9f4f6d4860609ed600.jpg

Errare humanum

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Errare humanum est, azaz tévedni emberi dolog – mondja a jól ismert latin mondás. Tévedni lehet, rosszul dönteni – hibás vagy elégtelen információk alapján – lehet, de felismerni s korrigálni a hibát nem csupán jog, hanem éppen a többség érdekében kötelesség is. S minél előbb ismerjük fel a tévedést, minél előbb változtatunk, helyesbítünk, annál kisebb az okozott kár.

Persze csak akkor kell módosítani a korábbi elképzelésen, ha valóban meggyőződtünk a döntés helytelenségéről. Akkor azonban késlekedés nélkül. Ilyen esetben a józan többség, az adófizető állampolgárok döntő része elsősorban nem a korábbi hibás döntés meghozóját látja, hanem az érvek súlya alatt meghajló, a hibát felismerni és elismerni képes, felelősségteljesen gondolkodó, országáért, nemzetéért felelősséggel tartozó, erkölcsi tartással is bíró, a tévedhetetlenséget nem zászlajára tűző vezetést.

Ennyi általánosság után a konkrétum: az egykulcsos adó. Ez a közgazdasági kérdés nem egyszerű aritmetikai feladat. Ezzel magyarázható, hogy felkészült, elismert szakemberek, kiváló közgazdászok között is igen erőteljes véleménykülönbség lehet, más tények, adatok, kül- és belgazdasági háttér-információk figyelembevételével eltérő eredményre, következtetésekre jutottak.

Már a bevezetés tervezésekor is úgy véltem, hogy az egykulcsos adó egyértel­műen rossz, s nem fogja azokat a vélt előnyöket (például a kis- és középvállalkozások segítése s ezáltal jelentős számú, új munkahely teremtése) igazolni, amelyek miatt a 2010-ben felálló új kormány ezt az intézkedést meghozta. Nem hiszem, hogy túl sok olyan ember volt Magyarországon 2010-ben, aki nálam jobban örült annak, hogy nyolc év súlyosan elhibázott és – mondjuk ki bátran – nemzetellenes politikáját követően a jobboldal, a nemzeti erőket képviselő irányzat került hatalomra. De igyekszem objektív lenni, s úgy vélem, fel kell emelni szavamat akkor, ha komoly hibát észlelek. Nem vagyunk ugyanis olyan gazdagok (sőt nagyon is szegények vagyunk!), hogy mellőzhetnénk olyan forrásokat (itt adóbevétel), amelyek a külföldi adósságállomány jelentős mérvű csökkentéséhez nélkülözhetetlenek.

Nem volna szabad csupán presz­tízsokokból mereven ragaszkodni a korábban elképzeltekhez, merni kell a hibát beismerni. S most nem csupán néhány – számomra meghatározó jelentőségű, irányt mutató, kiváló felkészültségű – közgazdász (Chikán Attila, László Csaba) véleményére támaszkodom, hanem elsősorban baráti-ismerősi köröm álláspontjára, amely röviden így fogalmazható meg: az egykulcsos adó rossz, mert gazdasági szempontból nem előnyös, társadalmi-erkölcsi szempontból pedig kifejezetten káros. Ugyanis egyrészt ennek következtében az ország kasszájába az adóból jóval kevesebb folyik be, mint mondjuk a kétkulcsos adórendszer esetében, holott ezer helye (például közoktatás, egészségügy, vasút-korszerűsítés) lenne a bejövő pénznek a már említett adósságcsökkentésen túl is. A másik, nem kevésbé fontos indok a társadalmi kiegyensúlyozottság kérdéséhez kapcsolódik, hiszen az egykulcsos adó a gazdagokat még gazdagabbá teszi, s ezáltal még inkább nő a különbség a szegények és a tehetősek között. Egy olyan országban, ahol kormány azt hirdeti, hogy szociálisan érzékeny, erre oda kellene figyelni, s ugyanakkor nem téveszteni szem elől, hogy sajnálatos módon az ország lakosságának legalább 10-15 százaléka mélyszegénységben él, és a korábbi középrétegből is (például a devizahitelek bedőlése miatt) egyre többen kerülnek a szegénységi küszöb alá.

Nem elhanyagolható összegekről van szó. Hadd hozzak egy friss, konkrét példát. Bejelentették, hogy az utóbbi időszak legnagyobb áfacsalását (egymilliárd forint) leplezték le a Nemzeti Adó- és Vámhivatal pénzügyi nyomozói egy sertésfelvásárlással és húsforgalmazással foglalkozó cégnél.

Nos, Magyarország leggazdagabb emberének (évi jövedelme hétmilliárd forint) ennél nagyobb összeg marad a zsebében a most bevezetett egykulcsos adó és a korábbi adórendszer alkalmazása során számítható adó különbségeként. Erre van az országnak szüksége? Nem lehetne az ilyen milliárdokat inkább útépítésre, óvodák korszerűsítésére, a kultúra támogatására, a kórházi várólisták megszüntetésére fordítani? Nemes, a társadalom többsége által jó szívvel támogatott célokra hasznosítani?

A cikket egy latin mondással kezdtem, legyen hasonló a befejező rész is. Audiatur et altera pars, azaz hallgattassék meg a másik fél is. Nos, én képviselem a másik felet. Én is. Sokan vagyunk. Meg kellene hallgatni a véleményünket! Meghallgatni s aztán cselekedni! Hogy a nyolcvan esztendeje született színész, Latinovits Zoltán álma – szeretnék egy boldog, szabad országban boldog és kiegyensúlyozott embereket látni – egyre közelebb kerüljön hozzánk.

Szabó S. András egyetemi tanár, magyarhirlap.hu

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (702) Sport (729) Rejtőzködő magyarország (168) Belföld (10) Egészség (50) Autómánia (61) Jobbegyenes (2778) Gasztronómia (539) Nézőpont (1) Titkok és talányok (12) Tereb (146) Mondom a magamét (7501) Szépségápolás (15) Vetítő (30) Politika (1582) Alámerült atlantiszom (142) Irodalmi kávéház (537) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Flag gondolja (36) Mozaik (83) Életmód (1) Heti lámpás (310) Történelem (17) Kultúra (6) Nagyvilág (1309)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>