{...} miközben olyan erősen fertőzött földek is frigyre lépnek a világigazsággal, mint amilyen a jamaikai jampikkal, néger vudusokkal és kecskét áldozó tanzániai törzstagokkal ellepett, egykor még frankok által alapított állam.

A sors furcsa fintora, hogy a multikultiellenes megmozdulás élére egy olyan ember állott, aki maga is az internacionalista összevisszaság gyermeke, Sárközy francia elnök vérében ugyanis görög, magyar és zsidó esszencia is megtalálható. A törő-zúzó bevándorlókkal és az úton-útfélen lopó, csaló, gyilkoló cigánysággal azonban még szerinte sem lehet mit kezdeni, az egyetlen logikus és emberséges megoldás a kitelepítésük, amit immár a Strassbourgot - tehát a konzumidióta rasszistázók egyik európai fellegvárát - magában foglaló ország vezetése is meglép. Emlékszünk még, hogy micsoda jajongás hallatszott a "marszejeszt" dúdolók körében a zámolyi cigánybanda apropóján jó tíz évvel ezelőtt? Megannyi liberális sablonszitkot rázúdítottak a magyarra, voltunk nácitól kezdve kirekesztőn át szélsőségesig sok-sok minden... azt kell mondjam persze ennek apropóján, hogy e hungár föld egy bő évdekádnyit rávert akkoriban a "fejlett nyugatra" helyes gondolkodásmód terén.

A francia nép nem volt mindig olyan közröhej közeli balek, mint amilyen 1789 és napjaink között, azaz a szabadkőműves, liberális és '68-as gazemberek által fémjelzett időkben. Egykor a pedofil Cohn-Bendit-féle zsidó, kommunista, liberálanarchista állázadók helyett még Martell Károlyék harcoltak népük szent ügyéért, s a frankság fennmaradásáért, fel is virágzott ez a nyugat-európai nemzet. Akkor, a VIII. század első felében is özönlöttek volna a bevándorlók az őshonos európai földekre, csak épp szembe találták magukat a Meroving seregek kardjaival. Az iszlám veszély ekkoriban a maival vetekedett, keleten már Konstantinápoly kapui előtt álltak az idegen kultúrájú néptömegek, amit kétszer meg is ostromoltak (674 és 678 között, valamint 717-718-ban) sikertelenül. Nyugaton elesett Szicília és a Nyugati-Gót Királyság, s alig telt el egy emberöltő, amikor tervbe vették Allahot imádó muzulmánjaink a Frank Királyság megszállását is. A helyi katonaság persze nem az idegenek jogait és a másság tiszteletét kezdte el szajkózni nonszenszközeli cselekedetet megvalósítva, sokkal inkább a sajátjai érdekét tartotta szem előtt és "rasszista", "idegengyűlülő" módon az ellenállás mellett tette le a voksot. A vezért Martell Károlynak hívták.

Nem tolerálta a multikultit a fegyvert rázó "rasszista szélsőséges"

A beözönlő antifrankita akciózgatókkal tehát a birodalom második embere, a maiordomusi rangban tevékenykedő Martell Károly szállt szembe, s 732-ban Tours és Poitiers között két napig tartó kínkeserves küzdelem során tönkreverte a megszállni szándékozó rettegett erőket. Az ellenséges haderő vezére a csatatéren maradt, hatalmas rémület lett úrrá a pimasz fosztogatók soraiban. A szanaszét vert szaracén szélsőségesek ezután meghunyászkodva szaladtak vissza Hispániába, s láss csodát egy "jogvédő", egy álhumanista, egy kisebbségabajgató kisiparos sem jelezte ellenérzését a csatatéri holokauszt szörnyűségei, továbbá a befogadó szellemiség hiánya miatt. Hiába no, a VIII. század keménysége és könyörtelensége ellenére sem az agyigyagyát okozó filozófiai áramlatairól maradt híres. Martell Károly, a diadalittas fővezér pedig győzelme révén hős és a frankság szellemi vezetője lett, hogyaztán később fia a frank trónt is elfoglalhassa.

Ma Európának új hősök, új Martell Károlyok kellenek, ezúttal ugyanis nemcsak az iszlám előretörés fenyeget, hanem a cionista szupremácia, a fekete afrikai bevándorlósereg és az elszemtelenedő cigányság is hallatja a hangját és követel magának ingyen dínomdánomot, miközben kultúrkörünk együttélési elvárásainak a minimumát sem hajlandó betartani. Sárközy sokak szemében eddig unszimpatikus személyiségnek számított, túlzott héberbarátságát és magánéleti kilengéseit teljes joggal vetették a szemére. A francia cigányság kitelepítésének meglépése azonban egy igen bátor és korrekt húzás a részéről, s miután Olaszország is hasonlóképpen cselekszik randalírozó raj roma Rikárdóékkal, egyre nyilvánvalóbb, hogy az ideológiai sötétség liberalizmus képében jelentkező esszenciája elillanni látszik. Már nem menő a többség "kisebbségek jogai" jegyében történő diszkriminálása és terrorizálása, nem menő a LuMPenség dícsérete. Ébred Európa, ébred Magyarország!

Tor Salqvist