A választásra jogosult polgároknak legalább kilencven százaléka tudja, hogy bornírt színjátékról van szó. A szélsőséges pártok a választási törvény szerinti utolsó pillanatban „váratlanul” meg fognak egyezni.

A média napokon át harsogja majd a hírt.

Addig azonban játsszák a vitatkozót, az egyeztetőt, a „felelősen gondolkozó” közfigurát – és bamba ábrázatukkal elöntik a képernyőt. Mintha csak közülük lehetne választani. Ugyanekkor a második legnagyobb ellenzéki párt kiszorul a nyilvánosságból, mintha nem is lenne.

Ez a hamisítás is az egyik cél.

A fő cél azonban az államkassza – tehát nem a hatalom: az államkassza – visszaszerzése. Noha erre mind csekélyebb az esély. A külföldi irányítók ugyanis rossz lovakra tettek. Tehetségtelen politikusokat béreltek föl – igaz, erre a szerepre minőségi ember eleve nem vállalkozhatott.

A zavarkeltés, és legalább a kétharmad lefaragása azonban érdekük.

És zavarkeltésre a frusztrált szörnyszülöttek már ábrázatukkal is alkalmasak. Pusztán azzal, hogy a parlamentben ülhetnek, döbbenetet keltenek a józan emberekben. Ezeknek egészen máshol kellene ülniük – idézik fel a hazugságvész korszakát a polgárok.

Mégis tematizálni tudják a közéletet.

Külföldről diktálják nekik, mit dobjanak be. Ők bedobják. És a média csaknem teljes egésze rágja a gumicsontot. Nem a fontos kérdések – köztük a régi korrupciós ügyek, tengerparti villák – kerülnek a közvélemény elé, hanem a szélsőséges pártok maszlagjai.

Önmagában ez is társadalomrombolás.

Már a leendő bombahír is meg van fogalmazva valahol egy íróasztalfiókban – vagy egy, az internetre soha rá nem kapcsolt számítógép tárában. „Megszületett a felelősségteljes megegyezés!” „Egységben a haladó erők!”

„A demokratáknak is van közös miniszterelnök-jelöltjük!”

Tudniillik a „demokráciát” éppen ők, a külföldről fizetett, szellemileg is külföldről pumpált szélsőségesek szeretnék kisajátítani. Mintha a demokrácia fő ismérve a külföldi pénztámogatás és a külföldről zajló szervezés lenne.

„Összeállt a koalíció Győző ellen!”

És hamarosan felzúg majd az ebédjegyekkel megvásárolt csőcselék díszkórusa: „Győző, takarodj”. Munka hadának a lépte dobog majd, és égre lobog a zendülő ének – immár atlanti vállvetésben és kézfogásban.

A Győző elleni győzelem ugyanis mindennél fontosabb.

Még a bűnözőket is összetoboroztak a nagy cél – a rezsi-visszaállítás – érdekében. A bűnözői jelleget jól mutatja, hogy egy volt drogdílert is bevontak „politikusként” a külföldről pénzelt –részben üzleti, részben ingatlanspekulációs – játszmába.

Az emlékezetes NOKIÁ-s doboz ügye is jelzi: a bűnözésben otthon van a szélsőséges párt.

A másik esetben: „A vádpontok közt százmilliós csalástól kezdve kerékbilincsek levetetéséig sokféle bűncselekmény szerepel. Az ügyészség szerint bűnszervezetben dolgoztak” – olvasható a wikipedia lexikonjában.

De van sokkal több eset.

 „700 milliós kárt okozó csalás gyanúja miatt letartóztatták a kerületi önkormányzat gazdasági bizottságának elnökét.” És akkor a számlagyárakról, „a János-csoport féle fehérgalléros bűnszervezetről” még nem is beszéltünk. Ezek azonban feledésre ítéltettek.

Így egyfajta győzelmi jelentés lesz a nagy összepacsizás híre.

Bombaként robban majd a nagy közös jelölt neve. Kezet fognak ketten, hárman, majd négyen is. Az összekulcsolt markok lesznek a pártlap címoldalán. A képernyőkön pedig az infantilis mosolyok, a diadalittas bumfordi pofázmányok vibrálnak majd.

Mámorban úszik majd a kompánia.

Igaz, a szélsőségesek választási veresége utáni nyilatkozatokat is megfogalmazták már valahol egy tengerentúli város napfényes irodájában. De még vitatkoznak rajta, melyik mondatban hogyan kell finomítani a szóhasználatot.

Barázdált agyak feszülnek a hígvelejűek kedvéért.

A legjobbnak remélt változatot azonban csak a választási vereségük kihirdetésének perceiben küldik el elektromos postán a szélsőséges pártok közös – idegen „szakértőktől” hemzsegő – logisztikai központjába.