A „nem tetszik a rendszer” névre keresztelt budapesti tüntetésen (nem megemlékezésen) a szónokok ismét tartalommal töltötték fel a szociálliberális tematikai űrt. Most még gyáván bújócskázva, de megmutatta magát egy, az MSZP sarától is tisztulni kívánó baloldali politikai erő. Még kínosan kerülték a liberális szót (hisz az a gazdasági válságban betöltött bűnös szerepe miatt szitokszóvá vált), helyette a demokratikusat használták. Jól bevált, hazug receptet követve sajátították ki e fogalmat. Pedig a demokrácia mindig a „kell” és „van” fogalmak közé szorul, és elfogadhatatlan az a filozófiai diskurzus, amelyben a „kell” kategóriába csupán a liberalizmus értékeit soroljuk. A sokszor idézett konzervatív filozófus, Molnár Tamás (Thomas Steven Molnar) is erre hívja fel a figyelmet: „Más ideológiákkal szemben a liberalizmus azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nem ideo-lógiának, hanem a normális létezésnek tünteti fel magát”.

A tüntetők civilnek hazudták magukat. Hisz a „politikai párt” kategória hitelessége mára elkopott. De a részt vevő szervezetek hitvallása egyértelmű. Az ultraliberális, drogliberalizációért és melegjogokért mindig startra kész TASZ minden rezdülése mögött a kormányellenes erők formálódása olvasható ki. A kísérteties nevű Hallgatói Hálózat (az SZDSZ anyai neve is Hálózat volt) egyetlen politikai célja a kormány oktatáspolitikájának lejáratása. És persze a fiatal (állampárti piszoktól mentes) liberális értelmiség gyűjtőhelyének megteremtése. Eddig népszerű arcuk már Gyurcsány pártját erősíti (Polgár Dóra), míg aktuális vezérszónokuk polgárpukkasztó karrierje hasonlóan indult, mint a melegségével kampányoló ex-SZDSZ-es Ungár Kláráé. Papp Réka Kinga ugyanis már túl van egy látszat leszbikus esküvőn mint ara. Továbbá a nyilvánosság előtt vállalják, hogy kedvenc lapjuk a Népszabadság – míg önmagukat függetlennek tartják.

Feltűntek az MSZP-n kívüli politikai karriert kereső baloldali szakszervezeti figurák. A szakmaiságot és a liberalizmust összemosó színészek is „dörnereztek” egy kicsit. Hisz a jobboldali művész mindig „náci és szakmailag nulla”. Szintén hangos volt a „Negyedik köztársaság” formáció, amelynek vezetője az említett balliberális napilapban írta, hogy a politikai ellenzéket koalícióra szeretné vezetni. Ma pártalapításban gondolkodik. Független civilként.

Hittük: a párhuzamosok a végtelenben összeérnek. Naiv voltam eddig vagy sem, most azt hiszem, a két erő esetében nem kell a végtelenbe tekintenünk. A hét végén megalakult Demokratikus Koalíció, illetve az ünnepet tüntetéssel összemocskoló, újra hangos liberális értelmiség még a következő választások előtt összeér. Egy új Demokratikus Charta formálódik. Egyszer már bejött.