Ma már annak is örülhetnek szegény ember vízzel főz alapon, ha bármilyen gyenge érdeklődést ki tudnak csiholni maguk iránt. Sőt már a negatív híreket is meg kell becsülniük, annyira elvesztették a lakosság szimpátiáját. A szombati kongresszus sem rítt ki az utóbbi évek lejtmenetes trendjéből. De miért is lógott volna ki a sorból, ha egyszer alig volt szó valami olyasmi konkrétumról, ami nem az MSZP belső ügyeivel volt kapcsolatos? Amiből kiderült volna: nekik is vannak megoldási javaslataik – bármire. Például arra, mi lenne a véleményük a bevándorlási válságról. Már túl azon, hogy a nem létező uniós állásponthoz kellene látatlanban alkalmazkodnunk. Igaz, vallomás­értékű, hogy a miniszterelnök által az EU-csúcs előtt egybehívott összparlamenti egyeztetésre a pártkongresszusra való hivatkozással nemcsak a pártelnök-frakcióvezető Tóbiás József nem ment el, hanem senki sem. Nem tartották fontosnak. Nem is magyarázkodtak.

Hajszál híján sor került a pártlogó lecserélésére is. Azt a megtévesztő hatást keltették, hogy mostantól a vörös szegfű helyett egy felkiáltójel lesz az emblémájuk. Aztán kiderült: állítólag csak az aláírásgyűjtési akcióra érvényes a logóváltás. Írtuk volna, hogy szavaztak róla, de nem szóltak arról még hírfoszlányok sem, hogy szavazásra bocsátották volna a kérdést. Pedig hogy jó döntés volt, ahhoz nem férhet kétség. A pártelnöki bejelentés után nyomban el is kezdték a nagy felkiáltójeles hacukákba bújt aktivistáik vegzálni a környékbeli utcákon a járókelőket, demonstrálandó: e téren sem kívánják húzni a drága green­wichi időt. S hogy a párt karakterét kifejező választás a felkiáltójel, az nem vitás. Szabatosan fejezi ki politikájuk kvintesszenciáját. Hogy ők a „minél inkább, annál inkább, de még mi sem tudjuk, mit” programját követik. Hogy nem a tartalom a fontos, hanem a látványos radikalizmus, populizmus. Semmi építkezés, csak a merev elutasítás. Akaratlanul őszinte gesztus tehát a logócsere, s még a színösszeállítás is tükrözi pártjuk jellegtelenségét. Vajfehér alapon hófehér betűkkel tették közszemlére az új emblémát, s bár Tóbiás elnök szemlátomást igen büszke volt a kivetítőre, a jelenlévőknek meresztgetniük kellett a szemüket, hogy lássanak valamit a bombasztikusnak szánt ábrából. A színtelen jel így szimbólumértékkel bír. Jelképezi, hogy egy egyre kevésbé észrevehető párt, amely a felmérések szerint már csak hétszázalékos támogatottsággal rendelkezik, szeretne még szürkébbé válni a hazai pártpalettán.

Nem tudni, az új, ideiglenes (?) logóról megkérdezték-e a régebbi, tényleg értelmiségi személyiségeiket. Nagy valószínűséggel nem. Az is igaz, immár alig lenne kit kérdezni. Kósa Ferencről régóta nem hallani az MSZP-vel összefüggésben, Balogh András professzort, volt elnökhelyettesüket is sikerrel távolították el a jelek szerint minden fórumról. Hiller István történész elszigetelése, leckéztetése pedig éppen most zajlik. Hisz hiába hátrált meg, nem bocsátják meg neki, hogy az országot a migránsözöntől megvédő kerítést nem tartotta rossz ötletnek, amíg Brüsszel kegyeskedik bármiféle megoldással előállni. Botka László választmányi elnök – persze név nélkül – meg is idézte ballépését, mint a jobboldali elhajlás riasztó és elítélendő mintapéldáját. Azt mondta: hiba, ha valaki legitimizálni akarja az orbáni vasfüggönyt, ami a rezsim szimbóluma. Arról nincsenek információink, hogy Lendvai lldikó és Kovács László expártelnökök is ki lettek-e osztva a progresszív, haladó vezérvonaltól való eltérésükért, reakciós nyilatkozataik miatt, de a választmányi elnök, és persze Tóbiás főnacsalnyik beszédét hallva, kíméletlen tónusukat érzékelve ez egyáltalán nem zárható ki.

A sajtó arról számolt be, hogy feszültség volt tapasztalható a kongresszuson. Szerintünk meg nem volt itt nagy vibráció, hiszen egyre inkább egységesedik az MSZP – a szociáldemokrácia elutasításában. Így hát a pártelnök azon hurráoptimista lelkendezése, miszerint a szombati nap mérföldkő a párt életében, akár igaz is lehet – hátra, a lefelé vezető úton.

Annak is van egy erős áthallása, hogy éppen most kértek végrehajtást az MSZP-re a kifizetetlen székházi számláik miatt. A bejelentett aláírásgyűjtést a magasabb fizetésekért ki kellene terjeszteniük az alsógatyáig eladósított pártjuk javára való adománygyűjtéssel. Persze ők az ellenzéki brutalitási és radikalizálódási versenyben akarnak babérokat aratni. Ebben a versengésben kétségtelenül jók az esélyeik. Tóbiás az Országgyűlésben a Fidesz nélküli és kormányzás nélküli (sic!) új köztársaságról, Bárándy Gergely börtönbe küldendő kormánypártokról vizionált. A pálmát mégis Botka László viheti el, aki a kongresszuson arról ábrándozott, hogy a feszült helyzetben bármikor bekövetkezhet egy politikai fordulat, így ne egymásra pazarolják, hanem tartsák szárazon a puskaport.

A párizsi vérengzések után, a terrorfenyegetettség árnyékában ennél brutálisabban ízléstelen mondást biztosan nehéz lett volna találni. Mindez előrevetíti az utódpárt radikalizálódásának, szélsőségesedésének, s ezáltal további népszerűségvesztésének szédítő távlatait.

]]>www.magyaridok.hu]]> - Megyeri Dávid

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!