Mesterházy Attila egy áprilisi vasárnap éjszakán nem gratulált a győztesnek és nem mondott le. Mesterházy Attila egy májusi vasárnap éjszakán gratulált a győztesnek és nem mondott le, csak felajánlotta az elnökség lemondását. Aztán néhány (három) idegtépő nap után, miközben képviselők és testületek, megyei és fővárosi grémiumok, a párt első-, másod- és harmadosztályú potentátjai szórták az átkokat és a kritikákat, végül bejelentette, hogy vállalja a személyes felelősséget és lemond pártelnöki és frakcióvezetői tisztségéről.

Az ominózus választmányi ülésre egyébként motorral érkezett, bukósisakkal és bőrdzsekiben, végre egyszer kiszabadult a civil életbe. Aztán idő előtt - miközben a párttársak még ádázan vitatkoztak – felpattant a szupergépre és nagy robajjal, a motorrajongóknak oly kedves és utánozhatatlan berregéssel elszáguldott az ámulatba esett újságírók elől a festői Jókai utca végtelenjébe.

Az MSZP meg Botkástul, Kovács Lászlóstul ott maradt. De kérdés, hogy meddig.

Hetek óta elemében van a politológusok és elemzők népes hada, téma az MSZP jövője, a hogyan tovább, a kivel és kivel nem dilemmája.

A kérdésre persze nehéz és összetett a válasz, és most nem tisztünk a végeláthatatlan személyi kombinációk felvázolása, ezért elhagyjuk az őskövületek (ősbölények), az ifjútörökök (tapasztalatlan feltörekvő kosok) és a hintázók (javíthatatlan liberális zárványok) és egyéb felbéreltek szakszerű elemzését. Ezt majd a bölcs tagság és a nagyságrendekkel bölcsebb idő majd eldönti.

Szólnunk kell azonban valamiről, ami nélkül nem lehet, tehát nem is lesz megújulás.

Mivel az MSZP mostani eredménye nagyjából a 90-es évek kezdeti időit idézi, elmondható, hogy a párt bejárt egy utat és most ott tart, ahol negyedszázada. Már emiatt is érdemes lenne nagyobb horizontú visszapillantást tervezni. A tét az, hogy a magyar szocialisták - ahogy a német SPD, vagy az olasz és francia baloldal – az adott nemzet szerves és elfogadott része kívánnak-e lenni. De ehhez a múltat végre le kellene zárni.

Ehhez pedig három téma kell, ahogy hajdani elit baloldali körökben fogalmaztak, pro primo először a rendszerváltás előtti idők (Kádár-korszak), pro primo másodszor a 90-es évek (Horn-korszak) és pro primo harmadszor az új évezred (Gyurcsány-korszak) rövid értékelése.

Álljon ki tehát az új és dinamikus elnökjelölt és mondjon néhány mondatot, amit előtte még senki. És ne féljen, mert erősítse az a tudat, hogy voltak néhányan a világtörténelemben, akik a halálos ágyukon gyóntak és tértek meg. (Megnyugtatásként mondom, hogy Jelcin is bocsánatot kért 56-ért, és a kérész életű SZDSZ-elnök, Retkes Attila is bocsánatkéréssel kezdte rövid elnöki pályáját, más kérdés, hogy hamar távoznia kellett.)

Tehát. Mivel az MSZP az MSZMP jogutódja, kérjen végre bocsánatot 56-ért, a halálra ítéltekért, az elűzöttekért és a megalázottakért. Recskért, Hortobágyért, a kitelepítettekért, a bebörtönzöttekért, a vasfüggönyért, a kemény és a puhuló diktatúráért.

Látom, Török Zsolt már integet, hogy ehhez nincs semmi közük. Persze személyesen nincs, de attól még a gesztus jogos és hiteles lenne.

Aztán. Mivel az MSZP az MSZMP jogutódja, kérjen bocsánatot a vagyonátmentésekért, a gazdasági, korporációs és személyi előnyök gátlástalan kihasználásáért. (Vö. Antall: kormányon voltunk, nem hatalmon.) Vastagh Pál Recskezéséért, Horn na és-éért, Lendvai gáz-ár-emeléséért, és egyáltalán azért, mert a kis SZDSZ-es polip halálos csápjai örökre rételepedtek, amiből egyenesen következtek a megszorítások, a nemzetellenes gazdaságpolitika és a nem létező nemzetpolitika. Voltak kísérletek (Nánási út, Hajós, stb.), de ezek hamvába hulltak. A frakció állandóan behódolt, a tagság meg rémülten nézte.

Török Zsolt megint integet, hogy ez rég volt, de most nem törődünk vele.

Aztán. Az ifjú titán kérjen bocsánatot, hogy egy KGB-s ügynököt tettek miniszterelnöknek, Kovács 23 millió románjáért, a december 5-i nemzetárulásért, Lamperth Móni finanszírozási szándékaiért. És mindenekfelett Gyurcsányért. A hazugságokért, a szemkilövésekért és a mértéktelen eladósításért. Nem beszélve a köztörvényes szocialista politikusi bűnözésekért, a korrupcióért. Török Zsolt már nem  integet.

Szép lista, bátorság lenne elmondani. A szuper-demokrata csehek legalább meghozták a lusztrációs törvényt, már le is járt, mi pedig itt bibelődünk még a százhetven éves Biszkuval, ahelyett hogy 90-ben kapott volna társaival együtt öt évet. De a polip, a kis SZDSZ-es polip mindig működött.

Szóval, kis ifjú titán, állj fel és mondd el bajainkat. Mert akkor talán lesz valamiféle megújulás.

Bár Mesterházy - még motorozása előtt – a kampány finisében megjegyezte, hogy az MSZP egy év alatt felszámolja a gyermekéhezést. Horváth Csaba, az ős-zseni még hozzátette, hogy hatalomra kerülésük esetén azonnal továbbépítik a 3-as metrót a Bosnyák térig. Ezek azért biztató jelek.

Aztán felébredtem és hallom a 180 percben, hogy a DK különleges gesztusokat vár az MSZP-től a frakcióalapítás érdekében. Meg azt, hogy a DK erőszakosan hívja a tétova mezei szocialistákat.

Hát akkor inkább alszom még egy kicsit a kávéig.