Deme Gábor és Kun Tamás az ügyészség szerint azért ment 2009 januárjában a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolába, hogy elvigyék a korábban elsikkasztott 6,4 millió forint valódi és elektronikus iratait, s hidegre tegyék az ügyet felfedő iskolaigazgatót.

Hogy végül ki gyilkolt, s ki csak segített, a bíróság talán kideríti.

Tragikus történet, de alighanem nem egyedi. S ezen még az sem változtat, hogy Deme az MSZP tagja. Rongy embert a leghumánusabb kézimunka szakkörben is találni.

Az viszont nem mindegy, hogy Deme nem magának lopott.

Deme a Magyar Szocialista Pártnak lopott.

Deme Gábor, a csepeli önkormányzat gazdasági bizottságának egykori MSZP-s tagja szocialista hátszéllel lett a Csepel-szigeti iskola gazdasági igazgatója. A jó kádert ejtőernyőztették egy másik posztra – Csepel húsz éven át MSZP-hűbérbirtok volt, úgy is kezelték. Mondta-e a jó Tóth expolgármester vagy a perben név szerint is említett Podolák exképviselő, hogy az iskola kasszájából mostantól folyatni kell a pénzt? Netán feljebbről jött a biztatás, képviselő mellett miniszter is érintett? Bizonyítani az ügyészség dolga, ami már most biztos, milliós patakokban folyt az iskolára szánt pénz az MSZP rendezvényeire.

Deme a Magyar Szocialista Párt miatt lophatott.

Azért lophatott, sőt azért kellett lopnia, mert a 2002-től és főleg Gyurcsány hatalomra jutásától működő rendszer logikája ezt diktálta.

A politikai vezetés a fedést adta, ő intézte a rendőrt és bírót, adott esetben a baráti médiát. A párt és kormány ültette pozícióba a kisebb-nagyobb kádert, akinek aztán fizetnie kellett ezért. Hol a hatalommal való kellő visszaéléssel, hol pályázatok megfelelő elbírálásával, hol önkormányzati vagy állami vagyon átjátszásával. Hol pedig egyszerű lopással, mint Deme esetében. Unalomig ismert Hagyók és Hunvaldok, korrupt tábornokok és államtitkárok, állami benzinkártyával baráti és pártautókat tankoltató kamarai vezetők, egyszerű raktártolvajok. A nagyságrend más, de mindannyian ennek a rablógépezetnek voltak a fogaskerekei.

Deméék gyilkosságát Gyurcsányék már korábban „elkövették”. 2009-ben Csepelen az is felmerülhetett, hogy a nagyobb bűn, az emberélet kioltása elvonhatja a figyelmet a sikkasztásról. Gyurcsány 2006-ban volt kénytelen lépni: az ország már lényegében csődben, a lebukástól politikai percek választanak el, s még annyi a lopnivaló. Az ő gyilkossága is figyelemelterelés volt. Az antifasiszta kártya abban a helyzetben kevés volt, zsidó ügyet ráadásul a Nyugat sem tűrt volna el. Gyöngyöspatához akkor még hiányoztak a gárdák, a pártszintű szélsőjobb veszélye is csak projektszinten mozgott. Maradt az utcai balhé kiprovokálása, tv-ostrom, kilőtt szem, lángok elől menekülő rendőr, megfélemlített társadalom.

Nyert három évet. Aztán azért ültette Bajnait 2009-ben a miniszterelnöki székbe, amiért ugyanaz évben Deme visszament az iskolába. Bizonyítékot eltüntetni, immár pánikszerűen, a lebukás tudatában.

Gyurcsány, Deme, ilyen-olyan szocialista bűnözők. Agyonemlegetett, lassan már a fáradságig ismételt történetek ezek. S mégis le kell írni, újra és újra. Egészen addig, amíg törvényszegést nem követi büntetés, amíg az MSZP élén a 2002–2010 közötti időszak orgazdái ülnek.

Ha a Mesterházyk, Lendvaik és Szekeres Imrék maradnak avagy Gyurcsány visszaszerzi a pártot, az „egyszeri” MSZP-tag, a magát baloldalinak tekintő aktivista is bűnrészessé válik.

Bűnrészessé, nemcsak az ország, hanem a baloldal ellen elkövetett újabb politikai gyilkosságban is.