Azt azonban elfelejti Bajnai, hogy soha nem is akart nekik jogokat adni. Pár hónapja a Klubrádiónak ugyanis ]]>bevallotta]]>, hogy nem vett részt a 2004. december 5-i népszavazáson. Bajnai most csütörtökön azt mondta, hogy „felelős politikus nem cselekszik a nemzet érdeke ellen”. 2004-ben úgy tűnik, mégis megtette. Bajnai azt is mondta, hogy „a nemzet egy magasztos fogalom”, amelyhez azonban realistán kell közelíteni.

 

Hogy mit is jelent nála a realizmus ez esetben, azt jól példázza, hogy 2009-ben a szlovák nyelvtörvény-vita kellős közepén, Sólyom László Szlovákiából történő kiutasítása után Mesterházy Attilával közösen ellátogatott a Szlovák Nagykövetségre, hogy együtt ünnepeljen a Fico-kormány nagykövetével a „Szlovák Köztársaság Nemzeti Ünnepe és a Haderő Napja” alkalmából rendezett fogadáson.

 

Szerencsére azért Bajnainak jutott ideje csütörtökön az önkritikára is. Károsnak nevezte ugyanis, hogy a baloldal a kettős állampolgárságról szóló 2004. decemberi népszavazás idején "egy tragikusan rosszul feltett kérdésre" válaszul szociális irigységet keltett a külhoni magyarokkal szemben. A miniszterelnököt akkor Gyurcsány Ferencnek hívták, Bajnai Gordon évtizedes cimborájának. A Demokratikus Koalíció vezetője egyike volt azoknak, akik 2010-ben nemmel szavaztak a kettős állampolgárságról szóló parlamenti szavazáson (a másik Molnár Csaba, DK-alelnök és Szanyi Tibor, az MSZP jelenlegi alelnöke). Vadai Ágnes, szintén DK-s politikus korábban ]]>úgy nyilatkozott]]>, hogy „Gordon közülünk jön”, és politikája is a DK-hoz áll a legközelebb, így nem határolódhat el túlságosan. Ennyit az ellenzéki összefogás várható dilemmáiról.

Bajnai Gordon szerint tehát korszakváltásra van szükség a nemzetpolitikában is. Biztosan elkerülte a figyelmét, hogy ez a korszakváltás 2010-ben már megtörtént a Trianon-emléknap bevezetésével, a kettős állampolgárságról szóló törvény megalkotásával, melynek eredményeként 2011. január 1. óta 422 870 magyar vagy magyar származású személy kérte a honosítását. Bajnai szerint a "semmit róluk nélkülük" elvnek kell vezérelnie a mindenkori kormány nemzetpolitikáját. A fentiekből az látszik, hogy ő csak a „nélkülük”-et tartja fontosnak.